Ennyit keresnek most a magyarok: 11,5 százalékkal nőttek a bérek

Közfoglalkoztatás nélkül a nemzetgazdasági bruttó átlagkereset 368.700 forint volt a hónapban. Az év eleji KSH módszertani módosulás nem okozott érdemi változást az eddig kimutatott bérdinamikában, viszont az adatok pontosságát növeli, hogy immár közvetlenül a NAV adóbevallási adatbázisából származnak az adatok, közvetlen egyéni keresetekből.

A nettó bérek szintén 11.5%-kal emelkedtek, így a reálbér növekedés 8.1% volt a hónapban.

A makrogazdaság és a monetáris politika szempontjából kiemelten fontos mutató, a rendszeres bérek éves növekedése 10.6% volt. A közszféra közfoglalkoztatás nélküli bérei 10.5%-kal növekedtek, így továbbra is némileg lemaradó a szektor a bérdinamikában, de az idén nyártól már elindult és 2022-ig 72%-kal emelkedő egészségügyi szakdolgozói bérek gyorsíthatnak majd az ütemen, mivel közel 90 ezer embert érint a lépés.

A nemzetgazdaságban közfoglalkoztatás nélkül alkalmazottként munkában állók száma 0.8%-kal növekedett, a versenyszféra létszámnövekedése 1.4% volt, míg a közszférában 1.6%-kal csökkent a létszám az előző év azonos hónapjához képest. A teljes növekedésben immár látszik némi lassulás az elmúlt évek dinamikájához képest, viszont a növekedést továbbra is a versenyszféra adja, míg az állami alkalmazottak száma csökken, ami kiemelten jó hír az adófizetői bázis és a vállalkozások szempontjából. 2015 óta az egyedi kifizetésektől megtisztított rendszeres bérek 52.4%-kal nőttek a magyar munkaerőpiacon, ami példátlan felzárkózást jelent a hazai nemzetgazdaság történetében.

A 2013-tól 2020-ig terjedő periódus alatt pedig 61%-ot nőhetnek a reálbérek a várható tendenciákat figyelembe véve, mivel 2019-re 10.6%-os éves növekedést várunk a bruttó bérekben, a reálbér növekedés így pedig eléri a 7%-ot, 2020-ra pedig 9%-ot elérő bérnövekedés a jelenlegi várakozásunk, ami 5.5% feletti reálbér növekedést jelentene.

A továbbra is kifeszített munkaerőpiac és a rekord alacsony munkanélküliség miatt a bérnövekedés dinamikája a következő időszakban is hasonlóan intenzív marad, a képzett munkaerő hiánya gyakorlatilag a gazdaság minden szektorában problémákat okoz az utóbbi 2 évben. A munkaerőért zajló összeurópai versenyben a hazai béreknek továbbra is jelentős hátrányt kell még ledolgozniuk, hogy a munkavállalási célpiacnak számító országok nettó bérszintjének közel 80%-át elérje a hazai, ezt követően indulhatna visszaáramlás a hazai munkaerőpiacra, amit egy érdemi munkavállalói adócsökkentés is jelentősen gyorsítani tudna.

Ez enyhítené a vállalkozások keresleti problémáit, akik ma már szinte bárkit felvesznek képzettség nélkül is, illetve elbocsátani is vonakodnak még a gyenge munkaerőt is, mivel nehezen tudnák pótolni. Ez természetesen kihat a termelés és a szolgáltatások minőségére, ahogy azt látjuk például az építőipari folyamatos csúszásokon továbbra is. De fokozatosan a termelékenység növekedését is kikényszeríti ez a folyamat, egyrészt a hatékonyabb szervezésen keresztül, hogy a rendelkezésre álló szűkös munkaerő maximálisan hatékonysággal legyen foglalkoztatva, másrészt pedig a munkaerőt kiváltó technológiai beruházások révén, ami erőteljesen látszik is a beruházási dinamikán.

Ezen felül azt, hogy a versenyképességi alkalmazkodásra képes vállalkozások maradjanak életben az is segíti, hogy a magasabb béreket kitermelni képtelen cégek felől folyamatosan a hatékonyabb és magasabb béreket fizetni tudó vállalatok felé áramlik a képzett munkaerő, ami fokozatosan még tovább erősíti a nemzetgazdaság termelékenységét és versenyképességét.