Kiderült, mi vágta sutba a magyar gazdaság növekedési receptjét: a versenykésességünk is mélyütést kapott

Az Európai Bizottság elemzése alapján a koronavírus-járvány kitörését követően a közép-kelet-európai országok gazdasági felzárkózását támogató feltételek gyökeresen megváltoztak. A pandémia kezdetben keresleti és munkaerőpiaci zavarokat okozott, később a globális ellátási láncok felbomlása és a kormányzati támogatási programok inflációs nyomást generáltak. Az orosz–ukrán háború következtében kialakult energiaválság pedig végleg pontot tett az évtizedes árstabilitás végére.

A GDP-deflátor mutatója alapján számított áremelkedés tekintetében óriási különbségek mutatkoztak az uniós tagállamok között. Míg Franciaországban csupán 15 százalékos volt a drágulás az ötéves időszakban, addig Magyarország vezette a listát 60 százalékos növekedéssel. A Bizottság szakértői szerint ezek az eltérések egyedi kockázati tényezőkre vezethetők vissza, amelyek összefüggésben állnak az egyes gazdaságok szerkezetével, energiaintenzitásával, importfüggőségével és a kiindulási versenyképességi helyzettel.

Az elemzés megállapítja, hogy míg kezdetben az importált energiahordozók áremelkedése hajtotta az inflációt, 2023–2024-re a belföldi tényezők – különösen a bérnövekedés és a hazai inputköltségek – vették át a főszerepet. A munkabérek ekkorra pótolták a korábban elszenvedett vásárlóerő-veszteséget, és a költségoldali infláció meghatározó összetevőjévé váltak.

Magyarország helyzete sajátos volt ebben a folyamatban: miközben a kontinens egyik legdinamikusabb bérnövekedését tapasztalta, ezt a rekordmagas infláció semlegesítette, így reálértéken a bérek nem emelkedtek kiugró mértékben. Ugyanakkor az elemzés kiemeli, hogy hazánkban a beruházások drágulása különösen jelentős volt, ami hozzájárult ahhoz, hogy az elmúlt három évben a beruházások volumene drasztikusan visszaesett.

Versenyképességi szempontból az egységnyi munkaerőköltség (ULC) alakulása bizonyult kulcsfontosságúnak. A Bizottság számításai szerint a munkavállalói kompenzáció növekedését a termelékenység javulása csak minimálisan tudta ellensúlyozni, így a legtöbb európai ország versenyképességi hátrányt szenvedett el. Ez a jelenség különösen Romániában, Bulgáriában, Litvániában és Horvátországban volt markáns, de Magyarország is az ötödik helyen szerepel ezen a listán.

A tanulmány fontos megállapítása, hogy a vállalati profitráták változatlanul maradtak Európa-szerte. Ez cáfolja azt a széles körben elterjedt feltételezést, miszerint az inflációt elsősorban a cégek indokolatlan áremelései hajtották volna. A drágulás fő oka a termelési költségek emelkedése volt, amit a vállalatok kénytelenek voltak érvényesíteni az áraikban. Csupán két ágazatban – az energiatermelésben és az ingatlanszolgáltatásokban – növelték arányosan is profitjukat a cégek.

Az elemzés visszatérő megállapítása, hogy a legerősebb inflációs hatások éppen azokat a közép-kelet-európai országokat sújtották, amelyek gazdasági felzárkózási folyamatban vannak. Ez részben természetes velejárója a konvergenciának, hiszen az árak és bérek uniós átlaghoz való közeledése a felzárkózás része. A folyamat felgyorsulása azonban problémát jelent, mert aláássa a régió évtizedek óta alkalmazott, alacsony költségekre és a külföldi működőtőke vonzására épülő gazdasági stratégiáját.

A Bizottság figyelmeztetése szerint a közép-kelet-európai országok a növekedési csapda veszélyével néznek szembe, amennyiben nem hajtanak végre jelentős szerkezeti reformokat. A hagyományos modell támogató feltételei – az olcsó munkaerő és alapanyagok, valamint a kedvező intézményi környezet – ugyanis fokozatosan kimerülnek.

A régióban Lengyelország tűnik a legfelkészültebbnek a szükséges váltásra. Varsó évtizedek óta következetesen fejleszti humántőkéjét, 2008 óta konszenzusos iparpolitikát valósít meg, 2015 óta pedig jelentős forrásokat fordít a hazai vállalatok és az innováció támogatására. Ezzel szemben a többi ország, köztük Magyarország, fokozódó strukturális nehézségekkel és a növekedési tartalékok kimerülésével küzd. Bár ezeket a problémákat nem az elmúlt öt év inflációs hulláma okozta, az ár- és bérszínvonal gyors emelkedése egyértelműen sürgősebbé tette a gazdasági felzárkózási stratégia alapvető újragondolását.

Címlapkép: Komka Péter, MTI/MTVA