Hatalmas nukleáris arzenál mozgósításába kezdett Európa: óriási a feszültség, a legrosszabbra is felkészültek

Az Európai Unió nukleáris elrettentő erejét gyakorlatilag Franciaország adja, amely mintegy 290 saját fejlesztésű atomtöltettel rendelkezik. Ezeket főként négy ballisztikusrakéta-hordozó tengeralattjáróra telepítik. Közülük egy folyamatosan járőrszolgálatot teljesít. Egyetlen ilyen hajó 96 darab, önállóan célra irányítható robbanófejet hordoz.

Ezek pusztító ereje egyenként nagyjából tízszerese a Hirosimára ledobott bombáénak. Ezt az arzenált a légierő vadászbombázóira szerelt, rövidebb hatótávolságú cirkálórakéták egészítik ki. Ha az Egyesült Államok nélküli európai NATO-erőket vizsgáljuk, ehhez a kapacitáshoz csatlakozik az Egyesült Királyság. A szigetország 220 robbanófejjel rendelkezik, amelyből 120 azonnal bevethető. A britek szintén négy nukleáris meghajtású tengeralattjárót üzemeltetnek. Fegyverzetük azonban nem teljesen önálló, mivel a hordozórakétákat az amerikaiaktól vásárolják.

Oroszország mintegy 1700 azonnal bevethető és további több ezer tartalékban lévő robbanófejjel, Kína pedig nagyjából 600 töltettel rendelkezik. Ennek ellenére a brit és a francia készlet együttesen bőven elegendő a sikeres elrettentéshez.

EZ IS ÉRDEKELHET

Kánai András jövőkutató: a ChatGPT-5 értő kezekben erősebb fegyver, mint egy rakéta

A jelen eseményei olyan sebességgel sodornak bennünket, hogy a jövőkutatás immár nem jóslás, hanem útmutató a túléléshez.

Kaiser Ferenc, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem docense rámutatott, hogy a két flotta egy-egy óceánon járőröző tengeralattjárója együttesen akár 140 nagyvárost is képes lenne megsemmisíteni. A nukleáris elrettentés logikája szerint ugyanis felesleges az ellenség legfontosabb célpontjait többszörösen letarolni. Az egyszeri, de garantált pusztítás képessége önmagában is maximális elrettentő erőt biztosít.

Az önállóbb európai védelempolitika kiépítését az Egyesült Államok jelenlegi vezetése részben elvárja, mivel ez jelentősen csökkentené a Washingtonra háruló anyagi terheket. Ugyanakkor komoly feszültségforrást jelent, hogy az európai országok többségében megingott a bizalom az amerikai vezetéssel szemben.

Ez a folyamat több európai vezető politikus közelmúltbeli nyilatkozatában is markánsan megmutatkozott, ami érthető módon visszatetszést kelt a tengerentúlon. A helyzet paradoxona egyértelmű. Rendkívül nehéz úgy felépíteni egy erős, akár Oroszországgal szemben is fellépni képes, stratégiailag autonóm Európát, hogy az a saját alapvető érdekeit követve olykor ne kerüljön ellentmondásba az amerikai elképzelésekkel.