Nagy célt tűzött ki a magyar kormány: a számok viszont mást mutatnak

A G7 szerint a gazdaságilag kedvezőbb időszakokban a magyar kormány merészebb célokat tűzött ki maga elé, mint a 2020 utáni években. Hosszú ideig az szerepelt az ígéretek között, hogy hazánk eléri Ausztria gazdasági színvonalát. 2018–2019 folyamán azonban Orbán Viktor miniszterelnök egy nehezebben számszerűsíthető ambíciót emelt ki: eszerint Magyarország 2030-ig az EU azon öt tagállama közé kerülne, "ahol a legjobb élni, lakni, dolgozni".

Hosszabb szünet után a közelmúltban Navracsics Tibor vette elő újra ezt a témát. A Mandinernek adott decemberi interjújában hangsúlyozta, hogy a célkitűzés továbbra is érvényben van. Hivatkozott egy, a Századvég által készített tanulmányra is, amely szerinte vegyes képet mutat. A miniszter úgy látja, hogy egyes területeken – például a családtámogatásoknál – kifejezetten kedvező a helyzetünk, míg másokban, így az egészségügyben és az általános közérzet tekintetében, komoly lemaradásban vagyunk.

Navracsics értékelése szerint az objektív adatok alapján Magyarország helyzete nagyjából átlagosnak mondható az unióban, a szubjektív megítélés azonban "tragikus". Ugyanakkor szerinte bizakodásra ad okot, hogy kormányzati döntés alapján évente készül majd átfogó élhetőségi jelentés. Ez reálisabb képet adhat az ország állapotáról, és akár mérsékelheti is a hazai közhangulatra jellemző pesszimizmust.

EZ IS ÉRDEKELHET

Virovácz Péter: A magyar gazdaság nem követi a tankönyvi példákat, 2026 pozitív meglepetést hozhat

Virovácz Péterre való beszélgetésben nemcsak a 2025-ös év fő tanulságait vettük végig, hanem részletesen elemeztük a 2026-os kilátásokat is.

Bár a hivatkozott tanulmány nem érhető el nyilvánosan, számos nemzetközi intézmény évek óta publikál olyan összetett mutatókat, amelyek a puszta gazdasági teljesítménynél árnyaltabban mérik a társadalmi haladást. Ezek segítségével már most is megbecsülhető, mennyire vagyunk messze a kitűzött céltól.

Érdemes egy olyan szubjektív indikátorral kezdeni az elemzést, amelynél a miniszter szavai alapján kedvezőtlen eredményekre számíthatunk. Az Eurostat adatai megmutatják, hogyan változott az uniós országok lakosságának élettel való elégedettsége 2013, 2018 és 2024 között. A tízfokozatú skálán a 10-es érték a teljes elégedettséget, a 0 a teljes elégedetlenséget jelenti.

Az adatok szerint a 2013–2018-as időszak kedvezőbben alakult, mint a 2018–2024 közötti hat év. Az első periódusban 22 tagállamban javult az életminőség szubjektív megítélése, míg a másodikban már csak 13-ban. Az EU-átlag 2013-ban 7 pont volt, 2018-ra 7,3-ra emelkedett, majd 2024-re 7,2-re mérséklődött.

Magyarország esetében kettős kép rajzolódik ki. Egyfelől a hazai lakosság elégedettségének növekedése az európai élbolyhoz tartozott. Másfelől még így is az unió kevésbé elégedett népességei közé soroljuk magunkat.

Számszerűen 2013 és 2024 között 1 ponttal javult a magyarok élettel való elégedettsége. Ennél nagyobb előrelépés csak Bulgáriában, Cipruson és Portugáliában történt. Ennek ellenére 2024-ben csak a német, a lett, a görög és a bolgár lakosság bizonyult kevésbé elégedettnek életkörülményeivel, mint a magyar. A német eredmény kapcsán fontos kiemelni, hogy szubjektív mutatóról van szó, amelyet nagyban befolyásol, hogy az emberek mihez viszonyítva értékelik saját helyzetüket.

