Nem lehet tovább titkolni, mélyül a törésvonal az "új" és a "régi" EU között: hogy fog ebből kijönni Magyarország?

A Központi Statisztikai Hivatal Területi Statisztika című folyóiratának novemberi számában megjelent tanulmány rámutat, hogy az innovációs tevékenység kulcsszerepet játszik a fenntartható gazdasági és társadalmi struktúrák kialakításában. A fenntartható ipari átalakulásból származó jövedelmek számottevően hozzájárulhatnak más fenntarthatósági célok eléréséhez is, ezért az innováció a fenntartható fejlődési célok megvalósításának egyik legfontosabb eszközének tekinthető.

Szántó Balázs és Neumanné Virág Ildikó elemzése kimutatta, hogy az uniós tagországok összességében pozitív korrelációt mutatnak az innovációs aktivitás és a fenntartható fejlődési célok ("SDG") teljesítése között. Vagyis általánosságban igaz, hogy a nagyobb innovációs potenciállal rendelkező országok sikeresebben valósítják meg fenntarthatósági törekvéseiket is.

A kutatás ugyanakkor fontos árnyalatokra is rávilágít: az összefüggés erőssége nagymértékben függ az adott ország gazdasági fejlettségétől. A gazdaságilag prosperáló északi és nyugati tagállamokban egyértelműen erős kapcsolat figyelhető meg a két terület között. Ezekben az országokban az újító megoldások és technológiák közvetlenül szolgálják a fenntarthatósági célokat. Ezzel szemben a gyengébb gazdasági teljesítményű déli és keleti tagállamokban – ahová Magyarország is tartozik – statisztikailag nem mutatható ki jelentős kapcsolat az innováció és a fenntarthatóság között.

Az elemzés szerint az uniós átlagot meghaladó egy főre jutó GDP-vel rendelkező országok – Málta kivételével – mind átlag feletti innovációs teljesítményt nyújtanak. Fenntarthatósági eredményeik azonban már jóval heterogénebbek: e csoport tagjainak mintegy fele az európai átlag alatt teljesít a fenntartható fejlődési mutatók tekintetében.

A tanulmány szerzői négy kategóriába sorolták az EU-tagállamokat innovációs kapacitásuk és fenntarthatósági teljesítményük alapján. Az élenjáró csoportba azok az országok kerültek, amelyek mindkét területen kiemelkedő eredményeket érnek el. A második kategóriát az átlagos innovációs képességgel és mérsékelt fenntarthatósági teljesítménnyel rendelkező államok alkotják. Magyarország a harmadik csoportba került, amelyet mérsékelt innovációs készség és átlagos fenntarthatósági eredmények jellemeznek. Ebbe a kategóriába sorolták Csehországot is, amely az elmúlt időszakban dinamikusabb fejlődést mutatott. A negyedik csoportba azok az országok tartoznak, amelyek mindkét vizsgált dimenzióban alacsony teljesítményt nyújtanak.

Kiemelkedő, hogy a 2004-es bővítési hullám óta, valamint az azt követő csatlakozások után egyedül Észtországnak sikerült mind innovációs, mind fenntarthatósági szempontból felzárkóznia a legfejlettebb országok közé. Az alacsonyabb jövedelmű tagállamok között jelenleg nincs olyan ország, amely mindkét területen egyszerre, kiegyensúlyozottan nyújtana kiemelkedő teljesítményt.

A kutatók hangsúlyozzák, hogy az innováció szerepét a fenntartható fejlődésben az európai uniós szakpolitika is elismeri. Ezt az is mutatja, hogy az uniós innovációs támogatások egyre nagyobb hányada irányul kifejezetten fenntarthatósági célokra. A regionális egyenlőtlenségek ugyanakkor új megközelítést tesznek szükségessé. Az eredmények alapján indokolt lenne az uniós támogatási rendszer felülvizsgálata, különösen a gazdaságilag és innovációs szempontból is hátrányos helyzetű tagállamok felzárkóztatására. A szerzők szerint megfontolást érdemelnek azok a politikai eszközök, amelyek a kevésbé innovatív országok számára könnyebb hozzáférést biztosítanának a fenntarthatóságot szolgáló innovációs forrásokhoz.