Különös szakma hódít itthon: boldog-boldogtalan elkezdi, havi több mint egymilliót is lehet keresni

Az elmúlt évek több jelentős változást is hoztak a tetoválások és a tetoválók világába. A rendszerváltás előtt még erősen stigmatizált jelenség volt a tetoválás, és nem művészi valamint önkifejezési formának tartották, hanem sokkal inkább társították a börtönviselt, a társadalom peremére szorult csoportokhoz. Sokszor érték negatív megkülönböztetések is a tetovált embereket, és arról is sokat hallani, hogy valaki a tetoválása miatt esett el egy munkalehetőségtől (bár ilyen még manapság is előfordulhat, de a vállalati kultúra ebben a tekintetben sokat lazult az elmúlt évtizedekben).

Peremről a csúcsra

A 2000-es évektől a tetoválóknál már gyakoribb volt a művészeti előképzettség, ami sokat segített a tetoválások fejlődésében. A tetoválás egyre inkább divattá vált, sok híresség is tetováltatott, így pedig a társadalom legfelsőbb rétegéhez is elért a művészet, ami hatalmas tőként vont be ebbe a világba: fejlődtek a tetováló gépek, a festékek, ami által a tetoválók egyre pontosabban és szebben tudtak dolgozni.

Természetesen a minták és a trendek is rengeteget változtak, amire egyfelől lehetőséget adott a fejlődés, de a különböző stílusok megjelenése is nagy befolyással volt arra, hogy éppen mit szeretnének magukra varratni az emberek.

Tornyosuló akadályok

De jelentőst változást hoztak ebbe a világba a különböző szabályozások, a dráguló alapanyagok, a piaci nyomás, a felhígult szakma és az online világ térnyerése is. Két tetoválót kérdeztünk a szakma változásairól, nehézségeiről és az anyagiakról, Sárközi Zsoltot, a DarkArt Tattoo alapítóját, és Dihen Petrát, a Pondroe Tattoo tulajdonosát.

Sárközi Zsolt az elsők között kezdte Magyarországon, a 90-es évek legelején készítette az első tetoválását, és 1992-ben nyitotta meg máig is népszerű szalonját. Mint mondta, rengeteg tetováló van manapság, és sokan közülük nem az értékteremtésre törekednek, hanem az azonnali sikerre. Hozzátette, hogy 15 évvel ezelőtt a tetoválók sokkal nagyobb százaléka volt tisztában azzal, hogy mitől jó egy tetoválás, mint ma.

Az is probléma, hogy nincs felület, ahol nevelhetnénk a közönséget. Én egyesületet vezettem, az én ötletem volt létrehozni a minősített tetováló oklevelet, amivel próbáltunk volna elhatárolódni a kontároktól, és egy közös kommunikációra helyezkedve elkezdeni nevelni a közönséget.

Sárközi Zsolt azt is megemlítette, hogy nincs még egy olyan város, mint Budapest, ahol ennyi tetováló stúdió lenne. „Amszterdam volt a tetoválás fellegvára. Ezt szépen átvettük, ha számszerűsítjük a dolgokat, de vele együtt a minőség a béka segge alá került. Ez a korlátozás hiánya miatt van.”

Dihen Petra a fiatalabb generációt képviseli, öt éve tetovál, de mint mondta, a tetoválás mindig is jelen volt az életében és nyomon követte az eseményeket. Szerinte az utóbbi 10 évben gyökeres változásokon ment keresztül a szakma, és először ő is azt említi, hogy túl sokan lesznek manapság tetoválók, ugyanakkor közülük kevesen adnak ki minőségi munkát a kezeik közül.

Az első probléma, hogy most mindenki tetováló. Nagyon szimpatikus pálya ez a fiataloknak, és nagyon könnyen el lehet kezdeni. Értem ezalatt, hogy vesz egy akksis gépet, vesz bele tűmodulokat, fertőtlenítőszert, és már lehet is tetoválni. Nincs szabályozva a szakma, bárki bármikor tetoválhat. Ez teret enged a hanyag, kókler munkának.

Hozzátette, hogy nincs gond a kezdőkkel, ugyanis mindenki elkezdi valahol, de mint mondta, az már probléma, ha valakinek semmi önreflexiója és önkritikája nincs. „Sokszor tényleg hanyag munkát adnak el azzal a címszóval, hogy trashy, és a higiénia is megkérdőjelezhető sok ilyen szalonban.”

