Megdöbbentő figyelmeztetés a vezető onkológustól: sokan nem is sejtik, mekkora halálos veszélyt rejt ez az ártatlannak hitt esti szokás

Pénzcentrum: A rák szinte egyidős az emberiséggel, évezredek óta velünk van. Miért nem tudjuk még mindig gyógyítani, vagy megelőzni?

Bodoky György: Így van, a daganatos betegségeket évezredek óta ismeri az emberiség. Viszont történelmi aspektusban vizsgálva egyre gyakrabban jelennek meg, amelynek hátterében sok kiváltó okot figyelhetünk meg. Régóta a második leggyakoribb betegségcsoportot jelentik a kardiovaszkuláris betegségek után. Azért nem lehet például a járványokhoz hasonlóan gyógyítani, mert nincs egyértelmű ok, nem létezik egy gomb, amit meg tudunk nyomni. Alapvetően létezik egy genetikai ok, vannak genetikailag hajlamosító tényezők. Például egy családban, ahol halmozottan jelen van a betegség, az jelzi a kockázat fontosságát, de alapvetően ez elhanyagolható, csupán néhány százaléknyi. Az életvitelnek, életfelfogásnak jóval nagyobb szerepe van a betegség megjelenésében. Az elmúlt évszázadokhoz képest a ma embere hatványozottan van kitéve a stressznek, a világ változásának, a kríziseknek. Fontos tényező, hogy a világ nagy részén jelentősen nőtt a születéskor várható élettartam és egyértelmű összefüggés van az életkor és a daganatos betegségek előfordulása között. De el kell mondanom, hogy az elmúlt évtizedekben fantasztikus eredményeket értük el. A 100 éve még 80-90 %-os halálozást mára 50%-ra tudtuk leszorítani.   

Mit kellene tennünk a megelőzés érdekében?

Döntő jelentőségű az életvitel. Amelyek nagy része szintén 20-21. századi probléma. Igazolt tény, hogy kiemelkedő szerepe van a túlsúlynak, ami sajnos világjelenség és mi magyarok ebben élen járunk. A káros hatások közül egyértelmű, klinikailag bizonyítható az alkoholfogyasztás, csakúgy, mint a dohányzás. A táplálkozás terén ma a „mikrobion érában” közismert, hogy a mediterrán étrend, a nyers zöldség-, gyümölcsfogyasztás, a cukorbevitel mérséklése, a tartósítószerek elkerülése az optimális megoldás. Kimutatható például az összefüggés a véres húsok fogyasztása és az emésztőrendszeri daganatok között. Hatalmas szerepe van a mozgásnak. Az újabb kutatások kimutatták, hogy a napi 7-8 óra alvás az optimális a szervezet regenerációja szempontjából. Számos tanulmány szól az erős napsugárzás káros hatásáról. Összefoglalva: egészégtudatos életvitellel a daganatos megbetegedések legalább a 20%-át el tudnánk kerülni. Sajnos a magyar társadalom e téren nem elég tudatos, emiatt égető szükség lenne az edukációra, felvilágosításra.

Nem mehetünk el amellett, hogy a politikának is komoly szerepe van. Helyes árpolitikával, célzott és folyamatos ellenőrzéssel például hatni tudna az élelmiszer kérdésben. Itt lenne az ideje kampányt folytatni az alkoholfogyasztás ellen, ami mind a politika, mind a társadalom részéről elfogadott, napi „élelmiszer”. Nem tudom eléggé hangsúlyozni, hogy ez milyen súlyos társadalmi probléma, az egy millió alkoholista országában. Nem vagyok a zéró tolerancia híve (ezt nem is tudnánk megvalósítani), de már az nagy előrelépés lenne, ha az emberek nagy része az ünnepnapokra korlátozná az alkoholfogyasztást. Sajnos nálunk elfogadott, ha valaki azt mondja, hogy Ő nem beteg, mert „csak” napi két pohár bort iszik meg esténként. Hogy egyértelmű legyek: ez már alkoholizmus. Mindezeknek hatalmas gazdasági haszna is lenne, hiszen köztudott, hogy a megelőzés a leghatékonyabb.

Mik az okai a magyar drámai helyzetnek?

Sajnos a daganatos megbetegedésekben és halálozásban is nagyon régóta elsők vagyunk Európában. Ebbe nem szabad belenyugodni, ez nem magyar fátum. Statisztikailag igazolható, hogy a környező országokban élő magyar lakosság kedvezőbb egészségügyi helyzetben van.  A betegség gyakorisága egyértelműen gazdasági kérdés is. Hiszen ahol – szemben Nyugat-Európával - két-három munkahelyet kell vállalni a megélhetésért, ahol alig ismert a szabadidő fogalma, ott objektíve is nehezebb egészségesnek maradni.  Ugyanakkor számít, hogy a kevés szabadidőt az ember ne a kocsmában, hanem például biciklizéssel, futással, túrázással töltse. És ez nem kerül pénzbe. Egy norvég, svéd, svájci, holland állampolgár napi szinten fut, biciklizik, túrázik, mozog. Nálunk ez – tisztelet a kevés számú kivételnek - fájóan hiányzik. Nagy büszkeséggel tölt el bennünket, hogy sportoló nemzet vagyunk. Ez csak a versenysportokra igaz, azon belül is a nemzetközi eredményeket néhány sportágban (vívás, vizipóló, kajak-kenu) érjük el. Ezzel szemben a nyugati országokban szinte minden évben más-más sportág hozza az  eredményeket, ami szintén egyértelműen azt mutatja, hogy mögöttük kiépült a tömegsport bázis.    

Tud mondani pozitívumokat, eredményeket is?

