Aggasztó forgatókönyv érik Németországban: Magyarország is keményen megsínyli, ha ez bekövetkezik

Németország politikai stabilitása hagyományosan az Európai Unió gazdasági és strukturális motorjának számít. Az elmúlt időszak választási eredményei és a politikai térkép átalakulása azonban rávilágított arra, hogy a korábbi konszenzusos demokrácia alapjai megremegtek.

Az AfD németországi előretörése úgy tűnik, hogy már bőven több, mint egy átmeneti protestjelenség. Sokak szerint ha a mostani trendek folytatódnak, nem biztos, hogy elég lesz a szélsőséges párt elleni nagy összefogás ahhoz, hogy megakadályozzák az AfD kormányra kerülését.

Ezeknek a folyamatoknak a megértése azért kulcsfontosságú, mert a német belpolitikai elmozdulások közvetlen hatással vannak az európai klímapolitikára, a transzatlanti kapcsolatokra, a kontinens biztonságára és nem utolsósorban Magyarország gazdasági teljesítményére is. Legfontosabb kérdéseinkre Hevő Péter, az ELTE Politikai és Nemzetközi Tanulmányok Intézetének oktatója válaszolt.

A CDU/CSU és az AfD közötti fal egyelőre még erős

A szövetségi választások után világossá vált, hogy a hagyományos német pártok továbbra is mereven elzárkóznak az AfD-vel való együttműködéstől. Különösen a CDU/CSU pozíciója kérdéses, hiszen a jobbközép erőre nehezedik a legnagyobb nyomás a választók részéről. A kereszténydemokraták óvatossága mögött komoly történelmi sebek húzódnak meg.

Valahányszor egy platformra kerültek az AfD-vel, abból komoly belső válság alakult ki. Így történt ez a szövetségi választások előtt, amikor a Bundestagban együtt szavaztak a menekültpolitika szigorításáról, vagy még korábban, amikor a türingiai CDU a központi akarattal szembemenve az AfD támogatásával választott miniszterelnököt.

Az elutasítás mögött azonban nemcsak a múltbeli politikai botrányok, hanem a választói bázis jelenlegi akarata is áll. Hevő Péter szerint a pártvezetés mozgástere rendkívül szűk a saját szavazóik elvárásai miatt. Mint a szakértő rávilágított:

a közvélemény-kutatások szerint a CDU szavazói jelenleg szükség esetén inkább a szélsőbaloldali Die Linkével lépnének koalícióra, mintsem az AfD-vel. Tehát mind a tagság, mind a szavazók egy komoly része számára ez a vörös vonal átlépését jelentené, végső soron a párt további erodálását.

Ahhoz tehát, hogy a CDU/CSU országos szinten megváltoztassa az álláspontját, radikális elmozdulásnak kellene történnie a politikai spektrumon. Ez persze nem jelenti azt, hogy a párt teljesen egységes lenne. Vannak olyan képviselők, akik pragmatikus okokból a politikai karantén felülvizsgálatát szorgalmazzák. Kommunális és helyi szinteken pedig a tűzfal már többször átjárhatónak bizonyult, hiszen már több mint száz olyan esetet dokumentáltak, amikor a helyi ügyekben a pártok együtt szavaztak.

A nagy kérdés: lehet-e az AfD önállóan kormányzó párt?

Miközben szövetségi szinten a koalícióképesség hiánya blokkolja az AfD kormányzati pozícióba kerülését, tartományi szinten egészen más dinamika érvényesül. Kelet-Németországban a párt támogatottsága olyan szinteket ér el, ami elméletileg feleslegessé teheti a koalíciós partnerek keresését, ezzel pedig teljesen megkerülhetővé válik a többi párt által felhúzott politikai védmű.

Különösen igaz ez Szász-Anhaltra, ahol a párt bázisa rendkívül erős. A választási matematika sajátosságai miatt az AfD-nek még csak az abszolút többséget sem kell feltétlenül megszereznie a szavazatok számát tekintve ahhoz, hogy a parlamenti helyek többségét birtokolja. Hevő Péter a következőképpen vázolta fel ezt a forgatókönyvet:

Amennyiben néhány százalékkal növelni tudják a támogatottságukat, és a tartományban gyengébbnek tartott pártok (Zöldek, FDP, BSW) nem jutnak be a parlamentbe, tehát nem érik el az 5%-os küszöböt, az AfD egy 50% alatti eredménnyel is megszerezné a kormányalakításhoz szükséges többséget. Ezzel nem szorulnának koalíciós partnerekre, tehát megkerülnék a tűzfalat.

