2018. október 16. kedd Gál

Kiderült, hova tűnnek az állami kórházakból a tapasztalt magyar orvosok


A magán egészségügy fontos része lett az elmúlt években a hazai egészségügyi ellátásnak, a szabályozás azonban nem követte le ezt a változást. Ennek köszönhetően nem rendelkezünk részletes adatokkal a szektorról, a betegek saját döntéseik alapján mennek el egy-egy szolgáltatóhoz, informálódni független forrásból ugyanis nem igazán tudnak. Négy magyar orvos és közgazdász most arra vállalkozott, hogy feltérképezze a hazai egészségügyi rendszer valós állapotát. Frissen publikált tanulmányukból kiderül, hogy orvosok tömegei már nem külföldre, hanem a hazai magán egészésügybe távoznak az állami rendszerből, így bár a módosabbak egészségügyi ellátáshoz való hozzáférése javul, de ez nem mondható el azokról, akik nem tudják megfizetni a privát ellátást, esetleg olyan területen élnek, ahol nincs fizetőképes kereslet a magán intézményhálózat fejlesztésére.

Gyakorlatilag forr Magyarországon a levegő az egészségügy körül. Egymást érik a hírek az elvándorló vagy szakmájukat feladó orvosokról, kórházi krízisekről, valamint arról, hogy milyen nagy a munkaerőhiány a szektorban. E jelenségek egyik kiváltó oka önmagában nem csak az, hogy az orvosok keveset keresnek, hanem hogy szaktudásukat könnyen kamatoztathatják jelentősen jobb körülmények között és több pénzért, belföldön és külföldön egyaránt. 

A magyar egészségügy HR ellátottsága kritikus, és a növekvő magánszféra ma már a külföldi munkavállalásnál nagyobb felvevő piac, érezhetően szívja el a közellátás elől a munkaerőt

olvasható az Interdiszciplináris Magyar Egészégügy (IME) tudományos folyóirat legutóbbi számának egyik tanulmányában, melyet Dr. Rékassy Balázs egészségügyi közgazdász, Dr. Kincses Gyula egészségügyi szakértő, valamint Révész Sándor és Soltész Attila közgazdászok jegyeznek. Ha az orvosok többet akarnak keresni, akkor jellemzően életkortól függ, hogy elmennek-e külföldre.

A mai 30-40 éves életkor közötti szakorvosok számára a nyugat-európai egészségügyben való munkavállalás a leggyakoribb megoldás, a 40 feletti, erősebb gyökerekkel rendelkezőknél, a magán ellátásban való intenzívebb jövedelem-szerzés, függetlenség jelenti a legnagyobb vonzerőt

- állapítják meg a kutatók.

Az elérhető magasabb jövedelem pedig erős tényezőnek bizonyult a tudósok szerint, amikor azt vizsgálták, hogy az orvosok miért választják az állami helyett a magán egészségügyet. A kutatók 210 orvost is megkérdeztek tanulmányukhoz, akik közül 42 százalék válaszolta azt, hogy anyagi szempontok, a kényelem és a szabadság miatt dolgozik a magán ellátásban, 

csupán hét százalékuk mondta, hogy a tevékenysége az állami ellátásban nem végezhető, vagy, hogy a magán ellátásban jobb lenne a szakmai színvonal.

Ez a jelenség pedig pont rátapint a kutatók egyik fő megállapítására, amely szerint úgy terebélyesedett ki a magán egészségügyi ellátás Magyarországon, hogy a "szektorról semminemű hivatalos mérés, információ, adatszolgáltatás nem létezik", valamint, hogy keveset tudunk a magán egészségügy valós tartalmáról, az ellátások minősége pedig sem az ellátást igénybe vevő lakosság, sem pedig a hatóságok előtt nem ismert.

Hogy jutottunk idáig?

Kezdetben inkább kis lakásrendelők domináltak a hazai magán egészségügyi piacon, ahol jellemzően személyességet és több időráfordítást kaptak a betegek, mint az állami szektorban. Ennek a rendszernek volt egy hálapénz legalizáló szerepe is, hisz, ha egy beteg elmegy egy magán rendelésre, akkor attól jogosan lehet elvárni, hogy fizessen, ami egy állami intézményben nyilván visszásabb. Ez az irány kéz a kézben járt a közvagyon magán célokra való felhasználásával, amelyre ismerős példa lehet, amikor egy magán rendelésről az orvos elküldi a beteget egy drága diagnosztikai vizsgálatra, melyet hogyhogy nem, abban a kórházban, ahol az adott orvos rész- vagy főállásban dolgozik, soron kívül elvégeznek.

