Olyan lesz, mint az Uber: májusban lepik el Budapest utcáit

Májusban indul Budapesten a ViddL, egy magyar start-up, amely alapítóik reménye szerint megújítja a városon belüli csomagszállítást. Az Uberhez hasonlóan ők sem alkalmaznák a futárokat, vállalkozói szerződést kötnének velük. A webshopoknak jobb árakat és megbízhatóbb szolgáltatást, a futároknak pedig jobb munkakörülményeket és több pénzt ígérnek. Ezeken a témákon túl, arról is beszélgettünk a három alapító közül kettővel, hogy milyennek látják a magyar start-up szcénát, lehet-e menetközben a bukáson gondolkodni és miért itthon indították el első vállalkozásukat. Interjú.

Pénzcentrum: Magyarországon nagyon alacsony a vállalkozói kedv. Kutatások szerint kevés fiatal akar vállalkozó lenni. Benneteket értek olyan hatások a középiskola vagy az egyetem alatt, melyek abba az irányba tereltek titeket, hogy most egy start-up-ot vezettek?

Kratochvill Dóra: Én szombathelyi vagyok, ott jártam gimibe, utána pedig nemzetközi gazdálkodás szakon végeztem a külkeren. Ezt követően a CIB Banknál dolgoztam projekt menedzserként három évet, majd Luxemburgban egy biztosítónál folytattam egy egészségbiztosító cégnél, hasonló pozícióban.

Ez alatt a három és fél éves luxemburgi tartózkodás alatt fogalmazódott meg bennünk [a háromból két alapító, akikkel az interjút készítettük, a magánéletben házasok - a szerk.], hogy szeretnénk valamilyen vállalkozásba belekezdeni, de a konkrét ötlet még nem volt meg. Egyértelmű behatás sem volt, ami miatt belevágtunk volna, mindig a fejünkben volt, hogy ezt az utat jó lenne kipróbálni. Dolgoztunk öt évet multinál, szerettünk volna valamilyen újdonságot csinálni.

Domán Dániel: Én Győrben születtem, a Budapesti Műszaki Egyetemre jártam, mérnökinformatikusként végeztem. 

Mindig bennem volt, hogy szerettem volna ezen a téren is kipróbálni magamat. Ahogy Dóri említette, kint éltünk Luxemburgban és ott jött ez az ötlet, hogy szeretnénk valamilyen saját kezdeményezést összehozni. Jött egy csomó ötlet, amelyeket sorra elvetettünk, és aztán jött a ViddL alapötlete, amiről úgy éreztük, hogy ebbe bele kell vágni.

Akkor ezt miért nem ott, Luxemburgban próbáltátok meg?

KD: Nem volt sem nyelv-, sem helyismeretünk, ráadásul élő kapcsolatrendszerünk sem volt. Úgy gondoltuk, hogyha ebbe belevágunk, akkor ezt itthon kell megpróbálni.

DD: A három külföldön töltött év ellenére jóval komfortosabban érezzük magunkat itthon, úgyhogy ez is abba az irányba terelt minket, hogy itthon nézzünk körbe, hogy milyen lehetőségek vannak. 

Azok után, hogy több projektet elvetettetek, miért ebbe a kezdeményezésbe álltatok bele, milyen problémára nyújt majd megoldást a ViddL?

KD: Az ötlet onnan jött, hogy több ismerősünk szeretett volna webshopot indítani, ám nehézkesen ment a megegyezés a hazai futárcégekkel. Túl drágák és rugalmatlanok voltak, nem igazán tudtak olyan árajánlatot adni, ami megfelelt volna egy induló webes áruháznak. Ez volt a kiindulópont, innen jött az ötlet, hogy akkor ezen változtatni kéne.

Kratochvill Dóra és Domán Dániel, a ViddL két alapítója (forrás: Pénzcentrum)

DD: Ráadásul az a hatalmas logisztikai rendszer, ami fel van építve a futárcégek mögé, rengeteg csomagvesztést és csomagkésést eredményezett, a megrendelők teljesen elégedetlenek voltak a szolgáltatással, így adta magát, hogy ezen lehet javítani.

Mi lesz az az újítás a ViddL-ben, ami orvosolja ezeket a problémákat?

Továbbá a kis csomagszámú küldők számára is elérhetővé tesszük az alacsonyabb költségű, személyre szabott csomagküldő szolgáltatást.

