Lerántjuk a leplet: Most kiderül, hogy valóban drágább-e a Balaton az Adriánál

HelloVidék: Hamarosan beindul a szezon a Balatonnál, az előfoglalások alapján jó eséllyel ismét rengetegen lesznek a magyar tengernél. Mik az idei főbb célkitűzéseik?

Kardos Gábor: A szezon szó eredeti jelentésének megfelelően a Balatonnál is a négy évszaknak megfelelően négy szezonunk van. A július-augusztusi balatoni vendégéjszakák számát szerencsére már jó pár éve jelentősen meghaladja a többi hónap együttvéve, így a Balaton az utóbbi évtizedben már sokkal inkább egész éves hétvégi desztináció mint nyaralóhely. Ez nem szubjektív vélemény, hanem tény - bár a médiában és a közbeszédben sajnos még mindig meghatározó maradt a Kádár rendszerből örökölt tömegturizmusra bazírozó nyaralóhely képzete, ami egész egyszerűen tévképzet ma már.

Jó lenne végleg megszabadulni tőle, ahogy a tóparti vendéglátásból is szerencsére kikopik már az infralámpás retró kínálat, mert a legtöbb helyen frissen sütik ki az ételeket. Már nemcsak gasztronómia szolgáltatók és vendéglátóhelyek, rendezvényhelyszínek, hanem látnivalók, kerékpáros szolgáltatás, kutyás strand is színesíti kínálatot.

Évről évre látványos fejlődés van a szállások és az egész vendéglátás minőségében. Mindig akadnak új, felfedezésre váró érdekes helyek is és vissza lehet térni a minden évben bevált helyekre is. A verseny még talán sose volt ilyen nagy a maximális elégedettségért - ilyen értelemben még sosem volt ilyen jó választás a Balatonra jönni.

HelloVidék: Milyen új potenciális lehetőség lehet az, amivel még gazdagíthatják a repertoárjukat?

A Balaton egyedülálló abban, hogy az országban elérhető minden új turisztikai, illetve gasztro szolgáltatás itt azonnal megjelenik és mindjárt több helyen, így választék is van belőle. Amit leginkább kiemelnék „balatonicumként“ az a retró ételeket egyre több helyen egészségesebb és mai trendekhez jobban illő ételekkel felváltó Beach Food kínálat. Ebben jól megférnek egymás mellett a helyi alapanyagokból készített, innovatív büfé és bisztró ételek, a nemzetközi strandételeket balatoni "csavarral" tálalva. Az Év strandétele versenyen díjazott ételek alapján jól azonosítható és sajátosan balatoni stílus alakult ki az utóbbi években, mely az ország más vízpartjain még nincs.

HelloVidék: Örök dilemma, hogy melyik is tulajdonképpen a Balatoni régió fővárosa, Siófok, Keszthely, Balatonfüred, vagy éppen már Veszprém?

Bár se a tópartra látogató vendégek, se az itt élők nem tudatosították még mind a mai napig, de attól még urbanisztikai tény, hogy a Balaton partja mára gyakorlatilag egymást érő és a legtöbb helyen teljesen összenőtt települések sora, amit legjobban úgy lehetne átfogó jövőképpel fejleszteni, ha egyetlen félmilliós városként kezelnénk. Ismétlem, urbanizációs szempontból már most is az, de se jogilag se adminisztratíve, se kulturális identitás szempontjából nem így kezeljük.

Ennek a legdrámaibb következménye az integrált közlekedés hiánya, hogy pl: máig nincs egy Balaton körüli buszjárat mindkét irányba, még a nyári időszakban sem.

HelloVidék: Országos szinten milyen helyet foglal el a régió Magyarországon? Milyen kitörési pontok rejtőzhetnek még a magyar tenger életében?

Az előbb jeleztem, hogy a Balaton sokkal inkább egységes településfüzér, azaz város, mint régió - főleg az európai régiókkal összehasonlítva, melyek közül jó pár Magyarországnál is nagyobb. Ugyanakkor pionír szerepet tölt be országos szinten a Balaton a régiós fejlődés terén is mivel egyértelműen a "legszexibb" vidéki régió és Budapest egyetlen kihívója lehetne több fontos területen - amire igen nagy szükség lenne, hogy kevésbé legyen fejnehéz, sőt vízfejű az ország. Csak hát ahhoz sokkal több döntést kéne decentralizálni. Legalább a turisztikában már elindulni látszik egy ilyen folyamat.

HelloVidék: Az elszálló árak komoly kihívások elé állították a hazai, így a balatoni vállalkozókat is. Mik a visszajelzések az Önök részéről? Miképp próbálnak úrrá lenni a helyiek a kialakult helyzeten?

A vendéglátóhelyek esetében a profitráta jelentős csökkenéséről beszélhetünk a Balatonnál is. Nemcsak az élelmiszer alapanyagárak elszállása okoz gondot, hanem a bérköltségek, az adminisztratív terhek, valamint az ezzel járó stressz is. A valós helyzet az, hogy brutális árverseny van jelenleg a vendéglátásban. Ha lenne egy célzott kutatás, akkor kiderülne, hogy nem lehetett negyven százalékkal emelni az árakat akkor, amikor negyven százalékkal lett drágább számos élelmiszer alapanyagok.