De vajon mit tartogat a jövő?

Ha érdekel, hogy 
  • milyen trendek várhatóak a magán egészségügyben, valamint
  • tényleg minden csak pénz kérdése lesz-e a jövőben az egészségeddel kapcsolatban, továbbá, hogy
  • egyáltalán mitől lesz profi a gyógyítási folyamat, 
akkor gyere el november 13-án a Portfolio által szervezett Private Health Forum 2018 rendezvényre a budapesti New York Palace Budapest hotelbe, ahol a szakma fontos embereivel találkozhatsz, és első kézből informálódhatsz. További részleteket ezen a linken találsz, regisztrálni pedig itt tudsz.

A '90-es években beindultak azok a magán finanszírozású beruházások is, amelyek gyakorlatilag az állami egészségkassza partnereiként tekintettek magukra, ezeken a helyeken például laborszolgáltatásokat vagy vese-dialízist lehetett igénybe venni. Ezeket az intézményeket ugyanakkor a már említett cikk írói nem igazán tekintik a magánfinanszírozott egészségügy részének, mivel bevételük nagy (vagy inkább döntő) része biztosított volt, hisz az államtól jött.

Visszatérve az igazi magánszolgáltatókhoz. Időközben a lakásrendelők szerepe visszaszorult és a többszakmás magán rendelőintézetek váltak dominánssá. Ezeken a helyeken az orvosok jellemzően már alkalmazottként vagy alvállalkozóként dolgoznak, nem pedig tulajdonosként, amely a lakásrendelő esetében a leggyakoribb volt. Ezeknél az intézményeknél megfigyelhető, hogy professzionálisabban működnek, a betegek igényeihez jobban és gyorsabban alkalmazkodnak, ugyanakkor persze ez nem jelenti azt, hogy tevékenységük orvosszakmai színvonalát egy beteg meg tudná ítélni.

A jelenlegi helyzetben pedig már milliárdos vállalkozók is beszálltak a piacra, a kutatók szerint "legfelsőbb körökben divat lett egészségügyi vállalkozásba fektetni". A gazdag vállakozók piacon való megjelenésére jó példa, hogy az OTP-vezér Csányi Sándor is nemrég 60 százalékos tulajdonrészt szerzett a Budai Egészségközpontban, illetve egy másik beruházást is említ a tanulmány, amelynek keretei között egy komplett magán kórházat alakítanak ki hazánkban 8 emelettel, számos műtővel és saját intenzív osztállyal.

OK, akinek pénze van, az majd jobb helyen gyógyul, azzal mi a gond?

Az egyik legnagyobb kihívás, amire a tanulmány szerzői rávilágítanak, hogy egyszerűen 

nincs két egészségügyi rendszerre való orvos Magyarországon.

Ez azt jelenti, hogy ez egy zéró végű játék, mivel egy orvos csak véges mennyiségű órát tud dolgozni egy adott időszakban, tehát minél többet dolgozik a magán ellátásban, annál kevesebbet az állami egészségügyben. Ez azt jelenti, hogy a módosabb betegek egészségügyi ellátáshoz való hozzáférése megnő, a többieké viszont beesik. MIndemellett az sem garancia arra, hogy jó ellátáshoz jutunk a lakóhelyünkön elfogadható várakozási időn belül, ha rengeteg pénzünk van, hisz amennyiben a lakóhelyünk környékén döntő többségben szegények élnek (például Kelet-Magyarországon), akkor ott nem fejlődik ki olyan magán ellátórendszer, ahova gond esetén bizalommal fordulhatnánk.

A fenti jelenség természetesen ahhoz vezet, hogy nőnek a társadalmi egyenlőtlenségek, hisz az egészségügyi ellátási kapacitás nem azon szempont alapján bővül, hogy hol van rá igazán nagy szükség, hanem leegyszerűsödik a profittermelés talajára, magyarán 

ott nyitnak új rendelőket vagy kórházakat, ahol azokat meg is tudják fizetni.

Másik probléma a jelenlegi magán egészégügyi rendszerrel, hogy megfelelő minőségbiztosítás, betegirányítási rendszer és átláthatóság híján az jelentősen epizódszerű, tehát azok is bizonytalanságban vannak, akik igénybe veszik a rendszert. Ők ráadásul jellemzően kétszer fizetik meg az ellátás árát, hisz általában olyan szolgáltatást vesznek igénybe, ami az állami rendszerben is járna nekik.

