Eredményes volt a kampány: kártyára váltanak az üzletek is!

A 2008 nyarán indított, országos kártyaelfogadást ösztönző program előtt mindössze 30 ezer üzletben lehetett kártyával fizetni Magyarországon. A régióbeli országok közül hazánkban volt a legalacsonyabb a tízezer lakosra jutó kereskedői kártyaelfogadó helyek száma, mindössze 29, szemben Szlovéniával, ahol 160, Horvátországgal, ahol 163 elfogadóhely jut ennyi lakosra. De még a régiós szinten hátul kullogó Csehországnál, illetve Szlovákiánál is rosszabb volt a hazai helyzet.

A program indulásakor a MasterCard azt remélte, hogy egy év alatt megduplázzák a kártyaelfogadó kereskedők számát, a debreceni és veszprémi 2007- es pilot projektek sikerein felbuzdulva. Ehhez képest egy év alatt, 2009. június végére 39 ezerre nőtt a kereskedelmi kártyaelfogadó helyek száma az MNB statisztikái szerint, ami 30 százalékos növekedést jelent. Ebből 3900 új üzelet sikerült kifejezetten a programmal a körbe kapcsolni, vagyis 10-15 százalékkal járult hozzá a MasterCard mentor programja az erősödéshez.

A kampány során 6 hullámban keresték fel a budapesti, és 24 vidéki város üzleteit - személyesen, telefonon, illetve DM levelek segítségével. Összesen mintegy 26 ezer nem elfogadóhely üzlet címét gyűjtötték össze, azonban a válság következtében is, igen nagy volt a lemorzsolódás, mire a szerződéskötésig eljutottak. Végül 3878 üzlettel kötöttek szerződést bankok.

Összességében a vidéki nagyvárosokban és azok környékén nagyobb arányban nőtt az elfogadóhelyek száma, mint az országban átlagosan. Győrben például 113, Székesfehérváron 78, Debrecenben pedig 122 új üzlet csatlakozott a kártyaelfogadói körhöz.

Régiós bontásban az ország dél-nyugati és észak-keleti részéről jelentkeztek a legtöbben a programba, azonban az észak-nyugati régióban született a legtöbb szerződéskötés a bankokkal. Ilyen szempontból Székesfehérvár, Tatabánya és Győr volt a legsikeresebb, míg Kecskemét, Békéscsaba, Szeged és Budapest bizonyult a leggyengébb területnek. Budapest azonban sepciálisnak számít abból a szempontból, hogy a fővárosban már eleve magas volt (a MasterCard felmérése szerint 45%-os, 2008-ban) a kártyaelfogadók száma, ezért már a telefonos megkeresésnél is magasabb volt az elutasítók aránya, de a piac mérete szerint még így is Budapest és környéke adta az új terminál-bekötés negyedét.

Az újonnan szerződött kereskedők méretét illeti, szerencsére a program során jórészt kisebb üzleteket sikerült kártyaelfogadó hellyé alakítaniuk: a megnyert kereskedők 39%-a 10 millió forint alatti árbevétellel rendelkezik, 19 százalékuk 30 millió felettivel. 

Ami a bekapcsolt boltok típus szerinti megoszlását illeti, Gaduer Milán kiemelte, hogy kellemes meglepetést okozott számukra, hogy olyan üzletek is nagyszámban érdeklődtek a program iránt, melyeknél korábban nem volt jellemző a kártyaelfogadás, például virágüzletek. A gyógyszertárak több mint 62 százalékában ugyanis már a program előtt is fizethetünk kártyával, azonban éttermek esetén csak minden tízedikben volt jellemző a kártyaelfogadás.

Természetesen a program elzárulta után felmérést is készített a MasterCard az első tapasztalatokról a kereskedők körében. Ez alapján a fő motiváció a csatlakozás mögött a vevők igénye volt (56%), de szintén sokan adták azt a választ, hogy ezáltal többletszolgáltatást tudnak nyújtani vevőiknek (19%), illetve forgalomnövekedést reméltek a terminálok bevezetésétől.

Bár a bevezetés után elégedett kereskedők aránya (79%) jóval meghaladja az elégedetlenekét (7%), utóbbiak közül sokan arra panaszkodnak, hogy a vevők nem akarnak kártyával fizetni, vagy alacsony forgalma miatt nem érte meg a bevezetés, plusz a többletadminisztráció is sokaknak problémát okoz. 

A rendszer kiépítése természetesen az üzletek számára költségekkel jár: a terminálok kihelyezéséért havonta bérleti díjat, illetve 2-3 százalék körüli jutalékot kell fizetniük bankjuknak, így meghatározott forgalom alatt nem feltétlenül térül meg a havi bérleti díj fix része.