Így lett felzárkózóból lecsúszó Magyarország: nem csoda, hogy fénysebességgel hagy le minket a régió

Magyarország a 2010-es években a régió középmezőnyének tetejéről annak aljára süllyedt az oktatási és egészségügyi közkiadások tekintetében. A GDP-arányos ráfordítások stagnálása vagy csökkenése miatt több szomszédos ország is megelőzte hazánkat, miközben a nyugat-európai színvonalhoz való felzárkózás egyre távolabbinak tűnik - írja a Portfolio a KRTK tanulmánya alapján.

Az oktatási intézményekre fordított kiadások 2012 és 2021 között a GDP 3-3,5 százalékát tették ki Magyarországon, ami már a vizsgált időszak kezdetén is jelentősen elmaradt a fejlett európai országok 6 százalék körüli értékétől. Míg Csehország és Lengyelország képes volt közelíteni az uniós átlaghoz, addig a magyar ráfordítások aránya lényegében változatlan maradt. 2021-ben már csak Litvániát, Romániát és Bulgáriát előztük meg a régióban.

A teljes oktatási közkiadás (beleértve az ösztöndíjakat, lakhatási és étkezési támogatásokat) GDP-arányos mértéke szintén kedvezőtlen képet mutat. Míg a nyugat-európai országokban ez az érték jellemzően elérte a 9 százalékot, Magyarországon mindössze 6-7,5 százalék között mozgott. A helyzet 2016 után vált különösen aggasztóvá, amikor 1,5-2 százalékpontos különbség alakult ki hazánk és a többi, kiadásait fokozatosan növelő posztszocialista ország között.

Pozitívumként értékelhető ugyanakkor, hogy az egy tanulóra jutó, dollárban mért közkiadások az OECD-átlag 50 százalékáról 75 százalékra emelkedtek a vizsgált évtizedben. Regionális összehasonlításban Magyarország megelőzte Bulgáriát, Romániát, Horvátországot és Lettországot is.

A tanulmánykötet rámutat, hogy a magánszektor sem képes pótolni az alacsony állami ráfordításokat. A magyar háztartások fogyasztásuk mindössze 1 százalékát (a GDP kb. 0,5 százalékát) fordítják oktatásra, ami a fogyasztási főcsoportok közül a legalacsonyabb. A kiadások jelentős részét a magántanárok díjai teszik ki, különösen a nyelvoktatás területén. Jellemző a társadalmi egyenlőtlenség is: míg a leggazdagabb ötöd jövedelmének 31 százalékát költi magántanárra és felsőoktatásra, addig a többi jövedelmi csoportban ez az arány 10 százalék alatt marad.

Az egészségügyi kiadások terén hasonló tendenciák figyelhetők meg. A GDP-arányos egészségügyi ráfordítások 2005 és 2008 között jelentősen visszaestek, majd 2011-től 2019-ig fokozatosan csökkentek. Ennek eredményeként Magyarország 2022-ben már a sereghajtók közé tartozott Európában, körülbelül 5 százalékos GDP-arányos kiadással. A régióban csak Ukrajnát, Romániát és Lengyelországot előztük meg.

Az egy főre jutó egészségügyi kiadások tekintetében is lecsúszott az ország a régiós középmezőny elejéről annak aljára. A nyugat-európai országok közül csupán a gazdasági válsággal küzdő Görögországot sikerült megelőznünk.

A lakossági egészségügyi kiadások szerkezete is árulkodó: a posztszocialista országokra jellemzően a gyógyszerek dominálnak (2019-ben közel 63 százalék). A vagyoni helyzet itt is meghatározó: míg a legszegényebbek főként gyógyszerre költenek, addig a tehetősebbek esetében a fog- és szakorvosi ellátás is hangsúlyossá válik. A magánegészségügyi szektor térnyerését jelzi, hogy a kórházon kívüli szolgáltatásokhoz köthető kiadások aránya 2010 és 2020 között 13 százalékról 24 százalékra nőtt.

Hazánk továbbra is jelentősen elmarad a fejlett európai országoktól, és ebben az ezredforduló óta sem következett be számottevő javulás. Ez az elmaradás jól mutatja, hogy az emberi tőke fejlesztése és karbantartása Magyarországon valójában nem kormányzati prioritás

- állapítja meg Semjén András a tanulmánykötetben.

Az elemzés szerint a források ingadozása a hosszú távú stratégiai tervezés hiányára utal. A negatív tendenciák a magyar egészségügyi és oktatási ellátórendszer romlását, ezáltal a hazai munkaerő versenyképességének csökkenését jelzik, ami veszélyezteti az európai uniós szinthez való felzárkózás esélyeit.