Kimondták, Magyarország is elég jól járhat más országok uniós forrásaival: itt a matek, ami mindent megváltoztat

Bár az uniós helyreállítási alap digitális fejezete elsőre csupán technokrata költségvetési tételnek tűnhet, amely hálózatokat, felhőszolgáltatásokat és vállalatirányítási rendszereket finanszíroz, a valóságban egy kiterjedt iparpolitikai programról van szó. Az Európai Bizottság modellszámításai szerint a tagállamok által elkülönített 148,8 milliárd eurós keret 2030-ig globálisan több mint 302 milliárd eurónyi hozzáadott értéket teremthet. Ez a kimagasló, kétszeres multiplikátorhatás annak köszönhető, hogy a digitális beruházások azonnali és jelentős keresletet támasztanak a csúcstechnológiai ágazatokban, így az informatikai szolgáltatásoktól kezdve az elektronikai gyártáson át egészen az építőiparig fejtenek ki pozitív hatást.

Magyarország esetében a digitális átállás finanszírozása és szerkezete érdemi átalakuláson ment keresztül. Míg az eredeti, még az Orbán-kormány által benyújtott tervekben 1,7 milliárd euró szerepelt erre a célra, amely elsősorban a digitális készségek fejlesztésére fókuszált, az új kormány módosította a csomagot. A Magyar Péter miniszterelnök által benyújtott új tervezet közvetlenül 2,4 milliárd, közvetve pedig további egymilliárd eurót szán a digitalizációra, ami a teljes hazai RRF-keret 30 százalékát teszi ki. A megújult prioritások között már olyan jelentős infrastrukturális beruházások is helyet kaptak, mint a villamosenergia-hálózatok fejlesztése és a hálózati energiálorok kiépítése - tudósított a Portfolio.

Az elemzés egyik legfontosabb megállapítása az úgynevezett átgyűrűző hatások kulcsszerepe. A nyitott, az európai értékláncokba integrált gazdaságok nemcsak a saját forrásaikból profitálnak, hanem a többi tagállam megrendeléseiből is. Az eredeti magyar digitális kerethez a Bizottság modellje 1,91 milliárd eurós teljes uniós hozzáadott értéket rendel, amelynek 45 százaléka más országok költéseinek átgyűrűzéséből származik, ami közel kétszerese az uniós átlagnak. Ugyanakkor a régiós versenytársakhoz, például a rendkívül erős multiplikátorhatást felmutató Csehországhoz képest a hazai szorzó mérsékeltebb, ami rámutat arra, hogy az előnyök maximalizálása érdekében tovább kell erősíteni a magyar beszállítói pozíciókat.

Az európai digitális fellendülésnek ugyanakkor komoly korlátot szab, hogy a fejlesztésekre szánt közpénzek jelentős része elhagyja az uniót. A több mint 302 milliárd eurós globális gazdasági hatásból mintegy 83 milliárd euró unión kívüli országokban, döntően Kínában és az Egyesült Államokban realizálódik. Mivel a szükséges eszközök, félvezetők és informatikai komponensek meghatározó része importból származik, az európai digitális iparpolitika legnagyobb kihívása jelenleg az, hogy az uniós forrásokból mesterségesen generált keresletet ne csak a globális versenytársak elégítsék ki, hanem a kontinens saját technológiai bázisa is megerősödjön.