Meglepő dolog derült ki a magyarországi drogfogyasztásról: sokan nem gondolnák, de ők a legnagyobb áldozatok

Az elmúlt években Magyarországon és nemzetközi szinten is (például az Egyesült Államokban vagy a Fülöp-szigeteken) látványos drogellenes politikákat vezettek be. Itthon mennyire volt ez a fellépés indokolt, illetve látszik-e már bármilyen eredménye a mostani drogellenes intézkedéseknek?

Úgy látom, ma többet beszélünk a droghasználatról, és közben a fogyasztási minták is átalakultak. Magyarországon például a heroin teljesen visszaszorult, de más szerek elterjedtebbé váltak, miközben Nyugat-Európában más tendenciák jellemzőek, más szerek dominálnak. Itthon nemcsak az változott, hogy mit használnak az emberek, hanem az is, hogyan fogyasztják ezeket a szereket.

A jelenlegi drogellenes kampányok és kormányzati lépések hatását egyelőre nem ismerjük. Kutatások nem állnak rendelkezésre, ezek tervei sem látszanak. Az biztos, hogy az intézkedések következtében a szerhasználat sokkal rejtőzködőbbé vált,. Ezek a beavatkozások szinte kizárólag rendészeti jellegűek, és a büntetés oldaláról közelítik meg a problémát, mely köztudottan és bizonyítottan nem hatékony.

Amit látni lehet: elsősorban a marihuánahasználók előállítása nőtt, míg a súlyosabb problémákkal küzdő csoportok, például a dizájner drogokat fogyasztók elérése nem javult, és különösen a drogkereskedelem szereplőinek hatósági elérése nem növekedett érdemben.

A kristály használata például érezhetően még emelkedett is az elmúlt egy -másfél évben. Azonban a folyamatos razziák és a lebukástól való félelem miatt kevesebben kérnek segítséget, és maga a használat is jóval rejtőzködőbb lett. A dílerek sem tűntek el, inkább visszahúzódtak, és más értékesítési módszereket alkalmaznak. Ez a városi környezetben és a szegregátumokban egyaránt megfigyelhető. A szerekhez továbbra is hozzá lehet jutni, legfeljebb valamivel hosszabb lett a beszerzés ideje.

A segítségkérésre is hatással volt mindez. Az alacsony küszöbű szolgáltatások, amelyek amúgy is háttérbe szorultak, még kevésbé érhetők el a függők számára, a prevenciós programok pedig nem kapnak megfelelő forrást és támogatást. Sok helyen olyan szereplőket bíznak meg prevencióval, akiknek nincs speciális tudásuk a függőségek vagy a szociológiai háttér kezeléséhez - gyakran például a rendőrségnek, vagy a védőnőknek kell kötelező jelleggel iskolai előadásokat tartaniuk, akik csak a problémának egy szeletét látják, érzékelik. A rendőrség elsősorban a téma jogi oldaláról tud beszélni, ami fontos, de nagyon egyoldalú, és nem jelenik meg mellette a pszichológiai vagy társadalmi megközelítés.

Probléma az is, hogy a rendőrnek hivatalból intézkednie kell, ha bármilyen bűncselekményről, például kábítószer-fogyasztásról tudomást szerez. Így teljesen abszurd helyzetek alakulnak ki, amikor egy prevenciós órán azt kérdezik a diákoktól, ki használt már életében drogot. Ha valaki erre válaszol, akár eljárás is indulhat ellene. Ez egyszerre veszélyes és életszerűtlen.

A közgondolkodás talán főként szegény falvakhoz, zsákfalvakhoz köti a droghasználatot, Ön azonban városokat is említett. Mennyire beszélhetünk országos szintű, minden társadalmi réteget érintő problémáról?

Az addikció jelensége egyértelműen országos probléma és a társadalom valamennyi rétegét érinti. A különbség inkább a mintázatokban van. Más az, amikor valaki rekreációs céllal, a szabadidejében használ legális vagy illegális szereket, és más, amikor valamilyen problémára válaszul történik a használat vagy valódi függőség alakul ki. A társadalmi rétegződés feltétlenül meghatározza, ki milyen szert használ. A felső rétegek körében gyakoribb a kokain és a marihuána, míg a középosztály inkább marihuánát és amfetamin származékokat használ, mint az extasy vagy a speed.

Az alacsony státuszú csoportoknál a korábbi inhaláns használat helyett, az alkohol és gyógyszerfogyasztás mellé, ma már a dizájner szerek jelentek meg. Nem akkora meglepetés, náluk valóban jellemző a kristály fogyasztása, de fontos látni, hogy ez nem kizárólag vidéki jelenség. Városi környezetben, szegényebb peremterületeken ugyanúgy jelen van. A középosztálybeli használat is létezik, csak erről kevesebbet beszélünk.

A szerek addikciós potenciálja is nagyon különbözik. Az opiátok és a dizájnerdrogok, például a kristály, sokkal gyorsabban alakítanak ki függőséget, mint például a marihuána. Ugyanakkor, bár a rekreációs használat elsőre ártalmatlannak tűnhet, könnyen átcsúszhat az is rendszeres használatba, akár függőségbe is. Ezt a folyamatot a szegregátumokban is látjuk, ahol szintén jelen van a rekreációs használat, de a függő típusú használat jóval gyakoribb.