DD: Ezen túlmenően, prémium szolgáltatásként egy három órás intervallumot választhat a feladó, hogy mikor menjen a csomagért a futár, ráadásul nemcsak napközbeni, hanem hajnali, esti és hétvégi kiszállítást is lehetővé teszünk majd. A célunk az, hogy az ügyfelek minél szélesebb skálán dönthessenek arról, hogy milyen szállítási feltételeket szeretnének.

A ViddL-el kapcsolatban azt láttam egy táblán, amikor korábban az inkubátorházatokban jártam, hogy ez "olyan lesz mint az Uber, csak nem tiltják be". Miben fog ez hasonlítani az Uberre és miért nem tiltják majd be?

DD: Hasonlóan az Uberhez, mi is elsősorban egyéni vállalkozókkal szeretnénk majd dolgozni, csak az esetünkben nem sofőrökkel, hanem futárokkal. Természetesen szerződéses viszonyban leszünk majd velük mi is, hogy garantálni tudjuk a csomagbiztonságot, de ők alapvetően egyénileg lesznek kezelve, mindenki a saját csomagjaiért lesz felelős.

KD: Nagyon sok időt és energiát fektettünk abba, hogy olyan szolgáltatást hozzunk létre, ami nem úgy végződik, mint hazánkban az Uber története, ebben egy jogász is a segítségünkre volt. Mindemellett a személy- és csomagszállításra különböző jogszabályok vonatkoznak, így más szempontoknak kell megfelelnünk. A modell ugyanakkor hasonlítani fog az Uberére.

A piac lehetőségeiről már beszéltünk, mik a legnagyobb hazai akadályok a piacra lépéshez?

DD: Komoly probléma a futárhiány, ezért is szeretnénk olyan vonzó közeget kialakítani, amellyel nemcsak más cégektől tudunk átcsábítani futárokat, hanem növelni is tudjuk azoknak a körét, akik ezzel foglalkoznak. Ezt úgy szeretnénk elérni, hogy rugalmas munkaidőt és teljesítmény alapú bérezést biztosítunk majd nekik

KD: A rendszer úgy fog működni, hogy egy webshop vagy akár egy magánszemély feltölti a csomagját, illetve annak adatait a ViddL online felületére, megadja, hogy mikorra szeretné, ha az kézbesítve lenne, és ekkor jelenik meg a csomag a futárok előtt. A kézbesítők önmaguk döntik el, hogy mely megrendeléseket szeretnék teljesíteni, és az útvonalat is önmaguk határozhatják meg.

Említettetek egy munkaerő-piaci problémát, mely szerint kevés a az elérhető futár Magyarországon, ugyanakkor azt is mondtátok, hogy a futárcégek nem tudnak megfelelő ajánlatokat adni kezdő webshopoknak. Ez a két hatás azért összefügg, tehát kevés a pénz, emiatt kevesen futárkodnak, de még a ezt a kis összeget is sokallják a megrendelők. Hogy fogtok vonzóbb alternatívát kínálni a futároknak, úgy, hogy mellette még olcsóbbak is lesztek, mint a többi piaci szereplő?

DD: Mi kizárjuk a hatalmas logisztikai háttérrendszert. Egy nagy cég milliónyi embert foglalkoztat egyetlen csomag elszállításához, nálunk csak a futár lesz, ő fog felelni száz százalékig az adott csomagért. 

Jó, de hatalmas logisztikai háttér inkább nemzetközi csomagküldésnél jön szóba, ti helyi cégekkel, biciklis futárokkal fogtok versenyezni, ezeknek a cégeknek nincs óriási infrastruktúrájuk. Velük szemben mi lesz az a működési előnyötök, amely egyszerre biztosít majd jobb árakat és több bevételt a futároknak?

DD: A ViddL futárok szállíthatnak furgonnal, autóval, motorral, biciklivel vagy akár gyalog is. 

Értem, ezzel viszont szembesülni fogtok egy másik problémával. Európában most az a trend, hogy egyre kevesebb helyen fogadják el, hogy az ilyen típusú szolgáltatást nyújtó felületek csak összehozzák a megrendelőt a munkaerővel. Az Európai Unió bírósága például decemberben mondta ki, hogy a már említett Uber egy hagyományos közlekedési vállalat és nem egy fuvarelosztó. Ennek a döntésnek lehet hatása a ti cégetekre is. A pénzügyi modelletek fel van-e készítve arra, ha majd egyszer csak egy bíróság megállapítja, hogy az általatok szerződéses partnernek tekintett futárok igazából az alkalmazottjaitok?