EZ IS ÉRDEKELHET

Milliós fizetéssel toboroznak magyarokat: külföldi munka, teljesen adómentes, végzettség sem kell

A TikTok-on található egy videó, melyben az Emirates légitársaság cabin crew álláshirdetését mutatták be, amely igen jó lehetőségeket kínál.

A helyes forradalom

Sárközi Zsolt szerint a tetoválás helyes forradalma úgy nézett volna ki, hogy képzett művészek kezdenek el tetoválással foglalkozni, mert megfogalmazódik bennük, hogy még az életükben meg akarják élni az erkölcsi és anyagi sikerességet.

Mint mondta, régen a technika elsajátítása volt nehéz, és akkor a túlélés záloga az volt, hogy valamit nagyon jól megtanult az ember, és az hosszabb időszakra kitartott, ma viszont szerinte a túlélés záloga, hogy instant regáljon az ember a változásokra, és mindig legyen képben, ami folyamatos jelenlétet igényel.

Dihen Petra szerint régen sokkal nehezebb volt elkezdeni tetoválni, hiszen találni kellett egy mestert, aki megtanítja a tűforrasztást, a sterilizálást, a tekercses gép összerakását.

Sok hónap és év munkája volt, hogy akár 1-2 tetoválást elkészíthessen a tanuló. Ma már csak veszel egy pencilt, tűmodult és mehet is.

A tinta ára mindkét oldalról

Sárközi Zsolt szerint az első időszakban a tetoválás megítélése és a tetoválás iránti érdeklődés nem olyan volt, mint most. „Ez azt jelenti a gyakorlatban, hogy elhivatottan csináltam, de a kutyámnak sem tudtam kaját venni.”

Hozzátette ugyanakkor, hogy volt egy olyan periódus, amikor nagyon jól meg lehetett élni a tetoválásból, és ha valaki tényleg művészi értéket teremtett, akkor rendkívül sikeres tudott lenni. Ma azonban szerinte már más a helyzet.

Mindenkiben él az a fajta elképzelés, hogy igen, ez egy sikerszakma. Ez egy sikerszakma volt.

Szerinte manapság már nem nagy biznisz tetoválónak lenni, inkább arra alkalmas, hogy túléljen az ember. „Ha beül az ember egy multicéghez, akkor többet keres. Többet keres és kevesebb gondja van.”

Azt is hozzátette, hogy a tetoválás egy nagyon feszített műfaj, mert a művészeknek minden nap meg kell próbálni kicsikarni magukból a 100 százalékot.

Dihen Petra hasonló véleményen van, mint mondta, a jelenlegi gazdasági helyzet a tetoválókat sem kíméli. Hozzátette, hogy sok olyan kollégája van, akik hétről hétre élnek, mert nincs vendégük.

Az emberek megnézik, hogy mire is költenek. És hát lássuk be, a tetoválás az egy luxuscikk.

Ugyanakkor azt is megjegyezte, hogy főleg Budapesten egy népszerű, keresett tetováló, aki megteheti, hogy drágán dolgozik, megkeresheti a 1,5-3 millió forintot, de az átlag szerinte olyan 650 ezer és 1,5 millió között keres.

Viszont hangsúlyozta, hogy a tetoválóknak nem lesz nyugdíjuk, és ha ismét jön egy gazdasági válság vagy járvány, akkor az ők lesznek az elsők, akikről lemondanak az emberek.

A tetoválások árát tekintve Petra elmondta, hogy főleg a fővárosban eszeveszett árak vannak, és sokszor egy budapesti tetoválás két vagy akár háromszor is többe kerülhet, mint a vidékiek. Mint mondta, sokan 10-20 ezer forintos órabérben dolgoznak, mások viszont inkább fix árat mondanak 1-1 mintára. Megemlítette azt is, hogy óriási különbségek vannak az árazásokat tekintve, hiszen akad olyan, aki 450 ezer forintot kér el egy alkalomért, míg más csupán 70 ezret.