Ez a helyzet azonban azonnal komoly reálpolitikai és alkotmányos kihívások elé állítaná a pártot. A tartományi kormányzás ugyanis nem jelent korlátlan hatalmat. Az AfD-nek szembesülnie kellene azzal, hogy a legfontosabb kérdések, mint például a migrációs politika, nem tartományi hatáskörben dőlnek el.

Egy szász-anhalti AfD-vezetés így legfeljebb a Bundesratban (a tartományok kamarájában) tudná napirenden tartani a szigorításokat. A nagy kérdés az, hogy a radikális választói elvárások hatására a párt megpróbálná-e túllépni a jogi kereteket, és nyíltan szembemenne-e a német Alaptörvénnyel.

Mit képvisel valójában az AfD?

A párt megítélése rendkívül megosztó. Támogatói szerint olyan problémákra hívják fel a figyelmet, amelyeket a hagyományos politikai erők hosszú időn keresztül figyelmen kívül hagytak. A kritikusok viszont úgy vélik, hogy a párt bizonyos részei veszélyt jelentenek a német demokratikus rendre.

A párt programjának egyes elemei valóban nem teljesen idegenek a korábbi konzervatív német politikától. Bizonyos családpolitikai vagy társadalmi kérdésekben az AfD olyan álláspontokat képvisel, amelyek korábban a CDU/CSU vagy az FDP egyes irányzataihoz is közelebb álltak.

A párton belül ugyanakkor jelen vannak olyan csoportok is, amelyek sokkal radikálisabb nézeteket vallanak. Ezek között vannak olyan politikusok és szervezetek, amelyek a második világháború utáni német politikai berendezkedést bírálják, relativizálják a nemzetiszocializmus történelmi felelősségét, vagy megkérdőjelezik az alkotmányos demokratikus rendszer egyes alapelveit.

Ez különösen érzékeny kérdés Németországban, ahol a történelmi tapasztalat miatt a szélsőséges politikai mozgalmakkal szembeni fellépés a demokratikus kultúra egyik alapja.

Hevő Péter szerint a problémát nem pusztán az AfD egyes konkrét követelései jelentik, hanem az a társadalmi hatás is, amelyet egy radikalizáló politikai irány okozhat.

Egy soknemzetiségű országban, ahol körülbelül 22 millió migrációs hátterű lakos él, a társadalom radikalizálása súlyos következményekkel járhat

– hangsúlyozta a szakértő.

A pártot emellett külpolitikai kapcsolatai miatt is gyakran éri kritika. Egyes AfD-s politikusok Oroszországhoz való viszonyát sokan túlzottan megengedőnek tartják, különösen az ukrajnai háború és az európai biztonsági helyzet fényében.

A párton belül azonban ebben a kérdésben sincs teljes egység. Vannak, akik inkább Oroszországhoz közelednének, mások az amerikai republikánus körökkel keresnek kapcsolatot, míg egy harmadik irányzat Németország nagyobb önállóságát hangsúlyozza mindkét nagyhatalommal szemben.

Közelebb kerülne-e az AfD a centrumhoz kormányon?

Egyes európai példák alapján felmerül a kérdés, hogy egy radikálisabb ellenzéki párt kormányra kerülve kénytelen lenne-e mérsékelni az álláspontját. Olaszországban például Giorgia Meloni pártja a hatalomra kerülés után több kérdésben pragmatikusabb irányt vett, különösen európai és külpolitikai ügyekben.

Németországban azonban egy ilyen átalakulás nehezen megjósolható. Az AfD esetében ugyanis nem pusztán egy vezető politikai irányvonalról van szó, hanem több, egymással versengő csoport együttéléséről.