Érdekes fejlemény, hogy a hazai érték 2022 és 2024 között 6,9-ről 7,1-re emelkedett, miközben az infláció időszakában a közvélemény általában kedvezőtlenebbül látta a gazdasági körülményeket. Úgy tűnik, az élet egészével való elégedettséget nem kizárólag a rövid távú gazdasági hangulat határozza meg.

A gazdasági megtorpanás ugyanakkor más mutatókra érezhetően hatott. Az ENSZ 2012 óta teszi közzé boldogságindexét, amely összetett módszertannal, objektív és szubjektív elemek kombinációjával méri a társadalmak jóllétét. Matolcsy György jegybankelnök 2019-ben célul tűzte ki, hogy az emberi fejlettségi index mellett ezt a mutatót is duplájára növeljük 2030-ig.

A boldogságindex értékét többek között az egy főre jutó GDP, az egészségesen várható élettartam, a korrupció észlelt szintje és a szabadság érzete befolyásolja. Mivel ez a mutató objektív tényezőket is figyelembe vesz, elvileg közelebb kellene állnunk az európai középmezőnyhöz. Az eredmények azonban mást mutatnak: míg a tisztán szubjektív elégedettségi mutató szerint négy tagállamot előzünk meg, addig a boldogságindex alapján már csak hármat. 2024-ben az EU 27 tagja közül Magyarország a 24. helyen állt, megelőzve Horvátországot, Görögországot és Bulgáriát.

Ez különösen kedvezőtlen annak fényében, hogy 2012 és 2019 között a régióban nálunk nőtt a legnagyobb mértékben az index értéke. 2019 és 2024 között viszont – Csehországhoz és Szlovákiához hasonlóan – Magyarországon is csökkenés következett be. A térségben 2024-ben Litvánia (6,8), Szlovénia (6,8) és Csehország (6,8) számított a legboldogabb országnak. A rangsor végén Észak-Macedónia (5,5), Bulgária (5,6) és Albánia (5,4) szerepelt. A régió 17 állama közül ötben volt alacsonyabb a boldogságindex értéke a magyar szintnél.

Globális összevetésben Magyarország 2012-ben a 118. helyen állt, 2019-re az 53. pozícióig jutott előre, 2024-re azonban visszacsúszott a 69. helyre. A boldogságindex alapján tehát komoly erőfeszítésekre lenne szükség ahhoz, hogy 2030-ig az unió élmezőnyéhez zárkózzunk fel.

Kedvezőbb képet mutat egy másik ENSZ-mutató, az emberi fejlettségi index (HDI). Ez az egy főre jutó nemzeti jövedelem mellett a várható élettartamot és az oktatásban töltött évek számát veszi figyelembe. A világranglistán Magyarország 2023-ban a 46. helyet érte el. Uniós összehasonlításban ugyanakkor itt is gyengén teljesítünk: csak Románia és Bulgária áll mögöttünk.

A HDI esetében ráadásul nem látszik olyan dinamikus felzárkózás, mint a boldogságindexnél vagy a szubjektív elégedettségi mutatóknál. Ennek egyik oka az lehet, hogy a HDI kevésbé összetett mutató, és erősen függ az oktatás és az egészségügy színvonalától. Magyarország pedig éppen ezeken a területeken szerepel gyengén az európai mezőnyben.

A bemutatott három nemzetközi felmérés alapján az látható, hogy bár több mutató szerint is jelentős javulás történt az elmúlt évtizedben, az európai élvonalba kerülés a 2030-ig hátralévő néhány évben rendkívül nehezen teljesíthető célnek tűnik.

Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy ne lenne értelme hazai élhetőségi jelentéseket készíteni. A módszertan kidolgozásánál azonban kulcsfontosságú lesz elkerülni azt a csapdát, hogy olyan mutatószám-rendszer szülessen, amely kedvezőbb képet rajzol Magyarországról, mint a nemzetközileg elfogadott indexek. Ha a hazai mérés tartalmilag eltávolodik a nemzetközi sztenderdektől, akkor a közpolitikai döntéshozatalt is félrevezetheti.