KD: Az, hogy mi egy közvetítő platform leszünk, az igaz, de azért szerződéses kapcsolatban leszünk a futárjainkkal illetve a velünk rendszeresen csomagot küldő cégekkel is. Tehát nem az lesz, hogy mi feltesszük a kezünket, hogy "összehoztunk titeket, most már csináljatok azt, amit szeretnétek". Emellett pedig tervezzük, hogy az egész mögött lesz egy biztosító is. Jelenleg több céggel is tárgyalunk, a hónap végére várható, hogy ez a kérdés megoldódik.

Rendben, de egy biztosítás legfeljebb a futárok baleseteire vagy a termékbiztonságra vonatkozhat, nem arra, hogy azok a futárok, akikkel együtt dolgoztok, az alkalmazottaitok vagy sem. El tudjátok-e képzelni, hogy végül a ViddL egy futárcéggé alakul, alkalmazottakkal?

DD: Nem szeretnénk ezt, de nyilvánvaló, hogyha nem lesz más lehetőség, akkor el kell gondolkodnunk ezen is. Mindemellett figyeljük a trendeket, és együttműködünk adószakértővel is, hogy az ilyen kérdéseket is megnyugtatóan kezelni tudjuk.

KD: A fejünkben egy olyan modell van, ahol vállalkozói jogviszonyban állunk a futárainkkal, de ezen még dolgozunk. Keressük, hogy milyen módon lehetne még együttműködni a kézbesítőkkel, amely a magyar jogszabályoknak megfelel.

Térjünk vissza a szolgáltatásra. Tehát lesz egy online felület, ahol fel lehet adni a csomag adatait, a futárok pedig elvihetik a megrendeléseket. Mitől függ majd az árazás?

KD: Az ár a csomag méretétől és súlyától függ majd, illetve attól, hogy milyen időtávon szeretné a megrendelő, ha kézbesítenénk a csomagját. Ez a tartam egy és hét nap között változhat, ha van egy hetünk rá, hogy keressünk futárt, akkor az olcsóbb lesz, mintha már másnap ki kell szállítani. Ha lesz megfelelő futárbázisunk, akkor napon belüli kézbesítést is lehet majd választani, de az elején legfeljebb másnapi kézbesítéssel indulunk el. 

Az ár ezenkívül a prémium szolgáltatásainktól is függ, például hogy kér-e a feladó időszakra történő kiszállítást.

Milyen profilú futárokat kerestek illetve segítitek-e majd a munkájukat egy olyan rendszerrel, amely ajánlott útvonalakat határoz meg?

KD: Ahogy említettük, együtt fogunk dolgozni kis furgonos, robogós és gyalogos futárokkal is, ez lesz például az egyik szűrő arra vonatkozóan, hogy melyik futár, milyen csomagokat szállít majd. Nyilván a legnagyobb méretű csomagokat nem lehet robogóval vagy gyalog elvinni.

DD: Dolgozunk útvonaloptimalizáló rendszeren, de a kutatásaink azt mutatták, hogy főleg a tapasztaltabb futárok jól ismerik a várost. Ők képesek arra, hogy munkaidő után leüljenek, és összeállítsák a következő napi útvonaltervüket. Az első egy-két hónapban a futárok fogják maguknak kiválogatni azt is, hogy honnan, hova érdemes tovább menni és lehetőség van-e arra, hogy egy úton akár több csomagot is kézbesítsenek, de terveink között szerepel, hogy igény esetén segítsünk nekik hatékonyabbá tenni a munkájukat útvonaljavaslatokkal is.

Tavaszi indulást terveztek, ez mennyire tartható szerintetek?

DD: Áprilisban egy egyhónapos tesztidőszakot indítunk, amikor pár webshoppal és néhány futárral fogunk elkezdeni dolgozni. Valószínűleg mi is be fogunk állni csomagokat kézbesíteni. Megnézzük, hogyan működik az alkalmazás, milyen problémákat kell majd kijavítani, és a sikeres tesztidőszakot követően, májusban fogunk elindulni.

Eddig milyen befektetőitek vannak?

