Bevásárlásból szenvedélybetegség: mik a tünetek?

Biztos mindenki ismer a közvetlen környezetében is olyanokat, akikre házastársuk, barátaik, vagy mi magunk is azt mondjuk, hogy betegesen sokat vásárolnak. De mikor válik valaki valóban kényszervásárlóvá, a negyvenkettedik pár cipő megvásárlása a mérce, vagy valami más?

Természetesen a témával a pszichológia is foglalkozik, hiszen ez is egyfajta kényszerbetegségnek fogható fel, hasonlóan az alkohol-, vagy a drogfüggőséghez, ahol a beteg azt érzi, hogy szüksége van bizonyos viselkedés végrehajtására - jelen esetben a vásárlásra - amely vágynak nem tud ellenállni. A problémát az jelenti, ha mindezért már annyi energiát, időt és persze pénzt fordítanak szenvedélyük kiélésére, amely már az egész életüket negatívan befolyásolja - legyen szó párkapcsolatokról, munkáról, vagy az élet bármely vetületéről.

Egy 2006-ban készült amerikai felmérés szerint, amely a American Journal of Psychiatry szaklapban jelent meg, az USA lakóinak 5,8 százaléka, vagyis mintegy 17 millió ember kényszeres vásárlónak számít, akik számára a vásárlás nem más, mint a szégyen egyik forrása, a segítségért kiáltás egyik formája, az állásuk elvesztésének, vagy épp párkapcsolatuk megbomlásának oka.

Számos egyéb felmérés is azt igazolja, hogy a fejlett társadalmak egyik népbetegsége már a "konzumidiótaság", hiszen a lakosság 2-5 százalékát érinti a betegség. Nem véletlen, hogy a téma szakértői is elsősorban az USA-ból kerülnek ki, akik szerint ezek a betegek nem akaraterőnek vannak hiányában, hanem az ingereket, vágyakat és az ezekre adott válaszokat, vagyis a viselkedésüket nem tudják kontrollálni.

Mint általában a szenvedélybetegek, a kényszeres vásárlók is valami egészen más szükségletet szeretnének viselkedésükkel kielégíteni, mint amit az mások számára jelent, az alkoholista sem annak íze miatt issza egy idő után a sört, mint ahogy a konzumfüggőknek sem az adott tárgyra van szükségük. Egy témával foglalkozó neves amerikai szakértő, April Benson szerint "a legtöbben azért vásárolnak, mert magányosnak érzik magukat, unatkoznak, dühösek, valaminek az elvesztését szeretnék pótolni ezáltal, vagy egy külsőségek által meghatározott csoporthoz szeretnének tartozni." Vagyis egyszerűen csak jobban szeretnék érezni magukat, izgalmat keresnek, vagy épp megnyugvást.

Nem csak a nők lehetnek megrögzött vásárlók!

Ma már szinte egyfajta sztereotípia, hogy a vásárlásfüggők elsősorban a nők köréből kerülnek ki. Ez azonban tévedés! Felmérések igazolják ugyanis, hogy nagyjából fele-fele arányban képviselteti magát mindkét nem a betegek körében, igaz az indítékok, illetve a vásárlási szokások között megfigyelhető bizonyos eltérés.

A már idézett szakértő, April Benson szerint nők a vásárlást egyfajta kikapcsolódásként, szórakozásként élik meg, amit társaságban végeznek, tehát összekapcsolják a társas időtöltéssel. A férfiak ezzel szemben ugyanúgy vásárolnak, mint ahogy dolgoznak, vagyis pontosan tudják, hogy mit szeretnének megvenni, így aztán célirányosan felkeresik az üzletet, és megveszik a kiszemelt árut. Az internetnek köszönhetően azonban ez is változik, hiszen azon keresztül már a férfiak is egyre több időt szánnak a vásárlásra, az árak összehasonlítgatása, blogok olvasása miatt. A legtöbben azonban egyedül keresik fel az üzleteket, ugyanis a vásárlás maga már szégyennel tölti el őket, ezért igyekeznek titokban tartani azt.

Ebből a szenvedélybetegségből is úgy lehet kigyógyulni, ha az illető felismeri az okokat, melyek kiváltják benne a vágyat, hogy vásároljon, és így belátja, hogy bármennyi időt, energiát és pénzt is fordít erre a tevékenységre, az nem hozhat neki tartós kielégülést, hiszen rossz eszközt választott a problémái megoldására.

Az Egyesült Államokban már számos intézmény, önsegítő csoport, klinika jött létre, akik kifejezetten ezzel a célcsoporttal foglalkoznak, és évről évre nő a pácienseik száma, különösen most, a válság idején, mikor az emberek sorra veszítik el állásaikat, hitelhez is nehezebben jutnak, a vásárlásfüggők egyre inkább felismerik, hogy állapotuk tarthatatlan, és inkább szakemberhez fordulnak.

A válság azonban kevésbé pozitív kimenetellel is járhat azok számára, akik nem jutnak el a felismerésig, hiszen, mint általában a szenvedélybetegek, ők is vásárlásba fojthatják bánatukat, ami bizony súlyos következményeket, akár bűncselekményt is vonhat maga után. Elég ha csak arra gondolunk, hogy egy pénzéből és hitelkeretéből is kifogyott illető végső elkeseredettségében akár csalásra is vetemedhet, hogy újabb hitelkártyához jusson.

Te vajon már vásárlás függő vagy?

April Benson Venni, vagy nem venni című könyvében néhány pontban összefoglalja, hogy mik azok az ismérvek, amelyek alapján valaki már kényszeres vásárlónak mondható. Ezek közül a legfontosabbakat most mi is felsoroljuk:

- már többet gondolsz a vásárlásra, mint amennyit szeretnél
- inkább egyedül vásárolsz, hogy elkerüld a szégyenkezést
- több időt töltesz vásárlással, mint amennyit eredetileg terveztél
- többet vásárolsz, mint amennyit terveztél
- olyanokat is megveszel, amire nincs is szükséged
- otthon inkább eltitkolod, hogy vettél valamit, csak hogy ne kerülj konfliktusba

Ha ezeket a jeleket tehát felismered magadon, nagy eséllyel már hívhatod magad kényszeresen vásárlónak. Ilyenkor a következő lépés, hogy igyekszel magad úrrá lenni a problémán, beazonosítod azokat a helyeket, ahova jobb, ha inkább pénztárca nélkül indulsz, és a hitelkártyát sem viszed magaddal, és kirakat-nézegetésre csak akkor veszed rá magad, mikor a boltok már biztos zárva vannak.