Egymillióba sem került az omladozó, százéves parasztház: így lett csodás otthon

Radostyánban, ebben a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei kis faluban találta meg a Lipták házaspár 2008-ban álmai házát, amit aztán szépen fel is újítottak, lakhatóvá tettek. Az egykori szülőfalut olyannyira megkedvelték, hogy ma már a családi fészekből kirepült gyermekeik is itt telepedtek le. A mintegy 600 lelket számláló település 21 kilométerre fekszik Miskolctól, a legközelebbi város Sajószentpéter, 7 km-re innen. Senki nem rohan, a város zaját pedig hírből sem ismerik errefelé, de a közeli horgásztóban szívesen pecáznak a helyiek.

2008-ban jött a gondolat, hogy visszaköltözzünk a férjemmel a régi szülőfalumba, Radostyánba. Kazincbarcikán éltünk 30 évig, és nagyon szerettünk volna a panelből visszakerülni a falusi környezetünkbe, amilyenben felnőttünk annak idején

- kezdi a történetüket Lipták Csabáné Szilvia

Amikor az elhatározás megszületett, adta magát, hogy Szilvi szülőfalujában keressenek házat, az anyukája segített is nekik az eladó telkek feltérképezésében a polgármesteri hivatalon keresztül

2008-ban másfél millió forintért kapta meg a házaspár cakk-pakk a telket és a házat telekösszevonással, mert négy helyrajzi számon szerepelt a földhivatalnál a 2500 négyzetméteres ingatlan, rajta a 160 négyzetméteres épülettel. A Nyögő-patak áll a házzal szemben, igazi hegyvidéki idill fogad itt.

Édesanyám találta nekünk ezt a parasztházas telket, amit meg is néztünk, de nem tudtuk eldönteni, lebontsuk-e vagy megtartsuk. A bontás is sok pénzbe kerül, de a felújítás még többe. Ugyanakkor mindig is húzott a szívünk az ilyen stílusú, régies parasztházakhoz, így végül a felújítás mellett döntöttünk. Ez a ház 100 évet élt már, ti sem éltek 100 évnél tovább, tartsátok meg a házat, tanácsolta anyukám. Mi pedig hallgattunk is rá, hisz úgy éreztük, visszataláltunk a segítségével a gyökereinkhez.

A felújításon helyi vállalkozók dolgoztak, így nagyon jutányosan végezték el a munkát, mert a településen is örültek, hogy nem lesz az enyészeté ez a régi ház. Szilvia édesanyja volt az építési felügyelő, ahogy ő fogalmazott, hisz nyugdíjasként ráért kijárni, és követni a munkálatokat. Volt, hogy kint is aludt az autójában a házzal szemben, mert vigyázott az értékes ingóságokra, kazánra, radiátorokra, amíg nyitott volt az ingatlan, és a kerítés sem állt. Persze nincs itt lopás a tulajdonosok elmondása szerint, de azért így volt nyugodt akkor az anyuka.

A felújítás több millióba került, még úgy is, hogy sok mindent maguk csináltak meg. A homokkő fal itt-ott omladozott, kívül-belül le kellett hálózni. Ezen a vidéken a homokkő népszerű építőanyag, hisz sok van belőle errefelé a hegyekben.

Lecsupaszítottuk az egész házat, a fal maradt meg az alap, a gerendákat ki kellett teljesen cserélni, az új gerendákat Szlovákiából hozattuk, akkoriban ott még jóval olcsóbb volt a házépítéshez az alapanyag. Helyi szakember csinálta az ácsolást és a gerendázást is a 30 méter hosszú házon, aminek a vége az istálló volt, régi szokás szerint egybeépítve a főépülettel. Mi ezt hálórésszé alakítottuk át, így most ott alszunk, ahol régen a tehenek aludtak

-nevet Szilvi.

11 éve laknak a felújított épületben, amivel volt munka bőven, hisz még az alapot is feltöltötték sóderrel és betonnal, két éven keresztül dolgoztak rajta, mire ilyen takaros lett. Legelöl a tiszta szoba állt, azt most nappaliként használják. A ház két bejáratát meghagyták, az ablakokat is az eredeti méretükben, formájukban, ahogy az ajtókat is, jól mutat a fa a parasztházon, A konyhát meg az előszobát egybenyitották, így tágasabb lett a belső tér. A hátsó rész, a hálórész és a vendégszoba ajtóval is le van zárva, így tulajdonképpen két lakrész is létrejött.

Gazdaságos nagyon a ház fűtése is, faelgázosító kazánt használnak, elöl padlófűtés is van, de falfűtést is építettek be a nappaliba és a konyhába egy méter magasságig, hogy a szigetelés hiányosságait kiküszöböljék. A falfűtés ugyanis nem hagyja elnedvesedni a régi falakat, kiszárítja, és komfortosabb érzést biztosít a lakóknak.

A bontott anyag egy részét is felhasználták, de a cserepet lecserélték, mert bár a 100 éves cserép szép, de nem biztonságos, így azokat a kocsibeállóra tették fel, itt a házon vékony cserép van.

Falun kutya és macska szinte minden háznál van, de Liptákék haszonállatokat is tartanak, igaz, csak a saját ellátásukra. Vannak csirkék, nyuszik, mostanában ül a tojásokon a kotlós. Van persze veteményes is, de mivel kettejüknek túl nagy volt a kert, így szűkítettek rajta, vagyis elültettek 20-30 tuját, parkosítottak. A napos részre pedig gyümölcsfákat telepítettek, cseresznyét, meggyet, barackot, szilvát, körtét, almát, de gyümölcsbokrokból is akad bőven: málna, szeder.

Amióta nyugdíjas lettem, ráleltem a magaságyásokra, és nagyon hasznos találmánynak tartom, a derékfájásom miatt nekem nagyon bejött, hogy nem kell annyit hajolgatnom az ültetéshez, gyomláláshoz. Persze sok kellene belőle, hogy mindent termeszthessek benne, de saláta, fűszernövények és néhány zöldségféle megterem itt nekünk.

A veteményes és a tuják mellet akadnak virágok is, ugye?

Persze, természetesen virágok is vannak a tuják mellett, hisz hozzátartoznak a vidéki élethez, és nagyon szeretem is őket. Van muskátli is, ami egy parasztháznál úgymond elengedhetetlen "kellék", az egyik nagy kedvencem a rózsalonc, de a rododendront és a hortenziát is nagyon szeretem. A férjem főleg a füvet nyírja, neki az a hobbija itt a kertben, az állatokkal pedig közösen foglalkozunk. 43 éve vagyunk házasok, így volt időnk összecsiszolódni, megy a munkamegosztás. Annak pedig nagyon örülünk, hogy a gyerekek is itt találtak házat maguknak a faluban, így mi maradtunk ketten ebben a nagy házban, de nem bánjuk, amíg bírjuk: visszataláltunk oda, ahonnan elindultunk.

Címlapkép és fotók: Lipták Csabáné