Brutális betegség csaphat le az emberiségre: extrém magas a halálozási aránya

Május 16-án Brazília megerősítette az első madárinfluenza-kitörést egy kereskedelmi baromfitelepen Rio Grande do Sul államban, amire válaszul számos ország és az EU is importkorlátozásokat vezetett be. Három nappal később a brazil hatóságok hat újabb lehetséges esetet kezdtek vizsgálni.

A H5N1 madárinfluenza-vírus altípust először 1996-ban azonosították Kínában madarakban, majd 1997-ben Hongkongban emberi fertőzéseket is regisztráltak. A kórokozó főként vadmadarak és baromfik között terjed, de alkalmanként emlősöket – macskákat, kutyákat, fókákat – és ritkán embereket is megfertőzhet.

Az emberi fertőzés jellemzően fertőzött állatokkal való közvetlen érintkezés útján történik, például beteg szárnyasok kezelése vagy feldolgozása során. A betegség tünetei között szerepel a magas láz, súlyos légúti panaszok, tüdőgyulladás és légzési elégtelenség.

Az ismert emberi eseteknél a halálozási arány rendkívül magas, körülbelül 50 százalék. Mivel azonban a vírus ritkán fertőz meg embereket, a lakosságra jelentett kockázata eddig alacsony maradt. A kezelésben néhány antivirális gyógyszer, mint az oszeltamivir vagy a zanamivir hatásos lehet, bár egyes vírustörzsek rezisztenssé válhatnak ezekre.

Az utóbbi években aggodalomra ad okot, hogy a vírus egyre több emlősfajt fertőz meg, ami növelheti az emberre való átterjedés kockázatát. 2024-től egyes országokban, például az Egyesült Államokban már szarvasmarhákban is kimutatták, ami új terjedési módot jelenthet.

Az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ, valamint az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság legfrissebb jelentése szerint a madárinfluenza vírusai növekvő veszélyt jelentenek az emberi egészségre.

A H5N1 emberi fertőzése három fő szakaszra osztható. Az inkubációs időszak 2-10 nap, átlagosan 3-5 nap, amikor a beteg még tünetmentes, de a vírus már szaporodik a szervezetben. Az akut szakaszban (4-7 nap) kezdetben influenzaszerű tünetek jelentkeznek: magas láz, torokfájás, köhögés, izomfájdalom, fejfájás, valamint gyakran hasmenés és hányás is.

A betegség 3-5. napján a légzőszervi tünetek gyorsan súlyosbodnak: erős köhögés, légszomj, tüdőgyulladás alakul ki, súlyos esetben akut légzési distressz szindróma (ARDS) fejlődhet ki. A betegek többsége 4-7 napon belül kórházi ellátásra szorul.

A kritikus szakaszban vagy a beteg felépül, ami 10-30 napig tarthat, vagy bekövetkezik a halál, jellemzően 5-10 napon belül, súlyos légzési vagy többszervi elégtelenség miatt. A felépülő betegek hetekig gyengék maradhatnak, és maradandó tüdőkárosodás is előfordulhat.

A WHO adatai szerint 2003-2023 között 873 laboratóriumilag igazolt emberi esetből 458 végződött halállal, ami 52 százalékos halálozási arányt jelent. Ez országonként jelentősen eltérhet: Indonéziában például 84 százalék, míg Egyiptomban 33 százalék volt a halálozási ráta.

A magas halálozási arány több tényezőre vezethető vissza: a vírus magas virulenciájára, a gyors állapotromlásra, a korlátozott terápiás lehetőségekre, valamint arra, hogy bizonyos csoportok – gyermekek, fiatal felnőttek és legyengült immunrendszerűek – különösen veszélyeztetettek.

Fontos megjegyezni, hogy a hivatalos halálozási arány a laboratóriumilag igazolt, többnyire súlyos eseteken alapul. Ha az esetlegesen előforduló enyhe vagy tünetmentes fertőzéseket is figyelembe vennénk, a valódi halálozási arány alacsonyabb, talán 10-20 százalék körüli lehetne, de erre vonatkozóan nincs elegendő adat.

A betegség kezelése elsősorban antivirális szerekkel történik, amelyek azonban csak a korai szakaszban hatékonyak. Specifikus terápia nem létezik, és bár több H5N1 vakcinát is kifejlesztettek járványügyi tartalékként, ezek széles körben nem érhetők el.