KD: A Hiventures-től [az állami Magyar Fejlesztési Bank kockázati tőkealap-kezelője - a szerk.] kaptunk egy első körös, kilencmillió forintos befektetést. Ebből végeztünk egy alapos piackutatást, felépítettük a szolgáltatást és létrehoztuk a képernyőterveket. Most pedig pályázunk a következő körös befektetésre, 30 millió forintra, amiből a fejlesztést szeretnénk megvalósítani, marketingre is költenénk majd belőle és elkezdenénk az értékesítést is.

Ha még nincs meg a fejlesztés, akkor a májusi indulás túl optimistának tűnik, nem?

KD: Nem, ez reális, már pár hónapja zajlik az alkalmazás fejlesztése.

Milyen a magyar start-up környezet, milyennek találjátok a többi vállalkozót?

DD: Mi multis környezetből jövünk, a start-up-os világ sokkal összetartóbb, nagyon szimpatikus közeg fogadott minket.

KD: Ami sokat segített, hogy a Hiventures által bekerültünk egy inkubátorházba, a Women Startup Competition nevű helyre, amely alapvetően egy női vállalkozókat segítő programot kínál. Ők szakmai tapasztalattal és főleg kapcsolati hálóval segítenek minket. Nagyon fontos volt, hogy megtaláltuk azt a környezetet, ahol segítenek nekünk, hogy minél több információt szívhassunk magunkba.

A Women Startup Competition mellett pedig bekerültünk a K&H Start It inkubációs programjába is, itt többek között adójogi és pénzügyi kérdésekben kaptunk segítséget a K&H egyik partnerétől, az EY-tól.

A honlapotok nagyon magyar fókuszú, amivel az a meredek növekedési pálya, ami miatt az intézmények befektetnek kezdő technológiai vállalkozásokba, nem igazán hozható. Terveztek-e nemzetközi megjelenést?

DD: Most 2018 van, májusban szeretnénk elindulni és ez az év Magyarországgal fog telni, szeretnénk egy masszív futárbázist kialakítani. Várhatóan ez lesz a nehezebb feladat, a megrendelések szempontjából azt látjuk, hogy sorban állnak a webshopok és a rendszeres csomagküldők azért, hogy velünk dolgozhassanak. Amikor pedig már van egy biztos brand mögöttünk, akkor fogunk elkezdeni gondolkodni a nemzetközi piacra lépésről. Ez várhatóan 2019-re tolódik.

Mi lesz a ViddL-lel, ha jön az Amazon? Erre van valami stratégiátok?

DD: Mi nyitottak vagyunk bármilyen kapcsolódási pontra, akár az Amazonnal is. Ahogy olvastam, ők is kísérleteznek az okoszárakkal illetve azok megjelenésével. Ebbe az irányba mi is szeretnénk haladni, közvetlenül az indulás után.

Az okoszár viszonylag új kifejezés. Ez azt jelenti, hogy a lakásokba akkor is bejuthatnak a futáraitok, ha egyébként senki nincs otthon?

DD: Igen, de nem feltétlenül a lakásba kell bejutni, az is elég lehet, ha a kézbesítő hozzáfér egy lakáson kívüli dobozhoz, ami egyébként zárva van. Egy ilyen okoszár egyébként csomagfeladói oldalon is tartogat lehetőségeket. Az átadást is automatizálni lehetne velük, létre lehetne hozni például egy olyan környezetet, amelyben az érkező futár csak ahhoz a termékhez férne hozzá, amelyet el kell szállítania.

Magyarországon nagyon nagy stigma az üzleti bukás, még akkor is, ha egyébként tisztességesen üzletelt valaki. Gondolkodtok-e azon, hogy mi lesz, ha a ViddL nem jön össze vagy ilyeneken nem lehet vállalkozóként agyalni?

DD: Te azt mondtad, hogy ez egy stigma, én pont az ellenkezőjét hallottam, de egyébként nem gondolunk erre. Amerikában például sokkal nagyobb hitele van egy olyan start-up vállalkozónak, aki egyszer vagy többször is belebukott már abba, amit csinált. Idővel ez megérkezik errefelé is. Lehet, hogy azt hiszed, ez egy közhely, de annyi mindent tanulunk itt menet közben, hogy ebből csak pozitívan tudunk kijönni.

KD: Ezt én is így érzem. Ráadásul, ha állandóan a bukáson gondolkozol, akkor hagyd abba, mert akkor a hétköznapjaid is szét lesznek rombolva.