Történelmi összeomlás rázza Németországot, 1949 óta nem láttak hasonlót: ebbe a kormány is belebukhat

Míg ötven évvel ezelőtt a német politikai palettát a CDU/CSU és a szociáldemokrata SPD dominálta – együttesen a szavazatok több mint 90 százalékát szerezve meg –, napjainkra a két nagy néppárt támogatottsága drasztikusan visszaesett. A 2025-ös szövetségi parlamenti választáson már csak a voksok 45 százalékát gyűjtötték be, a liberális FDP pedig lényegében kiesett a törvényhozásból. A folyamatosan gyengülő hagyományos erőkkel szemben a radikális jobboldali AfD mind a volt NDK területén, mind Nyugat-Németországban egyre nagyobb teret nyer. A helyzet odáig fajult, hogy az AfD vezetése már egyenesen saját alakulatát tekinti a valódi jobbközép néppártnak.

A mérsékelt pártok térvesztése nem kizárólag német jelenség, de az országban különösen szembetűnő az ok-okozati összefüggés. Elemzők egyetértenek abban, hogy a CDU balra tolódása – különösen Angela Merkel 16 éves kancellársága alatt – ideológiai vákuumot teremtett a jobboldalon. Merkel a határozott víziók helyett a centrista, pragmatikus kormányzást választotta, és magáévá tett számos szociáldemokrata vagy zöld javaslatot, mint például a nukleáris energia kivezetését és a 2015-ös nyitott kapuk politikáját. Bár ezzel rövid távon népszerűséget szerzett a liberális értelmiség körében, elidegenítette a hagyományos konzervatív szavazókat, megágyazva az egyre radikálisabb irányt vevő AfD felemelkedésének. Emellett a merkeli időszak elhibázott stratégiai döntései, köztük a túlzott orosz energiafüggőség vagy az infrastruktúra elhanyagolása, épp a jelenlegi, kiélezett geopolitikai helyzetben bosszulják meg magukat.

A 2025-ben kancellárrá választott Friedrich Merznek nemcsak ezzel az örökséggel, hanem a német gazdasági csoda végével is szembe kell néznie. Az olcsó energiára és az exportra – különösen a kínai piacon versenyhátrányba kerülő autóiparra – épülő gazdasági modell a koronavírus-járvány és az orosz–ukrán háború hatására kifulladt. Bár a gazdasági stagnálás nem kizárólag Merz felelőssége, a kancellár népszerűsége történelmi mélyponton, mindössze 13 százalékon áll. A választók büntetik, amiért a kampányban tett ambiciózus reformígéreteit a baloldali koalíciós kényszer miatt nem tudta átvinni. A helyzetet nehezíti a kancellár kommunikációja is, a milliomos, egykori nagyvállalati jogászról sokan úgy vélik, elvesztette a kapcsolatot az átlagemberek mindennapjaival, ráadásul a hazai válságkezelés helyett túlzottan a külpolitikára összpontosít.

Merz korábbi hangzatos ígérete, miszerint megfelezi az AfD támogatottságát, mára illúziónak bizonyult. Bár a migrációs politika terén szigorításokat vezetett be, ez nem volt elég ahhoz, hogy visszaszerezze az elpártolt szavazókat. A CDU a saját maga által állított csapdába esett, mivel a radikális jobboldallal szemben felhúzott politikai tűzfal megakadályozza, hogy akár a legkisebb ügyekben is együttműködjön az AfD-vel. Ezáltal Merz kénytelen továbbra is a baloldallal egyezkedni, ami viszont tovább erősíti a választókban a bal- és jobbközép összemosódásának érzetét. Eközben a közvélemény-kutatásokat vezető AfD-nek esze ágában sincs segíteni a kormánynak, számukra sokkal kifizetődőbb a kancellár gyengítése és egy előrehozott választás kikényszerítése.

Bár egyre többen gondolják úgy, hogy Merz napjai meg vannak számlálva, egyelőre kitart a pozíciója mellett, és belső riválisai sem tolonganak, hogy átvegyék a válság sújtotta kormány irányítását. A CDU stratégiája jelenleg jobb híján a puszta reménykedésre épül, abban bíznak, hogy az esetlegesen elfogadott reformok és a gazdaság fellendülése a jövő évi tartományi választásokra visszahozza a választók bizalmát. Emellett abban is kapaszkodhatnak, hogy a Szász-Anhaltban várhatóan hatalomra kerülő AfD a kormányzás hétköznapi valóságával szembesülve hitelét veszti. Ugyanakkor az sem zárható ki, hogy a radikálisok sikeres mintatartományt építenek fel, ami ugródeszkát jelenthet számukra a legkésőbb 2029-ben esedékes szövetségi választásokra, miközben a hagyományos polgári közép végleg felmorzsolódik.