Hogy működik a választási rendszer? - Értsd meg mielőtt szavazol!

Négyévente szembesülünk a ténnyel, hogy illene elmenni szavazni, ki kellene venni a részünket a választásokból, ha már a kampányból úgysem maradhatunk ki. A legtöbben azonban fekete dobozként értékelik a választási rendszert, mindössze annyit látnak, hogy hova tették az X-et és mi lett az összesített végeredmény. Azoknak, akik szeretnék megérteni a két végpont közötti folyamatot, a szavazatok mandátumra váltását, igyekszünk érthetően összefoglalni a magyar választási rendszer működését.

A választások során tulajdonképpen a fentieknek megfelelően szavazatok tömkelegét váltják át mandátumokra, melyekből 386 darab van az egykamarás országgyűlésben. A hazai választási rendszer alapvetően vegyes (ötvözi az egyéni választókerületi és a listás rendszer elemeit), kétfordulós.

A 386 mandátum három részben kerül kiosztásra: 176-ot az egyéni választókerületek győztes jelöltjei kapnak (az ország 176 egyéni választókerületre van osztva, mindből egy képviselő kerül be a parlamentbe), maximum 152-t területi listáról osztanak ki, minimum 58-at pedig az országos listán, a töredékszavazatok arányában osztanak ki. Lássuk hogy is működik ez a gyakorlatban!

Az egyéni választókerületek az abszolút többség elvére épülnek, így az első kör után az a jelölt lehet képviselő, aki megszerezte a választópolgárok szavazatainak több mint felét. (Ebben a körben az érvényességi kritérium is 50%+1 szavazatot ír elő.) A második körbe – ha szükség van ilyenre – az előző forduló első három helyezettje, illetve a 15%-ot elérő jelölt jut be. Itt már elegendő a relatív többség is, tehát csak a szavazatukat leadók körében kell többséget elérni.

A területi listás mandátumokból a pártok listáinak jelöltjei a leadott szavazatok arányában, kötött sorrendben részesülnek. A megyéket nagyság szerint súlyozzák, ennek megfelelően alakul ki, hogy a 20 területi választókerületből (a 19 megye + Budapest) melyik hány mandátumot ad. A mandátumkiosztás a Hagenbach-Bischoff módszerrel történik, melynek keretében először meghatározzák azt a szavazatszámot, ami 1 mandátumot ér. (Ehhez az összes érvényes szavazat számát elosztják a mandátum + 1-gyel.)

Csak olyan párt kaphat ezen listáról mandátumot, mely országos összesítésben az érvényes szavazatok több mint 5%-át elérte. Ezek közül a pártok közül a fenti szám segítségével a szavazatszámot mandátumokká konvertálják. Amennyiben az átváltásra már minden kvalifikált párt felhasznált annyit, hogy egy teljes mandátumnyi szavazattömeggel már nem rendelkezik, akkor a következő körben a Hagenbach-Bischoff szám 2/3-a is elég egy mandátumhoz. Ha már ezt sem éri el senki, akkor a kiosztatlan mandátumokat és a figyelmebe nem vett szavazatokat az országos listára „továbbítják”.

Bizonyára feltűnt, hogy az előzőekben három tétel szerepelt, holott csak egyéni jelöltre és területi listára kell szavaznunk. Az országos listán a következőképpen alakulnak ki a mandátumok.

Az országos listáról minimum 58-an kapnak mandátumot, ehhez jönnek még az előzőekben említett „felcsúszott” mandátumok. A kiosztás a töredékszavazatok alapján történik. (Töredékszavazatnak minősülnek azok az egyéni választókerületekben 5% feletti pártok jelöltjeire leadott voksok, amik nem eredményeztek mandátumot és a területi listáról ide továbbított szavazatok.)

A töredékszavazatokat pártonként összesítik, majd minden párt szavazattömegéből levonnak annyi voksot, amennyi a területi listákon a kétharmados kedvezménnyel kapott mandátumok kiegészítéséhez kell. A pártonként megmaradt szavazatokat a d’Hont módszer alapján osztják el, mely eljárás lényegét a következő táblázat segítségével mutatjuk be:

A táblázatban megkeresik a legnagyobb számot és adnak érte egy mandátumot, majd törlik ezt az értéket és megkeresik a következő legnagyobbat. A folyamat addig tart, amíg a mandátumkészlet el nem fogy. Az 5% alatti pártok ebből a körből is kimaradnak, a módszer így a nagy pártoknak kedvez és növeli a szavazat és mandátumeloszlás közötti aránytalanságot.