A párton belül eltérően gondolkodnak például Oroszországról, az Egyesült Államokról és Németország nemzetközi szerepéről. Egyesek szorosabb kapcsolatot szeretnének Washingtonnal, mások Moszkva felé nyitnának, megint mások pedig egy önállóbb német külpolitikát képzelnek el. Ezért egy esetleges kormányzás esetén sem lenne egyértelmű, hogy melyik irányzat kerülne meghatározó pozícióba.

Mi történne a német iparral?

Az AfD gazdaságpolitikája különösen érzékenyen érinthetné Németország egyik legfontosabb ágazatát, az ipart. A német gazdaság jelentős része exportorientált, és különösen erősen függ a külföldi munkaerőtől.

A párt ugyanakkor szigorúbb bevándorlási politikát támogat, ami egy olyan időszakban jelenthet problémát, amikor Németországban komoly munkaerőhiány alakult ki. A kérdés különösen fontos az autóipar számára, amely az elmúlt években egyszerre küzd a kínai versennyel, az elektromos átállás költségeivel és a gazdasági lassulással.

Az AfD emellett ellenzi a jelenlegi zöld átállási politikát, és nagyobb szerepet szánna a hagyományos energiaforrásoknak, illetve újra napirendre venné az atomenergia használatát. Hevő Péter szerint azonban egy teljes fordulat komoly gazdasági károkkal járhatna.

Egy teljes fordulat gazdaságilag rendkívül káros lenne, hiszen a vállalatok eurómilliárdokat költöttek az átállásra, és a jelenlegi piaci viszonyok között veszítenének versenyképességükből.

– jelentette ki az ELTE oktatója.

Emellett az atomerőművek visszaállítása sem lenne egyszerű megoldás. Az újraindítás jelentős állami támogatást igényelne, ami újabb pénzügyi terheket jelentene.

Mit jelenthetne egy AfD-kormány Magyarország számára?

Ez a gazdasági bizonytalanság közvetlenül érinti Magyarországot is, amelynek exportorientált gazdasága ezer szállal kötődik a német iparóriásokhoz, különösen az autó- és gyógyszergyártókhoz. Hevő Péter arra figyelmeztet, hogy a német belpolitikai radikalizáció a magyar gazdaságban is azonnal éreztetné a hatását:

Ha valóban a német vállalatok számára egy hosszú távon átgondolatlan és káros gazdaságpolitikát folytatna, és gyengítené a német autóipart vagy éppen a gyógyszeripart, az Magyarország számára súlyos következményekkel járna.

A kockázatokat fokozza, hogy az AfD programjában olyan felvetések is szerepelnek, mint Németország kiléptetése az eurózónából, vagy a belső piachoz és a vámpolitikához fűződő viszony radikális átrendezése. Ez a lépés adminisztratív és pénzügyi szempontból is drasztikusan megnehezítené a két ország közötti áruforgalmat.

Bár az AfD retorikájában hangsúlyozza a visegrádi országokkal való kereskedelem fontosságát, a gyakorlatban ezeket a gazdasági feszültségeket rendkívül nehéz lenne pusztán bilaterális, azaz kétoldalú megállapodások szintjén kompenzálni.

Megváltozna-e Németország viszonya az Egyesült Államokkal és Oroszországgal?

Egy AfD kormány külpolitikája jelentősen eltérhetne a jelenlegi német irányvonaltól, de pontos következtetéseket nehéz levonni, mivel a párton belül nincs teljes egyetértés.

Az AfD jelenleg „békepártként” határozza meg magát, és több vezető politikusa szerint Németországnak újra szorosabb kapcsolatokat kellene kialakítania Oroszországgal. Ugyanakkor a párt egyes körei az amerikai republikánus mozgalomhoz is közelednek. Ez különösen érdekes lehet egy olyan időszakban, amikor az Egyesült Államok és Európa viszonya maga is változóban van.

A legfontosabb kérdés azonban az, hogy melyik irányzat tudna dominánssá válni. „Az AfD-nek nincs kiforrott álláspontja a nemzetközi politika ezen kérdéseiben, és egyelőre nem látszik egyértelműen, hogy melyik csoport kerül fölénybe” – összegzett a Nemzetközi Tanulmányok Intézetének oktatója.