A lakosság elveszettnek érzi magát az egészségügyben, és már a magánellátásba kapaszkodik, plusz anyagi terhet vállalva, de ott sem kap megfelelő ellátásszervezői, betegirányítási támogatást

- állapítják meg a kutatók, akik azt is hozzá teszik, hogy a "magánellátásban dolgozó orvosok bérszínvonala a hiányszakmákban visszahat a közszférára", tehát ezekben a szakmákban valamilyen úton módon a közintézményekben is jobb fizetést kell adni az adott orvosoknak, ami többlet terhet ró a közkórházakra.

Mindemellett, az IME-cikket jegyző egészségügyi szakemberek azt is megjegyezték, hogy hiába szív el rengeteg orvost a magán szféra az állami egészségügytől, a magán intézmények legalább itthon tartják a munkaerőt, amely mindenképpen pozitívumként említendő, ha az alternatíva az, hogy külföldre távoznak az orvosok.

Mit lehet tenni?

A kutatók néhány ajánlást is megfogalmaztak írásukban, amely nem mellesleg a Vadkapitalizmus virágzása, azaz mit szül a szabályozatlanság az egészségügyben címet kapta. A szakemberek szerint fontos lenne a magán-egészségügyi szolgáltatókat az egészségügyi rendszer szerves részének tekinteni, ahol azonos ellenőrzési, szakmai szabályozási és beszámolási rendet kéne kialakítani, mint az állami rendszerben. A kutatók szerint törekedni kéne arra, hogy a magánforrások nagy része az állami rendszerben is elkölthető legyen, amihez persze meg kéne határozni, hogy mire jogosultak a betegek az állami ellátás keretein belül, és mi az, amit hozzávásárolhatnak ehhez a csomaghoz.

A cikk szerzői szerint szükséges, hogy felülvizsgálják a beutalói rendszert és, hogy összekössék a magán és állami szférát a betegút-irányítás szempontjából. Ezen felül azon is el kéne gondolkodni, hogy a magán egészségügyi ellátásra elköltött pénzek egy részét megfinanszírozza-e az állam, egységesíteni kéne az egészségpénztárak és egészségbiztosítások után járó adókedvezményeket, valamint meg kell erősíteni a fogyasztóvédelmet a magán egészségügyi ellátás piacán.

A szabályozás erősítése pedig már csak azért is fontos lenne, mert a terület meglehetősen nagy, ráadásul bombaütemben növekszik. Annál a 33 intézménynél, amelynek bevétele 2017-ben meghaladta a 300 millió forintot, 37,4 milliárd forintot költöttek el magánszemélyek és vállalkozások, a piac pedig 21 százalékot bővült 2016-hoz képest. 

Október 1-jétől érvénybe léptek a módosuló adósságfék szabályok: az 5 évnél rövidebb kamatperiódusú vagy változó hitelkamatú jelzáloghitelek felvétele esetén a hitelfelvevő havi törlesztőrészleteinek összege nem haladhatja meg a rendszeres havi nettó jövedelme 25, illetve magasabb jövedelem esetén 30 százalékát. A legalább 5 éves, de 10 évnél rövidebb kamatperiódusú jelzáloghitelek esetében az arány a rendszeres havi nettó jövedelem 35, illetve 40 százaléka lehet. A legalább 10 éves kamatperiódusú, vagy a futamidő végéig fixált kamatozású forint jelzáloghiteleknél – a kisebb kamatkockázat miatt – nem módosul az 50, illetve 60 százalékos jövedelemarányos törlesztőrészlet mutató, vagyis JTM-limit. Érdekelnek, most konkrétan milyen lakáshitel-ajánlatokkal vának a bankok? A Pénzcentrum lakáshitel kalkulátorával a magyar bankok lakossági hiteltermékeit hasonlíthatod össze, legyen szó lakásvásárlásról, építkezésről, felújításról, vagy épp szabad felhasználású jelzáloghitelről. Találd meg Te is a számodra legjobb konstrukciót

Még nincs hozzászólás - Legyél te az első!
Ezt olvastad már?
11
22
33
 Kedvelem az oldalt

A címlapról ajánljuk

Pörögnek a pesti bérletautomaták: kaszálnak az ügyeskedők is
Nagyon pörög az automatás jegyvásárlás, és ezzel együtt a bűnözés is megjelent a gépek környékén.


Feliratkozom a hírlevélre!

 

NÉPSZERŰ
FRISS

  Ajánlatunk