Ha az országos helyzetet nézzük, nem lehet kihagyni az alkoholt és a gyógyszerabúzust sem. A nyugtatók és altatók visszaélésszerű használata régóta súlyos probléma, társadalmi rétegtől függetlenül. Az alkohol pedig különösen nagy gond: körülbelül 800 ezer ember él alkoholproblémával, és 1,5-2 millió embert érint valamilyen formában. Évente 40 ezer haláleset köthető a túlzott alkoholfogyasztáshoz - ezeket a jelenségeket nem kezelni, ezekre nem reagálni óriási szakmai és szakmapolitikai hiba.

Ami a szegregátumokat illeti: ott valóban növekszik a dizájnerdrogok jelenléte,. Az Észak-Alföldön, Észak-Magyarországon és a Dél-Dunántúlon, egyes településeken különösen jellemző a kritály elterjedtsége. Ez a tendencia stabilan látható.

Ezekhez a szerekhez általában nagyon olcsón hozzá lehet jutni, emiatt is engedhetik meg magának bárki. Emiatt viszont felmerül a kérdés: egyáltalán kinek, és miért jelent ez nagy üzletet? Ha ennyire filléres a szer, akkor hol a haszon?

A rejtőzködés önmagában megemeli a drogok árát. Minél nagyobb a rendőrségi jelenlét és a lebukás kockázata, annál drágább lesz a szer. Ennek több következménye van, például az, hogy a használóknak több pénzt kell előteremteniük, ami sokszor beszerzési bűncselekményeket eredményez.

Ahogy az elmúlt félévben nőtt az üldözés, úgy nőttek az árak,erről egyre több visszajelzés érkezett a használóktól. Amikor emelkednek a büntetési tételek és erősödik az ellenőrzés, az árusok is nagyobb kockázatot vállalnak, ezért magasabb árat kérnek. Fontos azonban látni, hogy sok esetben gyakran maguk a használók árulják tovább a szert, hogy fedezni tudják a saját napi adagjukat. Ők nem vagyonokat keresnek, hanem túlélnek, és így tartják fenn a függőségüket.

A dizájnerdrogoknak van egy speciális tulajdonsága is: nagyon rövid ideig hatnak. Egy adag fél-egy óráig tart,. Ez azt jelenti, hogy a használóknak folyamatosan vissza kell menniük a dílerhez. Összehasonlításként: egy extasy hatása 3-5 órán át, a heroin pedig akár 6 órán át is tarthat. Ezzel szemben a kristálynál nagyon gyorsan jön a sóvárgás vagy az elvonás, ami miatt többször kell vásárolni. A sok apró eladás végül összeadódik, és igenis üzletet termel.

A szegregátumokban erős igény van arra, hogy az emberek valahogy enyhítsék a mindennapi szenvedést. Korábban ezt a szerepet az alkohol, a nyugtatók és altatók töltötték be, illetve ezek valamilyen keveréke. A dizájnerdrogok, különösen a kristály, de korábban a herbál is, ugyanígy alkalmas arra, hogy menekülést adjon a valóság és a kilátástalan helyzet elől. Ezért váltotta fel vagy csatlakozott be ezek mellé sok helyen a korábbi alkohol-gyógyszer kombinációt. Az ott élők nagy része nem tud elutazni, nyaralni, még moziba, cukrászdába sem jut el, ezek a szerek pedig, ebben a közegben könnyen betöltik azt a szerepet, amit máshol az élmények vagy a kikapcsolódás adna.

Sok nyugati országban például a heroin, ellenőrzött, orvosi keretek között legális. Illetve bizonyos szereket drogériákban is forgalmaznak. Mit mutatnak a nemzetközi példák, ez hatékonyabb, mint a zéró tolerancia?

A nemzetközi drogpolitikák rendkívül eltérőek. Nincs egyetlen, működő recept, amit egy mindenki egyformán alkalmazhat. Európában és Amerikában nem az az általános irány, hogy szigorúan tiltsanak és büntessenek. Vannak nagyon eltérő modellek: például Portugália gyakorlatilag dekriminalizált bizonyos mennyiségeket minden szerből, más országok csak a marihuánát kezelik külön. Hollandiában pedig különleges, komplex szabályok működnek.

Fontos hangsúlyozni, hogy a dekriminalizáció nem egyenlő a teljes legalizációval, és sokféle formája létezik. Nem úgy kell elképzelni, hogy a dekriminalizáció azt jelenti, hogy bárki bárhol korlátozás nélkül fogyaszthat.

A tapasztalatok azt mutatják, hogy a dekriminalizáció megvalósulási formáitól függően, általában nem növeli a szerhasználatot a fiatalok körében. Több pozitív hatást is regisztráltak ott, ahol a dekriminalizáció mellett erősítették a kezelést és a szolgáltatásokat: több ember kér segítséget problémás használat esetén, csökkentek az intravénás fertőzések és a túladagolások.

A tanulság az, hogy a jogi változtatások önmagukban nem elégségesek. Se a frissen bevezetett büntetőpolitika, se a dekriminalizáció vagy a legalizáció nem működik hatékonyan, ha nem építik melléjük a kezelőellátás fejlesztését, az alacsony küszöbű szolgáltatások bővítését és hatékony prevenciót. Azonban az még ennél is fontosabb, hogy a társadalmi reakció legalább ne ártson, az érintettek helyzetét ne rontsa tovább.