Mégis mi kerül egy falatnyi bikinin ennyibe? Nem túlzás ez?

Arra kerestük a választ, hogy érdemes-e nekiállni otthon a kézműves bikinikészítésnek, vagy értelmetlen felvenni a versenyt a nagy divatcégekkel, illetve egyes kínai és vietnámi falvakkal, ahonnan fillérekért érkezik az áru a hazai boltokba. Nézzük!

Lassan a testtel

A fürdőruha anyagának három fontos elvárásnak kell megfelelnie:

• Legyen eléggé rugalmas,

• tartsa a színét, valamint
  

• tartsa meg a formáját.

Ennek a célnak sok fajta anyag megfelel, de a piacon leginkább három típusból, és persze ezek ötvözetéből gyártanak fürdőruhát:

• elasztánból,

• poliészterből és

• nejlonból.

Ami a pékségben a fehér parasztkenyér, az a fürdőruhagyártásban az elasztán. Puha és finom a tapintása és a tapasztalatok szerint az érzékenyebb bőrréteget sem dörzsöli ki. Emellett hihetetlen jól nyúlik, majd nyeri vissza eredeti formáját. Azt viszont tudni kell, hogy az elasztán nem a legtartósabb.

Ugyan kifejlesztettek nemrégiben egy olyan verziót belőle, ami megsokszorozta az eredeti anyag élettartamát, de bizony a sima elasztánból gyártott fürdőruhákat fél év rendszeres használat után dobhatjuk is ki a szemétbe (ha lehet szelektívbe, különben jelentősen megnöveljük ökológiai "láb"nyomunkat).

A poliészter,az elasztánhoz képest nem bánik olyan selymesen bőrünkkel és nem is olyan rugalmas, ugyanakkor jóval strapabíróbb, így tartósabb a belőle készült fürdőruci.

Harmadik lehetőség a nejlon, melyet önmagában és az elasztánnal ötvözve is használnak fürdőruhák készítéséhez. A nejlon tartós, könnyű és nem utolsó sorban  semennyi vizet nem szív fel, ezért nagyon hamar szárad. Hátránya ugyanakkor, hogy kevésbé tartja versenytársaihoz képest a színét és még a ruganyossága sem az igazi.

Úton a saját bikinink felé

Most, hogy átvettük az anyagválasztás alapjait, körül is nézhetünk, hogy mennyiért tudunk ilyen anyagot szerezni Magyarországon.

Online és telefonon tájékozódtunk, és azt tapasztaltuk, hogy a nejlon méterára 1300 forinttól kezdődik. Ha 100 százalék poliésztert kérünk, akkor ehhez képest húsz százalékos felárra készüljünk; tehát 1500 forint méterenként.

Amennyiben viszont olyan anyagot szeretnénk, amely biztosan nem dörzsöli ki az érzékenyebb bőrfelületeket, akkor bizony mélyebben a zsebünkbe kell nyúlnunk.

Nézzük a gyártási folyamatot

Az első lépés, hogy

• szkeccsként felrajzoljuk, hogyan is fog kinézni a bikinink.
  

A szkeccs egy szabadkézi rajz, tehát ehhez csak színes ceruzára, rajzkészségre és papírra lesz szükségünk.

Ha ezzel megvagyunk, akkor

• számítógéppel meg kell terveznünk a mintát.
  

Ehhez már jelentős grafikai tudásra van szükségünk illetve azok a szoftverek is elég drágák, melyekkel profi tervet, vagyis szabásmintát csinálhatunk.

Mindemellett, aki elég elszánt ahhoz, hogy fürdőruhát varrjon a pincében, az valószínűleg nem fog visszarettenni attól sem, hogy az internetről ingyen töltsön le (lopjon) egy kalózmásolatot egy grafikai programból.

Mivel a szoftver használatát meg lehet tanulni ingyen, az interneten fellelhető számtalan oktató videó segítségével, ezért itt a szürkezónában mozogva ennek a lépésnek a végéig nincs más költségünk, mint az anyag.

Kémiából jó voltál?

Ha ezzel megvagyunk, akkor érdemes az anyagot jobban górcső alá venni:

• Egy órára áztassuk be sima vízbe, hogy lássuk, mennyire ruganyos nedvesen, milyen gyorsan szárad és visszanyeri-e eredeti méretét.
  