Szerencsére vannak ilyenek: az elmúlt 2-3 évben megjelent a tudatos táplálkozás igénye, amire egyre többen figyelnek. Sok betegem kér tőlem is táplálkozási tanácsokat. Javult az étteremkultúránk is, lassan letérünk a rántott hús-töltött káposzta vonalról, rengeteg nemzetközi, egészséges konyha jelent meg. Főként a fiatal generációban mérséklődik a dohányzás, és/vagy áttérnek az alternatív, kevésbé káros megoldásokra. A városi fiataloknál a kutatások szerint csökken az alkoholfogyasztás is. Természetesen ezek a folyamatok elsősorban a társadalom felső rétegeiben jelennek meg, de ez mindig minden pozitív folyamatról elmondható. 

A téma orvosi, egészségügyi területére áttérve, hogy állunk a szűrésekkel?

A szűrés területén katasztrófális tudatosságbeli hiányosságaink vannak. A magánegészségügyi adatok nem kerülnek be a statisztikába, de a kötelező emlőszűrésen a nők 34-35%-a jelenik meg. Szemben a Nyugat-európai 80-90%-al! E daganattípusban évente 9.000 új megbetegedést találunk, amelyek nagy része időben felfedezve véglegesen meggyógyítható lenne, ugyanis ez a legnagyobb túlélési aránnyal rendelkező daganattípus. Érthetetlen számomra a vastagbél halálozás: 10 ezer új eset és 5 ezer halálozás évente. Vastagbéltükrözéssel – ami nem kellemes beavatkozás, de már lehet altatásban, vagy bódításban is kérni - 80%-ban megelőzhető lenne. E beavatkozással ugyanis a daganatot megelőző polipstádiumot fel lehet fedezni és eltávolítani. Vagyis időben lépve egyértelműen megelőzhető betegségről van szó.  

Meglátásom szerint létre kellene hozni egy országos szűrőház-hálózatot, ahol az összes szűrést egy nap alatt el lehetne végezni. Tudom, hogy ez ma álomkategória, de hosszú távon gazdaságilag is rentábilis lenne. Nem véletlen, hogy sok multicég finanszírozza a munkavállalói szűrését. Sajnos a politika 4 éves ciklusokban gondolkozik és egy hatékony szűrési protokollal  rengeteg új beteg szabadulna rá az egyébként is végletekig túlterhelt egészségügyre, de a 8. évtől ennek már országosan mérhető gazdasági, társadalmi haszna lenne.  

Melyek a problémák a felfedezett betegség esetén?

Sajnos az új terápiák néha sok éves késéssel jutnak el a magyar betegekhez. Már közhelyes említeni a komoly szakember- és infrastruktúra hiányt. A legdrámaibb a betegút management, amely gyakorlatilag az összeomlás szélén áll. A központosított, országosan 18 centrumban működő onkológia rendszer nemzetközi szinten is pozitív példa. A probléma abban van, hogyan és mikor jut el oda a beteg. Ez sokszor kapcsolatokon, szerencsén múlik, vagy hogy az ország melyik régiójában él valaki. A humán és anyagi erőforráshiány miatt egy magyar onkológus naponta 50-60 beteget lát el, míg egy Nyugat-európai 8-10-et. Felesleges ragoznom, hogy ez mekkora deficitet jelent számunkra odafigyelésben, gondozásban. 

Ilyen mértékű szakemberhiány mellett a társadalomnak is szembesülnie kell azzal, hogy van racionalitása a kórházbezárásoknak, vagy átalakításoknak. Tudatosítani kell, hogy ahol orvoshiány van, ott sokkal rosszabbul jár a beteg, mint ha egy 30-50 kilométerrel távolabbi helyre utalják be. Végső soron az élete múlhat azon, hogy egy olyan kórházban műtik meg, ahol évente több száz ilyen beavatkozást végeznek, nem pedig ott, ahol kettőt.

Milyen új terápiák jelentek meg a közelmúltban?

A klasszikus kemoterápia megmaradt, mint alappillér, de számtalan új eljárás is megjelent az utóbbi években. A célzott molekuláris kezeléstől az immunterápiáig, komoly eredményeket értünk el. A jövő az immunvakcináció, amelynek keretében a daganatmintából vett anyagot adjuk be a betegnek egy oltással. 

Mit kell tudnunk az Ön által vezetett Dél Pesti Centrumkórház Onkológiai osztályáról?

30 éve hoztam létre a nulláról az osztályt, ez idő alatt apró lépésekkel jutottunk el a mai állapothoz. A célunk kezdetektől az emberközpontú ellátás volt. Ez sokszor – a mai magyar egészségügyben egyedinek számító – elemekből áll. A legmodernebb terápiás eljárások mellett a főépületünk falait egy 250 kortárs festményből álló gyűjtemény borítja. Az épület mellett kialakított Esterházy emlékparkban kulturális eseményeket szervezünk. Külön épületben alakítottuk ki a hospice részleget, ami drámai módon hiánypótló hazánkban, sajnos hatalmas várólistával működik.

A rehabilitációs osztályunkon pszichológiai és dietetikai tanácsadás, gyógytorna, mozgásterápia, festészeti csoport, jóga, tánckör, könyvfelolvasás, előadások működnek. Szívmelengető, hogy ezek nagy részét önkéntesekkel látjuk el, akik komoly képzés után időt, energiát, odafigyelést adnak a betegeknek. Kutatások bizonyítják, hogy ez a fajta utánkövetés komoly mértékben javítja a betegek túlélését. A változó nemzetközi szakmai  protokollokat beépítjük a napi rutinunkba. Évtizedes gyakorlat volt például, hogy a kemoterápiás betegek pihenjenek a kezelések között. A legújabb kutatások bebizonyították ennek ellenkezőjét: a napi sportolás, vagy a gyógytorna szingnifikánsan javítja a kemoterápia hatékonyságát.