Nesze neked palackvisszaváltás: ezt bezzeg nem kötik a magyarok orrára - tényleg ennyire nem éri meg még 50 forintért sem visszavinni az üvegeket?

Idén ősszel a klímaválság kérdése ismét visszatért a figyelem középpontjába: a brazíliai COP30 klímacsúcson a világ vezetői arról beszéltek, hogy az emberiség már a „veszélyzóna” határán egyensúlyoz, miközben több ország – köztük Izland – konkrét nemzetbiztonsági kockázatnak minősíti az Atlanti-óceán fő áramlatrendszerének potenciális összeomlását. A fenntarthatósági kérdések így nem csupán környezetvédelmi ügyekké váltak, hanem gazdasági, társadalmi és stratégiai kihívássá is.

Magyarországon is egyre többet foglalkozunk a témával, főleg mióta tavaly elindult a MOHU palackvisszaváltó rendszere, ami körül továbbra is sok a kérdés és a fennakadás, miközben az uniós szabályozási elvárások évről évre szigorodnak.

Ebben a feszült, változásokkal teli időszakban tette közzé az Eurostat legfrissebb újrahasznosítási és anyagkörforgási statisztikáit – amelyekből kiderül: az EU-ban lassú, de pozitív a fejlődés, Magyarország viszont továbbra is az utolsók között kullog, ha a fenntarthatóságról van szó.

Alig körforgásos az EU gazdasága

A legfrissebb adatok szerint az EU anyagkörforgási rátája 2024-ben mindössze 12,2 százalék volt, ami ugyan minimális, 0,1 százalékpontos javulást jelent az előző évhez képest, de továbbra is nagyon távol áll a 2030-ra kitűzött, majdnem kétszer magasabb – 23 százalékos – célértéktől. A tagállamok közötti különbségek hatalmasak: míg Hollandia 32,7 százalékos értékkel messze az élen jár, valamint Belgium (22,7 százalék) és Olaszország (21,6 százalék) is jóval az uniós átlag fölött teljesít, addig a lista végén helyet foglaló Románia (1,3 százalék), Írország vagy Finnország (2 százalék) és Portugália (3 százalék) jelentősen alacsonyabb körforgási arányt tud felmutatni.

A körforgás mértéke azonban nemcsak országonként, hanem anyagfajtánként is jelentősen eltér. Az egész Unió tekintetében a fémérceket például jóval magasabb, 23,4 százalékos arányban hasznosítják újra, míg a nemfémes ásványok 14,3 százalékon, a biomassza 9,9 százalékon áll, a fosszilis energiahordozók körforgása pedig mindössze 3,8 százalékot ér el.

A 2015 és 2024 közötti időszakban összességében pozitív a trend, hiszen 21 tagállam javított a mutatóján, köztük Málta (+14 százalékpont), Észtország (+ 9,1 százalékpont), Csehország (+7,9 százalékpont), Szlovákia (+7,2 százalékpont) és Hollandia (+5,3 százalékpont) hozta a legnagyobb növekedést. Ezzel szemben 6 tagállam visszaesést szenvedett el, közülük a legtöbbet Lengyelország (-4,2 százalékpont) és Finnország (-3,2 százalékpont).

Magyarország esetében azt látjuk, hogy 2024-ben ugyan csak az EU-s középmezőny második felében kaptunk helyet 2024-ben a 7,3 százalékos anyagkörforgással, az egy évvel korábbi adatokhoz képest 5 százalékpontos növekedést mutatott a hazai érték.

Az adatok összességében azt jelzik, hogy bár az EU egyre több anyagot hasznosít újra, a teljes körforgás még messze nem valósul meg.

Miért nem lesz körforgás attól, hogy újrahasznosítunk?

Az újrahasznosítás önmagában nem garantálja az anyagkörforgást, és ez az, ahol a rendszer gyenge pontjai a leginkább láthatóvá válnak. Az EU-ban ma rengeteg olyan hulladék kerül begyűjtésre és feldolgozásra, amely végül mégsem tér vissza a termelési láncba. Ennek gyakran az az oka, hogy az újrahasznosított alapanyag minősége nem felel meg az ipari elvárásoknak, vagy egyszerűen nincs meg hozzá a megfelelő piaci kereslet. A másik nagy problémát a tagállamok közötti infrastruktúra-különbségek jelentik: a gyűjtési rendszerek, a válogatási technológia, a logisztika és az újrafeldolgozó kapacitások egyenetlensége miatt az egyes országok teljesítménye között akár tízszeres eltérés is előfordulhat.

