Szigorú szabályok léphetnek életbe a rendőri autósüldözéseknél

A közelmúltban történt tragikus budapesti baleset újra a szakmai viták középpontjába helyezte a rendőri üldözések gyakorlatát. A modern rendészeti doktrínák szerint a nagy sebességű hajsza gyakran nagyobb kockázatot jelent a közlekedésbiztonságra, mint maga az elkövetett szabálysértés. Egy közlekedési ügyvéd szerint is itt az ideje a hazai gyakorlat felülvizsgálatának.

A nemzetközi tapasztalatok egyértelműek: a rendőrség nem „üldözhet bárkit, bármikor és bárhogyan”. Számos országban szigorú protokollok határozzák meg, mikor kell megszakítani az üldözést a vétlen közlekedők védelme érdekében. Az Egyesült Királyságban a rendőrök folyamatos kockázatértékelést végeznek, sűrűn lakott övezetekben vagy iskolák környékén azonnal leállíttatják a követést, ha a veszély mértéke meghaladja az elkövetett bűncselekmény súlyát. Amerikában a nem erőszakos szabályszegések esetén, például gyorshajtás vagy lejárt forgalmi engedély esetén, tiltják a nagy sebességű üldözést. Japánban gyakran civil autókkal vagy kamerarendszerekkel figyelik a menekülőt, elkerülve a végzetes száguldást.

A modern rendőrségek a „ne üldözzük, mert veszélyes” elvet technológiai eszközökkel helyettesítik. A korszerű tüskés útzárak, mint a Stop Stick, fokozatos lassulásra kényszerítik a járművet, anélkül, hogy az irányíthatatlanná válna. Egyes országokban a menekülő autó nyomkövetővel jelölhető, így távolról, biztonságosan követhető. Az USA-ban a Grappler háló a kerekekre tekeredve lassítja az autót anélkül, hogy az felborulna.

A rendőrség dilemmája továbbra is megosztja a közvéleményt: ha futni hagyják a menekülő autóst, azzal az üzenet juthat el a közlekedőknek, hogy a menekülés kifizetődő. Ugyanakkor az ausztrál tapasztalatok azt mutatják, hogy ott, ahol a rendőrség csak a legsúlyosabb bűncselekményeket üldözte, nem romlott a közlekedésbiztonság.