Ne vedd félvállról ezt a betegséget: alkoholproblémákhoz, családok széthullásához vezethet

Depresszióról abban az esetben beszélünk, ha az alább felsorolt kilenc tünet közül legalább öt több mint két héten keresztül észlelhető a betegnél

• Nyomott, szomorú hangulat; 
• az érdeklődés csökkenése vagy teljes elvesztése; 
• jelentős testsúlycsökkenés esetleg fokozott étvágy (az esetek 10-15%-ban); 
• alvászavar; 
• nyugtalanság vagy gátoltság; 
• folyamatos fáradtságérzet; 
• érdektelenség; 
• lecsökkent koncentrációs- és döntési képesség 
• valamint öngyilkossági gondolatok.

A tünetek többnyire hetek, de akár 1-2 nap alatt is kialakulhatnak, és ami a legfontosabb, hogy alapvető változást jelentenek a beteg viselkedésében.

A major depresszió aktív kezelése a múlt század 30-as éveiben indult el, de csak az 1950-es években jelentek meg a célzott gyógyszeres terápiák. A korszerű antidepresszívumok segítségével a betegek már ambuláns módon is részesülhetnek kezelésben7. A terápia a major depresszió esetén kiemelt fontosságú, hiszen a kezeletlen betegség súlyos szövődményekkel jár. Ezek közül a legsúlyosabb az öngyilkosság. 

A súlyos depresszív zavarral küzdők 15-19%-a vet véget önkezével az életének. Az öngyilkosságok száma megfelelő terápiával 80%-kal csökkenthető. Súlyos következmény az alkohol- vagy drogfüggőség kialakulása, mely a későbbi terápiát nehezíti, hiszen ekkor már két betegséggel kell felvenni a harcot. Hosszú távon a társbetegségek kialakulása is kockázatot jelent: szív- és érrendszeri betegségek, cukorbetegség vagy daganatos betegségek. További nehézséget jelent, hogy a kezeletlen beteg gyakran elveszti munkáját, családok hullanak szét miatta. Ezen tényezők még tovább súlyosbítják a beteg állapotát.

Hazánkban a betegek közel fele részesül terápiában, ez jelentős javulás a 35 évvel ezelőttihez képest, de egyben fejlődési irány is, hogy elérjük a nyugati országokban tapasztalható értékeket. A kezelt depressziós betegek számának növekedése szoros összefüggésben van az öngyilkoságok számának csökkenésével is. 

- mondta el Prof. Dr. Rihmer Zoltán egyetemi tanár, a Semmelweis Egyetem Pszichiátriai Klinikájának pszichiáter, neurológus és farmakológus szakorvosa.

Az öngyilkosságnak is vannak rizikófaktorai, ilyen például, ha a családban már előfordult öngyilkosság, vagy ha maga a beteg már korábban is megpróbált véget vetni az életének1. Nagy felelősség hárul a környezetre is, a családtagok, barátok apró jelekből is következtethetnek arra, ha a major depresszió már annyira súlyos, hogy a beteget a halál gondolata a foglalkoztatja: végrendeletet ír vagy búcsúzkodni kezd szeretteitől. Az életkor, illetve a nem is befolyásoló tényező lehet, hiszen a major depresszióval összefüggésben elkövetett öngyilkosság a középkorúakat (45 és 50 között) és az időseket (75 év felett) érinti leginkább, 75-78%-uk pedig férfi.

A társadalom és a szűkebb környezet hozzáállása és figyelme mellett nagy feladat hárul a pszichiáterekre és az egészségügyi intézményrendszerre. Úgy az orvosok, mint az ellátórendszer többi tagjának feladata, hogy minél több betegnek nyújtsanak megfelelő terápiát. Fontos szerepe van a lelki segítséget nyújtó telefon-szolgálatoknak is, melyek a megfelelő szakemberhez irányítják a beteget.

- mondta el Prof. Dr. Rihmer Zoltán, majd hozzátette: "A terápia akkor a leghatékonyabb, ha gyógyszeres kezelést és pszichoterápiát is kap a beteg. A kezelés megkezdése után szigorú orvosi kontroll mellett 6-8 hónapig kell szedni a felírt antidepresszánst. A gyógyszer hatása már 2-3 héten belül érezhető, de sajnos a betegek fele 1-2 hónapon belül abbahagyja a kezelést. Ez nagy hiba, hiszen ebben az esetben kiújul a betegség. A depresszió a betegek 80%-ánál így is - akár évek múlva - visszatér, sőt a betegek 20%-ánál krónikus betegséggé válik, és bár változó intenzitással, de jelen van a beteg életében." 

Hazánkban az utóbbi 35 év alatt 65%-kal csökkent az öngyilkossági halálozás. Bár ez a csökkenés nem vezethető vissza egyetlen okra, vizsgálatok igazolják, hogy nemcsak hazánkban, de mindenütt a világon a depressziók koraibb, kiterjedtebb és eredményesebb kezelése meghatározó tényező az öngyilkossági halálozás csökkenésében1.