Páncélos, pikkelyes ragadozókat találtak a Bakonyban: rengeteg van belőlük

A Magyar Dinoszaurusz-kutató Expedíció elnevezés egy teljes kutatócsoportot takar, tagjai azon túl, hogy dinoszauruszokkal és mezozoikumi gerinces lelőhelyek élővilágával is foglalkoznak a terepi kutatásokon, ásatásokon feltárt leletek tudományos feldolgozását is végzik. A Bakonyban található iharkúti lelőhely dúskál ilyen felfedezésre váró ősmaradványokban.

A Bakonyban sok olyan üledékes kőzet van, amely a dinoszauruszok korában képződött. Némelyekben vannak dinoszaurusz csontok is, csak meg kell keresni őket, mi is így tettünk, és tizenkilenc évvel ezelőtt megtaláltuk az első magyarországi dinoszaurusz leleteket a Németbánya, Bakonyjákó határában lévő Iharkúton és azóta járunk ide ásni. Sok-sok a földtörténeti középidőből származó kőzet található a Bakonyban, melyek alapvetően tengeri környezetben rakódtak le, ezek nemigen alkalmasak arra, hogy a szárazföldön egykoron élt dinoszauruszok csontjait megtaláljuk bennük. Elvétve persze lehet egy-egy, de leggyakrabban inkább tengeri állatok maradványai őrződnek meg. Azonban van néhány olyan terület, olyan kőzetréteg, amelyik bizony tartalmazhat akár dinoszaurusz csontokat is, ugyanis tavi, folyóvízi vagy valamilyen szárazföldi környezetben lerakódott üledékes kőzetekről beszélünk. Ezek azonban igen ritkák itt a Bakony területén és emiatt nem volt egyszerű megtalálni ezeket a feltárásokat

– mondta Dr. Ősi Attila.

A kutatásokat leginkább az nehezíti, hogy bár vannak olyan potenciális kőzettestek, melyek több száz méter vastagok, több tíz kilométer hosszúak és szélesek, ezek általában nincsenek a felszínen, nem lehet őket elérni.

Ez vezet oda, hogy az ember ilyenkor a földtani térképet elkezdi megnézni, amelyeken jelölték az egykori térképező geológusok, hogy adott kőzettípust hol lehet konkrétan a felszínen is akár elérni vagy minimális ásással megtalálni. Végül is, mi így jutottunk el az iharkúti bauxitbányák területére, amik a 2000-res évben még működtek, és kréta időszaki folyóvízi, ártéri üledékes kőzeteket tártak fel, amelyekben aztán csontokra is leltünk. Mikor kiértünk a lelőhelyre és megtaláltuk a bányában azokat a kőzetrétegeket, amelyekben lehetnek akár csontok is, akkor rá 2-2,5 órára már egy olyan kőzetréteget is találtunk, amiben ténylegesen voltak csontok. Gazdag réteg volt ez, itt kerültek elő az első leletek

– fogalmazott a kutatás vezetője.

Ebben a kőzetrétegben az első feltárások alkalmával azonban csak néhány csoport maradványai kerültek elő. A szakemberek halak, krokodilok, teknősök és egy-egy lelet alapján dinoszaurusz maradványokat tártak fel. Ezt követően másfél év elteltével bukkantak az egykor bauxit bánya déli részén egy olyan kőzetrétegre, ami sokkal gazdagabb volt az első feltárás alkalmával talált rétegnél.

„Egy 30-40 centiméter vastag szürkés, elég durva összetételű, folyóvízi kőzetréteget kell elképzelni, ami telis-tele van csontokkal. Ez a kőzetréteg egy egykori áradási esemény üledéke, melyben a csontok általában izoláltak és mindenféle állatok maradványai vannak összehordva egy kupacban, több ezer négyzetméteren. Itt a halaktól a kétéltűeken át a különböző teknősökön, krokodilokon keresztül a szárazföldi és vízben élt gyíkokig, továbbá a különböző dinoszauruszokig és a madarakig bezárólag szinte minden féle állat maradványa ismert. Egyetlen egy, olyan nagy csoport van, amit tizenkilenc év kutatás után mind a mai napig nem sikerült azonosítanunk: ezek az emlősök. Ami azért is furcsa mert a többi hasonló, kréta időszaki európai lelőhelyen - vagy a nagyvilágban - általában emlősök mindig előkerülnek, ha csak fogak formájában is. Itt azonban hiába iszapoltunk, mostunk át több tonnányi anyagot és került elő sok tízezer fog lelet, gyakorlatilag nincsenek köztük emlős fogak. Ennek nem tudjuk az okát” – tette hozzá a paleontológus. Kiemelte:

„Azt szoktuk mondani, hogy a bizonyíték hiánya nem a hiány bizonyítéka.„

A kutatók valószínűleg soha nem mondhatják ki egyértelműen azt, hogy nem éltek ezen a területen emlősök, csak gyaníthatják, hiszen nem lehet pontosan tudni, hogy mekkora volt az az üledékgyűjtő, az a szárazulat, ahonnan az a folyó folyt, ahonnét hozta az üledékét, a csontokat, a növénymaradványokat, amik abban az időben, itt éltek az egykori Bakony területén. Az azonban előfordulhat, hogy egyéb, távolabbi területeken, ahonnan a folyó nem hozott hordalékot, ott bizony éltek emlősök.

Rengeteg lelet van ma már, ezek: fogak, csontok, sőt csontvázak is. Nyolc-kilenc féle dinoszaurusz ismert a lelőhelyen, melyek között vannak ragadozók vannak növényevők. A legnagyobb testű ragadozók körülbelül 4-5 méteres testhosszúságot értek el, ezeknek egy-egy csontja, például csigolyája ismert, de leggyakrabban 3-4 centiméteres recézett, lapított fogaikat lehet megtalálni a lelőhelyen. A páncélos dinoszauruszok, a növényevők között a leggyakoribb leletek. Tizenkét csontváz alapján és sok ezer különálló csontelem, csontpikkely, fogak, végtagcsontok alapján ismerjük ezeket az állatokat, melyek egykor a Bakonyban éltek. A legnagyobbak, olyan 4-4,5 méteres testhosszúságot értek el. De éltek itt más növényevő fajok is, amiknek különböző, bordázott foguk volt. Továbbá megtaláltuk a Kárpát-medence legidősebb madárleleteit is, melyek a madarak korai, a kréta időszak végén kihalt, úgynevezett Enantiornithes csoportját képviselik

– emelte ki a kutató.

A megtalált csontok különböző állapotban maradtak fent, vannak olyanok, melyek elképesztően jó megtartásban őrződtek meg, tehát a legapróbb részletek is jól kivehetők rajtuk, törékeny felépítésük ellenére is fennmaradtak. Vannak olyan csontok, amelyek rendkívül kopottak, töröttek, látszik rajtuk, hogy a lerakodást követően valamivel később, elszállítódtak; ezek valószínűleg messzebbről sodródtak az ásatás helyszínére.

A kutatásokat évente három héten át végzik a Németbánya és Bakonyjákó közelében található egykori iharkúti bauxitbánya területén. Ez idő alatt 20-25 kutató dolgozik azon, hogy minél több lelet kerüljön elő. A csapatot - a kutatókon kívül – egyetemisták és lelkes érdeklődők alkotják.

A feltárásokhoz azonban nem elég az emberi erő, munkagépek segítsége is szükséges. Mindezek költsége majdnem másfélmillió forintba kerül, melyet a kutatócsoport állami pályázatokból finanszíroz. Emellett természetesen sok más támogatást is kapnak, olykor magánszemélyektől is, de a Magyar Természettudományi Múzeum, az Eötvös Loránd Tudományegyetem, az NKFIH és a Magyar Bányászati és Földtani Szolgálat is segíti munkájukat.

A három hetes munkálatok során három nyílt napot is tartanak az ásatásokon, az úgynevezett DinoExpon testközelben élhetik át a látogatók a bakonyi őslények feltárását.

Napi négyszáz embert tudunk fogadni. A szomszédos Németbányára érkeznek az érdeklődők az autóikkal, itt vannak mindenféle standok, lehet vásárolni, lehet dínót ásni – dínóhomokozóban a gyerekeknek -, előadások és mindenféle interaktív programok vannak. Majd az érdeklődőket a falu felső részéből kivisszük az ásatás helyszínére, 50 fős csoportokban. Az ideérkezőknek regisztrálniuk kell a Magyar Dinoszaurusz-kutató Expedíció weboldalán, ott ki lehet választani időpontot, napi nyolc csoportot tudunk fogadni

– hangsúlyozta Dr. Ősi Attila

A kutatócsoport július 22-én, 25-én és 27-én várja a dinoszauruszok után kutatni vágyókat. Abban az esetben, ha az időjárás közbeszól, a nyílt napokat követő napokon (esőnapok) tudják fogadni a regisztrált látogatókat, melyről előtte emailen vagy telefonon értesítik őket.