• Ezt követően tegyük egy órát klóroldatú vízbe, hogy teszteljük, megtartja-e színét az uszodában.
  

• Ezután még áztassuk egy órát sóoldatban, hogy lássuk az anyag reakcióját a tengervízre, és végül
  

Ha ezzel mind végeztünk, és elégedettek vagyunk az eredménnyel, akkor mehetünk tovább, ha nem, akkor új anyagot kell választanunk és a fenti lépéseket addig ismételgetni, míg rá nem lelünk a kívánt minőségre.

Vágod?

Ha kiválasztottuk az anyagot, akkor elég a számítógéppel elkészített, majd kinyomtatott szabásmintát ráhelyezni az anyagra és körbevágni azt.

Időközben kell egy csatot is szereznünk, melyet az interneten háromszáz forintért találtunk, bár nem kizárt, hogy ennél van olcsóbb is, ugyanakkor ezen nem érdemes spórolni.

Ezt a darabot fel kell próbáltatni azzal, aki hordani fogja. Így látjuk pontosan, hogy szükség van-e apróbb módosításokra a szabásmintánkon. Egy méter anyagból kijön 3 női fürdőruha, persze ez függ a leendő tulajdonos testalkatától. Ennek megfelelően, ha valamit nagyon elrontottunk, a prototípust nem számítva, még mindig van két próbálkozásunk arra, hogy tökéletes végeredmény szülessen.

Ha kész vagyunk a végső mintánkkal, akkor jön egy elég bonyolult rész. Szivacsot kell bevarrni a melltartó részbe. Az alábbi videóból könnyen megtanulható ez a lépés:

Ha a szivacsot (darabja egy százas a neten) is bevarrtuk a bikininkbe, akkor már csak egy feladat van hátra. Merevítő drótot varrni a melltartó aljába. Ebből kétszáz forintért találtunk azonnal rendelhetőt a neten; kettőre lesz szükségünk belőle.

Hahó, bugyi nem kéne?

Ha a melltartó merevítőt megfelelő méretűre vágtuk és bevarrtuk a melltartóba, akkor készen vagyunk a bikinink felső részével.

A jó hír, hogy a bugyi esetében, csak

• két részben ki kell vágnunk az első és a hátsó részt,
  

• be kell varrnunk az anyag széleit,
  

• majd össze kell varrni a két darabot.
  

Ezzel a feladattal, a melltartóhoz képest, már hipp-hopp meglehetünk.

Sufnibikini a konfekció ellen

Ami a fenti leírásból kimaradt, hogy a tartósság érdekében, érdemes a melltartó széleit is bevarrni, ezt pedig a legegyszerűbben úgy lehet megtenni, ha veszünk egy varrógépet, amit húszezer forint alatt nem úszunk meg. Igaz, a varrógépre hosszú távú befektetésként tekinthetünk.

Ami szintén problémát jelenthet, hogy az általunk gyártott sufnibikini, hiába legnagyobb igyekezetünk, nem biztos, hogy olyan jól fog állni, mint egy divatcég sorozatgyártott modellje. Ez pedig sajnos nem az a pálya, ahol a kézművességre osztják a pontokat.

Egy-két helyen viszont ha elrontjuk a saját magunk által készített fürdőruhát, akkor könnyen előfordul, hogy az idomok már nem úgy lesznek domborúak, ahogy azokat látni, vagy láttatni szeretnénk.

Nézzük ugyanakkor meg, hogy mennyit fizettünk a sufnibikiniért és mennyi lett volna, ha csak szimplán bemegyünk egy boltba:

Természetesen a saját magunk által készített bikini ára jelentősen eltérhet ettől, mivel a végső ár nagyban függ az anyagválasztástól illetve attól, hogy van-e kéznél varrógépünk.

Cikkünket a kínai vatera nagykereskedelmi és a magyar internet kiskereskedelmi árainak összehasonlításával zárjuk. Ezt azért tesszük, hogy látszódjon, a nagyobb gyártók mennyivel olcsóbban tudnak hozzájutni egy-egy összetevőhöz, mint amennyiért mi ezt Magyarországon meg tudjuk tenni.