Kiderült, mi határozza meg, hogyan bánunk a pénzzel: generációkon át cipeljük ezeket a mintákat

Minden generáció más gazdasági, társadalmi és technológiai környezetben tanulja meg, hogyan bánjon a pénzzel. Ezeket a tapasztalatokat tovább árnyalják a családi szabályok: van, ahol nem beszélnek a pénzről, máshol alapvetés, hogy hitelt soha nem szabad felvenni, minden bevételt rögtön elköltenek, vagy éppen minden lehetséges forintot félretesznek.

Steigervald Krisztián generációkutató a Portfolio Business Podcast adásában arról beszélt, hogy a gazdasági környezet és az otthonról hozott minták egymásra épülnek. Két, azonos korban felnövő fiatal pénzügyi viselkedése ezért akkor is teljesen eltérő lehet, ha ugyanazok a digitális szolgáltatások és fogyasztási lehetőségek veszik körül őket.

Akár száz évig is velünk maradhatnak a családi minták

A generációkutató szerint különösen meghatározók azok a gazdasági és társadalmi események, amelyek gyermekkorban érik az embert. A világháború, a 2008-as pénzügyi válság vagy a koronavírus-járvány másként hat arra, aki gyerekként, és másként arra, aki már kialakult pénzügyi szokásokkal rendelkező felnőttként találkozik vele.

A gazdasági környezet ugyanakkor sokkal gyorsabban változik, mint a családok pénzzel kapcsolatos gondolkodása. A transzgenerációs családi mintázatok akár több tíz éven, több generáción keresztül is tarthatnak. Ugyanazok a hiedelmek és gondolatok akár 100–120 évig is tovább gördülhetnek, miközben már teljesen más gazdasági helyzetben élünk.

Jó példa erre a hitelfelvétel megítélése. Egy családban generációkon keresztül fennmaradhat az a szabály, hogy eladósodni semmilyen körülmények között nem szabad, miközben egy kedvező kamatozású lakáshitel bizonyos helyzetekben már észszerű pénzügyi döntés lehet.

A következő nemzedék ráadásul nem feltétlenül egyszerűen lemásolja a szülők viselkedését. Előfordulhat, hogy éppen az ellenkezőjét teszi: ha a szülők minden pénzt félretettek, a gyerek tudatosan költekezőbb lesz. Steigervald Krisztián szerint azonban ez továbbra is ugyanannak a családi mintának a része, csak annak másik véglete.

Más jelent a pénz a különböző nemzedékeknek

A baby boomerek pénzügyi gondolkodását erősen meghatározta a háború utáni újjáépítés, a hiánygazdaság és a bizonytalanság. Számukra a pénz fizikai formában jelent meg: készpénzben kapták a fizetésüket, és gyakran otthon is tartottak tartalékot. Kevésbé bíztak a bankokban, a pénzt pedig olyan erőforrásnak tekintették, amelynek minden darabjára vigyázni kell.

Az 1965 és 1979 között született X generáció még a szocializmusban, takarékbélyegekkel és korlátozott árukínálat mellett tanulta meg a spórolást, fiatal felnőttként azonban már a piacgazdaságban, a hitelek és a fogyasztói társadalom megjelenése idején kellett boldogulnia. Ők voltak az elsők, akik nagy számban találkoztak a devizahitelezéssel is.

Az Y generáció már egy erőteljesebben fogyasztásközpontú világban nőtt fel, ugyanakkor fiatalon megtapasztalhatta a 2008-as válság következményeit. Ez a bankokhoz, a munkaadókhoz és általában a hosszú távú elköteleződéshez fűződő viszonyukat is befolyásolhatta.

A Z generáció számára viszont a pénz egyre kevésbé kézzelfogható. A zsebpénz már nem feltétlenül bankjegyként kerül a pénztárcába, hanem csak egy számként jelenik meg a telefon képernyőjén. Ettől még a családi hozzáállás változatlan maradhat: előfordulhat, hogy a pénzről továbbra sem beszélnek, a gyerek pedig csak veszekedésekből, félmondatokból vagy a szülők reakcióiból próbálja megérteni a család anyagi helyzetét.

Nem az életkor mutatja meg, ki vált pénzügyileg felnőtté

Korábban az iskola befejezése, a munkába állás, a családalapítás és a lakásvásárlás viszonylag rövid időn belül követte egymást. Emiatt a jogi és a pénzügyi felnőtté válás időszaka is közel esett egymáshoz. Mára ezek az élethelyzetek jelentősen szétcsúsztak.

Egy 23 éves fiatal élhet önállóan albérletben, miközben anyagilag még a szüleitől függ. Egy 28 évesnek lehet saját jövedelme, megtakarítása és befektetése, miközben továbbra is a családi otthonban lakik. Steigervald Krisztián ezért a pénzügyi érettséget nem életkorhoz, hanem képességekhez kötné. Ide tartozik, hogy valaki képes-e saját jövedelmet teremteni, felelősséget vállalni a kiadásaiért, és nemcsak az adott hónapra, hanem öt, tíz vagy akár harminc évre előre is gondolkodni.

Nem biztos, hogy a megszokott befektetés a biztonságos

A fiatalok nagyobb kockázatvállalása részben életkori sajátosság, nem feltétlenül generációs jelenség. A különbség inkább abban van, hogy az egyes korosztályok mit tartanak kockázatosnak. Az idősebb ügyfél számára egy hagyományos banki termék tűnhet biztonságosnak, mert azt ismeri, még akkor is, ha annak hozama elmarad az inflációtól. Egy fiatal viszont könnyebben használhat digitális pénzügyi szolgáltatásokat, és kevésbé tarthat a kriptovalutáktól vagy más online megoldásoktól.

