Vidéken portyáznak a nyomor vámszedői: így dúl a kisboltokban 2023-ban az uzsora-maffia

Nagyon nagy a baj a magyarok megélhetésével. Mint tegnap mi is beszámoltunk róla, az alacsonyabb jövedelműek fogyasztói kosarában olyan mértékben nőttek meg az élelmiszerekre fordított kiadások, hogy rengeteg dologról kellett lemondaniuk az elmúlt hónapokban. A rekordmagas infláció miatt a fizetések vásárlóereje olyan mértékben csökken, amire egy évtizede nem volt példa.Természetesen – ahogy mindig – most is másképp érintette az áremelkedés az alacsony és a magas jövedelműeket.

Két évvel ezelőtt a legszegényebbek (első jövedelmi tized) az összes fogyasztási kiadásának 40%-át tette ki az élelmiszer, ital, és dohányáruk vásárlása. A legfelső tizednél ez mindössze 25%-os volt. Vagyis az élelmiszerárak jelentős növekedése sokkal jobban megterheli az alacsonyabb jövedelműeket, mint a gazdagokat. Szakértőket kérdeztünk arról, mi most a helyzet azok között, akik eddig sem dúskáltak az anyagi javakban - hiszen logika szerint őket még sokkal keményebben is érintheti a súlyos megélhetési válság.

Megállíthatatlan a drágulás?

Hornyák József, a Portfolio makroelemzője tegnap, a Portfolio Checklistben úgy fogalmazott, hogy a kilencvenes évek óta nem volt ennyire gyorsan növekvő és ilyen mértékű infláció az országban.

Tavaly az infláció mértéke megközelítette éves átlagban a 15%-ot, az év elején még alacsonyabb volt, de év végére nagyon magassá vált a pénzromlás üteme. HA az éves átlagos nézzük, akkor azt is látjuk, hogy a kilencvenes évek közepe óta nem volt olyan magas az áremelkedés üteme, mint 2022-ben. A fogyasztói kosár mindenkinek eltérő, hogy mennyi élelmiszer van benne vagy mennyi üzemanyagot fogyaszt, ezek pedig mind befolyásolják az infláció alakulását. Ha megnézzük az adatokat, az is látszik, hogy az élelmiszerek éves átlagban 26%-al drágultak, ez volt a leggyorsabban dráguló főcsoport

- mondta a Portfolio makroelemzője. Vagyis a családok már a lehető legolcsóbb élelmiszereket igyekeznek megvásárolni - és mint hamarosan látni fogjuk, ennek a gyerekek isszák meg a levét.

Eltűnt a szegények büszkesége

Borzalmas a helyzet, és minden egyre rosszabb lesz - ezt mondta lapunk kérdésére Takács Imre szociális szakember. Azt mondta: az olcsó élelmiszerek vásárlása egy dolog, de a gyerekek a drágulás miatt nem kapják meg azokat a tápanyagokat, melyek elengedhetetlenül szükségesek lennének.

Szerintem nehéz definiálni, hogy valóban válságban élünk-e jelenleg, hiszen mindenki maga érzi, hogy a saját helyzete válságos-e. Azt azonban nem vitatom, hogy a helyzet nagyon nehéz a magyar családoknak, és bajban vannak. A szegényebb családoknál a bevételek szinte kizárólag az élelmiszerre mennek el, azt a pénzt is a megdrágult élelmiszerekre költik, ami korábban másra is el tudott menni, mert belefért a költségvetésbe. A gyerekeknél ez viszont azt a sajnálatos helyzetet is magával hozta, hogy sokkal rosszabb minőségű élelmiszereket kapnak az asztalra, hiszen erre van pénz, valamint gyakori az is, hogy nem mindig jutnak hozzá a fejlődésükhöz fontos élelmiszerekhez – hús, tejtermékekre kell itt elsősorban gondolni. Ruházkodásra szinte semmi pénz nem megy, ebből nagyon lejjebb adtak a családok: sok a használt, sok esetben már elhasznált ruha is, hiszen ez is jóval olcsóbb, mint újonnan beszerezni

- mondta Takács Imre. Hozzáfűzte azt is, hogy az elkeseredés, a nincstelenség és az egyre lejjebb csúszás Damoklész kardjaként lebeg ezernyi magyar család feje fölött, és ilyenkor bizony sokan félreteszik a maradék büszkeségüket is.

Szünet nélkül kapom én is, a kollégáim is a hívásokat addig teljesen ismeretlen emberektől, akik egész egyszerűen adományt kérnek, és végső kétségbeesésükben bárkit felhívnak, akiről úgy gondolják, hogy segíthet a nehéz helyzetükön. Rég volt már ekkora igény adományokra, segítségre, vagy akár élelmiszerbankra is, és a Facebook-csoportokban is egyre több olyan esetet látok, hogy szabályos kéregetés zajlik – régebben is láttunk persze ilyet, de biztosan nem ekkora mértékben.

Uzsoráznak a boltok

Nem mindenki kért eddig segítséget, de most azok a családok is kénytelenek erre, akik eddig minimálisan "kint voltak a vízből" - ezt már Tóth Ákos, az Age of Hope alapítvány vezetője mondja. Kérdésünkre világossá tette, hogy nem kizárólag azon lehet mérni a szegénységet, hogy valaki nem tud elég élelmet venni, vagy a rezsijére kell többet fizetnie.

A megélhetési válsághoz hozzátartozik a digitális vagy a menstruációs szegénység épp úgy, mint ha valaki nem tudja megvenni az élelmiszereket, vagy a rezsije emelkedett meg. Ezekről a témákról sokkal kevesebbet beszélünk, márpedig a szegregátumokban súlyos gondot jelentenek, hiszen a higiéniai termékek ára is jelentősen megnövekedett. Mi azt vesszük észre, hogy azok a családok is bedőltek, akik eddig ugyan szintén szerényebb körülmények között éltek - volt például egy minimális megtakarításuk - ezért nem kértek segítséget, nos, most már ők is kértek, kérnek

- mondta Tóth Ákos. Azt is világossá tette, hogy Budapesten sokszor nem lehet érzékelni, mekkora baj van a szegregátumokban - a szegényeken még a boltok is hasznot igyekeznek húzni.

Nagyon fontosnak tartjuk megjegyezni, hogy vidéken sok kisboltban szabályos uzsorázás zajlik. Egyrészt mire az áru eljut vidékre, sokszorosára nő az ára, egy fél kiló kenyér is akár száz forintokkal kerülhet többe, mint a nagyobb áruházakban, és bizony rengeteg ember nem teheti azt meg, hogy elmenjen ezekbe a nagyáruházakba. Meg merem kockáztatni, hogy a vidéki szegregátumok kisboltjai sokszor drágábbak, mint ha ugyanezek az üzletek a Rózsadombon lennének, vagyis ez tovább növeli a gondokat, és nincs az, hogy kölcsönkérünk a szomszédtól egy fél kiló kenyeret - gyakran neki sincs, amiből adhat.