A gazdasági ösztönzők hiánya szintén akadályozza a körforgás növelését. Sok helyen nem kötelező bizonyos arányban újrahasznosított anyagot felhasználni a gyártásban, így a vállalatok gyakran a könnyebben elérhető, olcsóbb és homogénebb minőségű primer alapanyagok mellett döntenek. Mindez különösen látványosan jelenik meg a műanyagok esetében, ahol a feldolgozott hulladék jó része még mindig nem tér vissza a gazdaságba.

Műanyagsokk Európában – kicsit javul, de még mindig hatalmas a probléma

A műanyag csomagolóanyagok terén az EU hosszú távon ugyan javuló képet mutat, de a helyzet továbbra is aggasztó. 2023-ban minden egyes uniós polgárra vetítve fejenként átlagosan 35,25 kilogrammnyi műanyag csomagolóanyag-hulladék keletkezett, amelyből mindössze 14,83 kilogramm került ténylegesen újrahasznosításra. Ez nagyjából 42,1 százalékos újrahasznosítási arányt jelent – valamivel többet, mint a tíz évvel korábbi 38,2 százalék, de távolról sem elegendőt ahhoz, hogy a műanyagkörforgás érdemben működjön.

Az országok közötti különbségek ezen a területen is kiugróak. Belgium (59,5 százalék), Lettország (59,2 százalék) és Szlovákia (54,1 százalék) számít a legsikeresebb műanyag-újrahasznosítónak, míg a lista végén szereplő

Magyarország mindössze 23 százalékos aránnyal az EU leggyengébben teljesítő tagállama a mutatóban.

Franciaország (25,7 százalék) és Ausztria (26,9 százalék) sem sokkal jobb, de a magyar eredmény így is tartós lemaradásról árulkodik.

A műanyagok esetében tehát hiába javul az újrahasznosítás évről évre, a körforgás még mindig csak részben valósul meg – és Magyarország ebben a versenyben jelenleg a mezőny végén kullog.

Magyarország: sok fejlesztés indult, mégsincs jelentős előrelépés

Bár az elmúlt két évben nagy figyelem irányult a hazai hulladékgazdálkodásra és a palackvisszaváltásra, a friss adatok alapján egyelőre nem látszik áttörés. A műanyag újrahasznosítás továbbra is alacsony, a gyűjtési és válogatási rendszerek hatékonysága sok helyen elmarad az uniós elvárásoktól, és az ipari szereplők közül is kevesen használnak jelentős mennyiségű másodlagos műanyag-alapanyagot. A palackvisszaváltási (REpont) rendszer bevezetése ugyan jelentős lépés volt, a gyakorlatban még mindig sok a fennakadás: számos üzletben kevés az automata, a gépek lassúak vagy éppen nem fogadják el a csomagolásokat, ami visszaveti a lakosság kedvét és bizalmát.

A MOHU az elmúlt hónapokban több fejlesztést is bejelentett, például új automaták telepítését, kapacitásbővítést és egységesebb díjszabást, ám ezek hatása egyelőre nem mutatkozik meg a statisztikákban. Hiába a sok ígért változás, úgy tűnik, a rendszer még nem érte el azt a hatékonysági szintet, amely valóban elmozdítaná a hazai újrahasznosítási mutatókat.

Lassú a javulás – és fogy az idő a 2030-as célokig

Uniós szinten ugyan lassú, de egyértelműen pozitív trend rajzolódik ki: több országban csökkent a keletkező hulladék mennyisége, javult a szelektálás minősége, az újrahasznosítási arány pedig évről évre emelkedik. A körforgás azonban ennél jóval komplexebb kérdés, így még messze vagyunk attól, hogy Európa termelése ténylegesen nagy arányban másodlagos alapanyagokra támaszkodjon. A jelenlegi ütemben az EU nehezen fogja elérni a 2030-as célokat, Magyarország pedig még inkább lemaradásban van.

Ahhoz, hogy az európai és a hazai rendszer valóban „körforgásos” legyen, érdemi és gyors beavatkozásra van szükség. A szakértők szerint nem lehet tovább kerülni olyan eszközöket, mint a kötelező iparági visszaforgatási kvóták, a hatékonyabb gazdasági ösztönzők, a hulladékfeldolgozó kapacitások masszív bővítése vagy a lakossági gyűjtési rendszerek modernizálása. Magyarországon mindez különösen sürgető lenne, hiszen a jelenlegi mutatók alapján a következő években radikális lépések nélkül nemhogy a célokat nem érjük el, de tovább mélyülhet a lemaradásunk az EU átlagához képest.