Fontos változás élesedik a magyar boltokban: erről jobb, ha minden vásárló tud

A mindennapok számos pontján hoz változást az Európai Unió csomagolásról és csomagolási hulladékról szóló rendelete, a PPWR. A fokozatosan bevezetendő, de részben már most alkalmazandó szabályozás a gyártók, importőrök és kereskedők számára is feladatokat jelent, a konkrét kötelezettségek azonban az ellátási láncban betöltött szerepüktől függenek - írta sajtóközleményében az EY.

Az uniós rendelet célja, hogy kevesebb csomagolási hulladék keletkezzen, és a felhasznált anyagok minél nagyobb arányban visszakerülhessenek a gazdaság körforgásába. A változások a csomagolások összetételét, méretét, újrafeldolgozhatóságát és jelölését egyaránt érintik. Az előírások több lépcsőben válnak alkalmazandóvá, ezért a vállalatoknak a már teljesítendő kötelezettségek mellett a következő évek feladatait is át kell tekinteniük.

Kevesebb felesleges csomagolás, szigorúbb anyaghasználati előírások

A 2030-tól fokozatosan életbe lépő követelmények között kiemelt szerepet kap a csomagolás anyagának újrafeldolgozhatósága. Egyaránt számít majd, hogy miből van a csomagolás, és mi készülhet belőle később. A túlméretezett dobozokat szintén érinti a szabályozás. A gyűjtő-, szállítási és e-kereskedelmi csomagolásokra bevezetendő előírás főszabály szerint legfeljebb 50 százalékos ürestér-arányt enged meg. Az áru megfelelő védelmét természetesen továbbra is biztosítani kell, ami a műszaki megoldások és a beszállítókkal rögzített követelmények felülvizsgálatát is indokolhatja.

Az élelmiszerrel érintkező csomagolásoknál már 2026. augusztus 12-től korlátozzák a környezetben rendkívül lassan lebomló, „örök vegyi anyagoknak” is aposztrofált PFAS-anyagok jelenlétét. Az előírt határértéket elérő vagy meghaladó koncentráció esetén a csomagolás nem hozható forgalomba.

A címkék és a környezeti állítások is változnak

A később bevezetendő egységes uniós jelölések segítik majd a fogyasztókat annak felismerésében, hogy miből készült a csomagolás, és hogyan kell szelektíven gyűjteni. A vállalatoknak emellett az ide kapcsolódó környezeti állításaikat is át kell tekinteniük. Az újrafeldolgozhatóságra vagy az újrafeldolgozott műanyag arányára utaló üzeneteknek például a kötelező minimumon túlmutató teljesítményt kell bemutatniuk, és egyértelművé kell tenniük, hogy a csomagolás egészére vagy csak valamely részére érvényesek. A jogszabályi megfelelés így a beszerzés és a termékfejlesztés mellett a marketing feladatait is érinti.

A szabályozás nemcsak a csomagolóanyagok előállítóira vonatkozik, hanem a felhasználókra, az importőrökre és a kereskedőkre is. 

Ezeknek a szereplőknek tehát ugyanúgy meg kell határozniuk, milyen felelősséggel és milyen kötelezettségekkel érintettek. Jól szemlélteti a kérdést, ha egy vállalat a megrendelője logójával ellátott csomagolásba helyezi a terméket. Ilyenkor tisztázni kell, hogyan oszlanak meg a feladatok a csomagolóanyagot előállító cég, a terméket becsomagoló vállalat és a márkatulajdonos között. Ettől függhet, kinek kell elkészítenie a megfelelőséget igazoló dokumentumokat, milyen adatokat szükséges bekérni a beszállítóktól, és milyen információkat kell átadni a vevőknek. A hiányos vagy téves nyilatkozatok az értékesítési lánc további szereplőinek is üzleti kockázatot jelenthetnek.

„A vállalatoknak azt kell pontosan látniuk, hogy saját működésükben milyen plusz teendőket és költségeket jelent az új szabályozás. A szerepkörök tisztázását és ahhoz kapcsolódó kötelezettségek áttekintését ezért össze kell kapcsolni a csomagolási portfólió vizsgálatával. Ebből derül ki, hol van szükség további beszállítói információra, vevők részére történő nyilatkozattételre, a belső folyamatok módosítására vagy a csomagolás átalakítására. Az EY szakértői a teljes folyamatban támogatják a partnereket, hogy az előírásokból egyértelmű, végrehajtható feladatok szülessenek” – emelte ki Fülöp Attila, az EY Magyarország adópartnere.