A digitális jártasság azonban nem azonos a pénzügyi tudatossággal. Attól, hogy valaki magabiztosan használ egy applikációt vagy megérti egy digitális rendszer működését, még nem feltétlenül tudja felmérni egy befektetés valódi kockázatát.

A bizalom jelenti a legnagyobb törésvonalat

Steigervald Krisztián szerint a generációk közötti legfontosabb pénzügyi különbség abban látható, hogy kiben vagy miben bíznak meg. Az idősebb generációk számára biztonságot jelenthet a bankfiók, a személyes ügyintéző és a tekintélyt sugárzó intézményi környezet. A fiatalabbak már olyan szolgáltatásokban is megbízhatnak, amelyek mögött nincs hagyományos banképület vagy személyesen ismert tanácsadó.

Ők gyakran inkább egy hozzájuk hasonló influenszerhez, online szakértőhöz, applikációhoz vagy mesterséges intelligenciához fordulnak. Ez a változás a bankfiókok és a pénzügyi szolgáltatók jövőjére is hatással lehet.

Az AI figyelmeztethet, ha túl sokat költöttünk

A generációkutató szerint az egyik legnagyobb változást az hozhatja, amikor a mesterséges intelligencián alapuló pénzügyi segítség már nemcsak a tehetősebb, privát banki ügyfelek számára lesz elérhető. Az AI a bevételek, kiadások és hosszabb távú célok alapján személyre szabottan jelezheti, hogy egy adott hónapban mennyit költhetünk még el. Figyelmeztethet, ha túlléptük a keretet, és akár egyes kiadásokat is letilthat. A bankok saját, folyamatosan elérhető AI-ügynököket fejleszthetnek, amelyek a nap 24 órájában kommunikálnak az ügyféllel.

Ennek alapja az lehet, hogy az emberek egyre gyakrabban használják beszélgetőpartnerként is a mesterséges intelligenciát. Az AI mindig elérhető, miközben egy családtag, banki tanácsadó vagy más szakember nem feltétlenül tud azonnal válaszolni.

A változás ugyanakkor új bizalmi kérdéseket vet fel. A pénzügyi szolgáltatóknak meg kell találniuk, hogyan használhatják az AI-t úgy, hogy az ügyfelek valóban rábízzák személyes adataikat és pénzügyi döntéseik egy részét.

A digitális fizetéssel eltűnik a költekezés fájdalma

A készpénz visszaszorulása pszichológiailag is megváltoztatja a vásárlást. Amikor valaki bankjegyet ad át, fizikailag érzékeli, hogy csökken a nála lévő pénz. Ezt a viselkedési közgazdaságtan a „fizetés fájdalmának” nevezi. A bankkártya már gyengítette ezt az érzést, a mobiltelefonos és automatikus fizetés pedig szinte teljesen eltüntetheti. A mai gyerekek sokszor meg sem tapasztalják, milyen érzés, amikor a hónap elején kapott készpénz fokozatosan elfogy.

Ez könnyebben vezethet túlköltekezéshez, különösen az automatikusan megújuló előfizetéseknél. Ezeknél már fizetési döntést sem kell hozni minden alkalommal: az összeg levonódik, a felhasználó pedig csak később érzékeli, hogy kevesebb pénze maradt.

A lakás lett az egyik legnagyobb családi konfliktusforrás

A generációk eltérő pénzügyi gondolkodása az ingatlanvásárlásnál különösen látványos. Az idősebbek jelentős része úgy nőtt fel, hogy mindenkinek saját lakásra kell törekednie, mert az ingatlan biztos és elvehetetlen vagyon.

Egy Z generációs fiatal azonban nem feltétlenül szeretné minden megtakarítását egyetlen lakásba fektetni, majd húsz-harminc évre elköteleződni egy hitel mellett. Elképzelhető, hogy néhány év múlva másik városban vagy másik országban akar élni, ezért az albérlet rugalmasságát előnynek tekinti. Ez komoly feszültséget teremthet azokban a családokban, ahol a szülők vagy nagyszülők akár előre megvásárolják a lakást a fiatalnak, ő azonban nem érzi azt megfelelő életcélnak.

A helyzetet tovább nehezítik az ingatlanárak. Steigervald Krisztián szerint ma már egy panellakás négyzetméterára is elérheti a másfél-kétmillió forintot, ezért sok fiatal számára a saját otthon megszerzése nemcsak értékválasztás, hanem jövedelmi kérdés is.

A pénzügyi szolgáltatóknak is alkalmazkodniuk kell

A Z és az Alfa generáció számára a negyven-ötven évre szóló pénzügyi tervezés, például a nyugdíj-előtakarékosság vagy egy hosszú távú életbiztosítás jelenleg nehezen megfogható. Elképzelhető, hogy ezek az életciklusok náluk később kezdődnek el, így a szolgáltatóknak új termékekkel kell áthidalniuk a köztes időszakot. A fiatalabb ügyfelek gyors visszajelzést, azonnali jutalmat és rögtön érzékelhető szolgáltatást várhatnak. Számukra kevésbé a fizikai tulajdon – például saját lakás vagy autó –, inkább a rugalmasság és az élmény válhat fontossá.

A harmadik meghatározó irány a folyamatosan rendelkezésre álló digitális segítség lehet. Erre azért is szükség van, mert sok családban még mindig nem beszélnek nyíltan a pénzről. A következő nagy kérdés ezért már nem csupán az, hogy kell-e pénzügyi nevelés, hanem az, hogyan lehet úgy beszélni a pénzről, hogy azt a gyerekek és a fiatal felnőttek valóban megértsék.