Egyre többen költöznek el a fővárosból: vidékre menekülnek, de ezzel sokan nem számolnak

Egyre többen döntenek úgy, hogy elhagyják a nagyvárost, és a zöldebb, egészségesebb vidéki életet választják helyette. Továbbra is a fővárosi agglomeráció a legkedveltebb ingatlanpiaci célpont, de már sokan döntenek távolabbi desztinációk mellett is. Ezt a trendet a KSH kutatásai is alátámasztják.

A Pénzcentrum mostani cikkében azt vizsgálja, milyen tempóban hagyják el a középosztálybeliek a fővárost, hova költöznek, és ott mennyire sikeres együttélésük a helyi közösségekkel. A nagy „kivándorlási hullámnak” számos összetevője van, kezdve a technikai fejlődéssel, a világjárvány és a nyomában elterjedő home office-szal, a családpolitikai intézkedéseken át egészen a klímaszorongásig.

Az utóbbi években nem csupán felerősödött a vándorlási kedv, de soha nem látott szintekre ért el: 2019-ben például a települési határokat átlépő állandó vándorlások száma meghaladta a 280 ezret, a megyei határokat átlépőké közel 150 ezer volt, míg a hosszabb távolságú, régiók közötti vándorlások száma is majdnem elérte a 90 ezret. Elsősorban a munkakorú népesség vándorol - igaz ők is egyre később, párhuzamosan az időben egyre később bekövetkező családalapítással. 65 év felett azonban szinte teljesen megáll ez a folyamat – a magyarok egy bizonyos életkoron túl tehát néhány kivételtől eltekintve már nem nagyon változtatnak lakóhelyet - olvasható a KSH Demográfiai Portré 2021 című kiadványában.

Összevetve az évezred eleji és az utolsó két év vándorlási egyenlegét, azt tapasztalják a kutatók, hogy az évezred elejéhez képest jelentősen megnőtt a mobilitási hajlandóság.

Ugyanakkor a nagyvárosok helyett újra a kisebb városok és községek nyeresége figyelhető meg: azaz az emberek jellemzően csendesebb, nyugodtabb helyre költöznek, mint ahol éppen laknak. A konvencionális gazdasági tényezők mellett társadalmi és demográfiai változók, az életminőség, a lakókörnyezet (pl. közbiztonság, szociális szolgáltatások, környezet-minőség) és az infrastrukturális tényezők (pl. lakásbérleti piac, tömegközlekedés adottságai), kapcsolathálók, a küldő- és fogadóterületek távolsága is befolyásolják a vándorlási szándék megvalósulását.

Látni kell, hogy a vándorlások volumene a gazdasági élet folyamatainak alakulását követi. A 2008-as pénzügyi válság hatására például rögtön alábbhagyott a mobilitási kedv, ami kitartott egészen 2013-ig, amikor is olyan meredeken indult növekedésnek, mint azelőtt még soha: 2019-ben már 280 ezer fölé emelkedett a vándorlások száma. Adatokkal ugyan a statisztikai hivatal még nem tudja alátámasztani, de valószínűsíthető, hogy a COVID-19 pandémia miatt kialakult gazdasági visszaesés ma az állandó vándorlások számában is megmutatkozik majd.

A belföldi vándorlások egyik legfontosabb következménye, hogy a népesség területi eloszlása megváltozik, és ennek gyakori következményeként a népesség társadalmi-demográfiai összetétele is módosul.

A cikk itt folytatódik tovább.