Egyszóval nem drágulás volt, hanem épp ellenkezőleg: a balatoni vendéglátásban javult az ár-érték arány. A Balatoni Kör tagjai mind arról számoltak be, hogy ha még sikerül is hozni a tavalyi, vagy tavalyelőtti számokat, még akkor is szinte eltűnőben a profitjuk. Nagyon sok olyan vendéglátósról tudunk, akik szívvel-lélekkel végeztek abszolút értékteremtő munkát, ám a kialakult helyzet miatt inkább úgy döntenek, hogy felhagynak emiatt a vendéglátással.

HelloVidék: Bár még csak előszezon van sok étterem és büfé is kinyitott már. Sok helyütt már igencsak borsos árakkal szembesültek a látogatók. Ahogy az lenni szokott máris újra terítékre került az évek óta visszatérő nyári slágertéma, a "horroráron" mért lángos ára. Mik a tények, és mi a valóság? Valóban drága a balatoni lángos országos szinten?

Itt érdemes leszögezni, hogy nagyon sok helyen bőven ezer forint alatt, 700-800 forintért is hozzá lehet jutni lángoshoz a Balatonnál. Nyilván a legfelkapottabb, legfrekventáltabb helyeken ezer forint feletti árakról beszélhetünk. Országosan egyáltalán nem számít kirívónak az itteni lángos ára, ha figyelembe vesszük azt, hogy a Városligetben például 2100 forint a sajtos-tejfölös lángos Budapesten.

A kádári hagyományok makacsul tartják magukat még ma is sok ember fejében, ami legjobban az olcsó nyaralás illúziójában jelenik meg. A lángossal szemben az az elvárás, hogy olcsó legyen a Balatonnál, mert az olcsó tömegturizmus jelképe. Nemcsak az infláció elszállása óta, de már amióta piaci alapon működik a vendéglátás abszolút illúzió visszasírni a kádárkori olcsóságot. A mennyiségi turizmus helyett egyébként is jobb áttérni a minőségi turizmusra a Balatonnál, ami alatt egyáltalán nem valami elitizmust értek, hanem normális ár-érték arányú igényes kínálatot, kulturált környezetben.

HelloVidék: A nyári szezon előtt évről évre visszatérő kérdés, hogy mivel jár jobban a család: ha a Balaton partján tölti a vakációt vagy hasonló költségek mellett meg sem áll egészen az Adriáig? Mi az igazság?

Nemrég a Pannon Egyetemnek volt egy részletes kutatása erről, amiben egyértelműen kiderült, hogy majdnem minden kategóriában jelentősen drágább az adriai tengerpart, mint a Balaton. A felmérésben egyetlen egy olyan kategória volt, amiben a horvát tengerpart végzett az élen, ez pedig a legolcsóbb kempingezési lehetőség volt a nagycsaládosok esetében.

Egy pár esetében egy szállás (kemping önellátással, apartman önellátással, szállodai félpanzióval, szállodai reggelivel) Horvátországban 500-970 ezer forint, amíg ugyanezen kategóriák a Balaton esetében 470-685 ezer forint között mozognak. Egy négy tagú család esetében (két felnőtt, két gyerek) ugyanez Horvátországban az említett kategóriákban 600 ezer-1,8 millió forintig terjed, amíg a Balatonon 630 ezer és 1,18 millió forint között mozog.

Rengetegszer halljuk azt a fals állítást, hogy az Adrián „ingyenes a strand“, ennek azonban az ellenkezője igaz, mivel ami ingyen van ott az nem strand, hanem olyan területek, ahol való igaz, hogy be lehet menni a vízbe, de nincsenek strandi szolgáltatások. A Balatonnál viszont, főleg a Déli-parton még mindig sok szabadstrand található, ahol valóban minden strandokon elvárt szolgáltatás biztosított. Itt érdemes hozzátenni, hogy sok esetben az Adrián egy napernyő bérlése többe kerül, mint nálunk egy strandbelépő, ezzel szemben a Balatonon olyan fás-füves strandok vannak, amilyenhez hasonló a magyarok által leglátogatottabb közeli tengerpartokon sehol sincs, mert ott jellemzően sziklás vagy homokos a part. Ha valaki belemegy az összehasonlításba, akkor erről sem kéne megfeledkezni.

HelloVidék: A tó tájképét sok helyen már teljesen átitatják, azok a gombamód megszaporodó luxushotelek, ahol korábban még mindenki számára szabad kikapcsolódási lehetőség volt biztosított. Mi lehetne az az optimum, ami egyrészt szolgálná az infrastrukturális fejlődést, de közbe figyelembe venné a Balatonnál élők véleményét is?

Ez egy nagyon komplex problémakör, a hátterében meghúzódó legfőbb kérdés az, hogy az úgynevezett középosztály, vagy polgárság mennyire erős. A polarizálódás akkor válik egy idő után élessé, ha a középosztály gyenge. Ez mindenhol a világon súlyos társadalmi feszültségeket okoz. A Balatonnál élők polgárosodása különösen fontos lenne az egészséges fejlődéshez. Gondolok itt arra, hogy milyen jó lenne, ha a helyiek jelentős mértékben hozzájárulnának a vendéglátás fenntartásához, ahogy az olasz, francia vagy akár horvát példa mutatja. Az egész éves Balaton csak akkor működhet jól, ha a belső piac sokkal erősebbé válik.

A Balaton lényegében egy fél milliós településfüzér, ami teljesen összenőtt az itt lévő településekkel. Kulturális kínálatban például a kiemeltebb Balaton parti települések abszolút felveszik a versenyt a megyeszékhelyekkel és nemcsak nyáron, hanem egész évben is. Ha azt nézzük, hogy milyen programok vannak, akkor nagyon erős az itteni kínálat.