Magas infláció kontra túlfűtött gazdaság - ázsiai valuta-körkép

jelentős változásokat hozhat. Érdekes, hogy míg a főbb konjunktúraadatokban lényeges különbség nincs az északi és déli országok között, addig megfigyelhető, hogy minél délebbre megyünk, az infláció annál magasabb. Miután nem valószínű, hogy a jegybankok szükség híján emelnék irányadó kamatrátáikat, az elemzők erősödést várnak a déli valutákban (az infláció miatt engedik a felértékelődést), az északiakban azonban csak kisebb felértékelődés vagy enyhe gyengülés lehetséges.

Érdekes közgazdasági jelenség látható Kelet-Ázsiában: a pénzromlás üteme egyenesen arányos az átlagos éves hőmérséklettel. Minél délebbre helyezkedik egy ország ugyanis, annál magasabb inflációval küzd gazdasága. Míg a magasabb inflációs rátát általában a közgazdászok a gazdasági tűlfötöttséggel kapcsolják össze, addig ez a jelenség itt nem figyelhető meg egyértelműen. A déli és az északi országok növekedési üteme nem különbözik lényegesen, a déliek nem nőnek gyorsabban az északiaknál.

Az elemzők szerint a déli magasabb inflációnak inkább intézményi okai vannak. Mivel a verseny korlátozott, a gazdaság alkalmazkodóképessége is lassabb. Ezért ha a kereslet megugrik, a kínálat lassabban idomul, az árak először emelkednek, majd ezt követi a kínálat bővülése.

Szinte az egész régióra jellemző, hogy az egyes országok jelentős külkereskedelmi illetve folyó fizetési mérleg többlettel rendelkeznek, mely a devizákat folyamatos felértékelődési nyomás alatt tartja. Egyszerűen azt is mondhatjuk, hogy az egyes országok gazdasági döntéshozóinak bizonyos fokú diszkrecionalitásuk van az árfolyam "beállításában" a dollárvételeken keresztül (rövid távon). Ha tehát az inflációt kordában kell tartani, akkor nem kell mást tenni, mint engedni egy kicsit az árfolyamot felértékelődni.

Ez a pozíció azt mondhatjuk, hogy meglehetősen kényelmes az ázsiai országoknak. Ugyanakkor ha valamilyen oknál fogva az USA hatalmas folyó mérleg hiánya elkezdene érdemben csökkenni (pl. egy recesszió keretén belül a lakossági fogyasztás bővülése jelentősen lassulna illetve csökkenne), akkor rögtön nehezebb lenne a helyzet, a devizák stabilitása megrendülhet, a kamatemelések elengedhetetlenek lennének.

Mit mondhatunk mégis az egyes országuk pénznemeiről? Amint említettük, az inflációs térkép igen színes, a külső pozíciókban is találhatunk különbségeket, ami a lakossági fogyasztással nagymértékben összefügg. Az árfolyamra ezek a tényezők nagymértékben hathatnak a következő időszakban

Potenciális vesztesek

A Morgan Stanley szerint a strukturálisan leggyengébb devizának a japán jen, az indiai rúpia és az új tajvani dollár tűnik.

A tajvani dollárnál a legnagyobb probléma az ország politikai instabilitása, illetve az ehhez kapcsolódó befektetői bizalomvesztés. Az ország számos beruházást, gyárat vesztett el Kína javára. A gazdaságpolitika egyik próbálkozása az árfolyam gyengítése lehet a növekedés elősegítésére.

Indiában a lakossági fogyasztás az, ami túlfűtöttséghez, a folyó mérleg egyenlegének romlásához vezethet. Emiatt az indiai gazdaság nagymértékben rászorul a rövid távú portfóliótőkére. A gazdaságpolitikai vezetők ebben a helyzetben két lehetőséggel próbálkozhatnak a Morgan Stanley szerint: a deviza olcsón tartása (leértékelődött árfolyam) illetve a magasabb kamatszint. Az elemző az előbbinek nagyobb esélyt ad.

Japánnál a probléma a gazdaság növekedési kilátásainak korlátozottsága. Bár az utóbbi időben a GDP növekedés dinamizálódott, a termelékenység más ázsiai országokban lényegesen magasabb.

Potenciális nyertesek

Felértékelődés a Morgan Stanley szerint Indonézia, a Fülöp-szigetek és Thaiföld esetében várható. Ezen országokban a külső egyensúly az utóbbi időszakban lényegesen javult, a belső kereslet jellemzően gyenge, a mégis létező inflációs problémák miatt a gazdaságpolitika hajlamos engedni a felértékelődést.

A fentieken túl szerkezetileg egészséges országok: Kína, Korea, Malajzia és Szingapúr. Kína esetében a gyors exportnövekedés mindenképpen a jüant támogató tényező. Ami aggodalomra adhat okot az a rossz adósságok magas aránya, illetve az ennek következtében esetlegesen emelkedő infláció.

Korea esetében a K+F tevékenység áldásos hatásaitól várják az árfolyam erős szinten maradását az elemzők, míg Malajziában és Szingapúrban meggyőző a folyó mérleg 15 illetve 25%-os GDP arányos többlete.