A tetoválók költségeire kitérve mindkét művész elmondta, hogy a tetoválás anyagköltsége, amin nem tudnak spórolni, minden esetében minimum 5-7 ezer forint. Petra megjegyezte, hogy rendkívül meg tudja dobni a költségeket a fertőtlenítőszer, a tűmodul és a papírtörlő, valamint természetesen ki kell fizetni a KATÁ-t, ami 50 ezer forint (ha valaki ilyen formában dolgozik, és magánszemélyeknek végez tetoválást). Emellett amennyiben nem szalontulajdonos a tetováló, számolnia kell a székbérléssel, ami Budapesten lehet 120-300 ezer forint, de akár a jövedelmük 50 százalékát is elviheti.

EZ IS ÉRDEKELHET

Rengeteg magyar fizetéséről hullott le hirtelen a lepel: ez aztán meglepő eredmény

Nyáron nagyon sok diák dolgozik, az első fizetés pedig fontos lépés a pénzügyi tudatosság felé.

A szalonok szerepe

Ha a tetováló szalontulajdonos is, az rengeteg extra kiadással jár: bérleti díj, rezsi, veszélyes hulladék elszállítás, különböző adók a szalonban dolgozó tetoválók után, és a részükre biztosított felszerelések, valamint az egyéb kiadások például a takarítószerek. Mindezek mellett természetesen ott van a felelősség is, hiszen a tulajdonos felel a többi nála dolgozó tetoválóért, valamint a bürokráciában is kénytelen elmerülni.

Rengeteg a papírmunka... tényleg álmomban nem gondoltam volna. Könyvelőkkel, ügyvédekkel beszélgetek egyfolytában, hogy minden szuper legyen

– mondta Petra, majd megjegyezte azt is, hogy egy jó csapatot összeállítani nagyon nehéz, hiszen nemcsak az a fontos, hogy jó minőségű tetoválásokkal távozzanak a vendégek, hanem az is, hogy a csapatdinamika jól működjön.

Zsolt azt látja, hogy az emberek ki vannak éhezve arra, hogy közösségben élhessenek, és szerinte egy szalon szerepe az, hogy a saját kis közösségét egyben tartsa. Mint mondta, számára a tetoválás mindig is arról szólt, hogy emberekkel foglalkozzon, nemcsak a vendégekkel, hanem a kollégákkal is. Szerinte aki igazán jó tetováló akar lenni, annak valamennyire az emberhez is értenie kell.

A profizmus nem csak abból áll, hogy ügyes a kezem, és a bőrre nagyon szépen tudok vonalakat húzni, meg satírozni; kell tudni megfejteni az embert, hogy mit akar. Én ilyenekre tanítottam az embereket, a tetoválókat.

A klasszikus szalonfelállásról elmondta, hogy ott nagy előny, hogy érdemben foglalkoznak az emberrel, közösségben van, ugyanakkor, ha csak székbérlete van, akkor saját magát kell menedzselnie, senki sem egyengeti az útját. Mint mondta, a szalon egy művészközösség, a másik felállás pedig egy rideg üzleti alapon működő modell.

„Győzikék” a szakmában

Bár erről kevesebb szó esik nyilvánosan, a tetoválók között is vannak, akik feketén, adózás nélkül működnek, kikerülve a szabályozásokat és terheket. Petra szerint nagyon sok ember dolgozik még feketén, ugyanakkor szerinte akik előtérben vannak, ki fogják fizetni a KATÁT és számlát is adnak.

Zsolt szerint is rengetegen dolgoznak feketén, bár szerinte kérdés, hogy mit értünk pontosan ez alatt. „Én is feketén dolgozom, mert nincs jogszabály, ami vonatkozna ránk. Mikor volt, betartottunk mindent, de hát most nincs.”

Ugyanakkor, mint mondta, nagyon sok „az otthon működő tetováló”, és hatalmas problémának tartja, hogy sok ember nem látja, mi a helyes a művészetben, nem látják, mi a helyes tetoválás.

Nem neveljük a közönséget. Ha nem így lenne, akkor nem élnének ilyen Győzike-félék, akik énekesnek tartják magukat. Győzikéből a mi műfajunkban is rengeteg van.

Kiszolgáltatva a rendszernek

Zsolt kérdésünkre elmondta, hogy ha kijön bármilyen új szabályozás, ami érinti a tetováló közösséget is, akkor azt sehol sem tudják nyomon követni. Mint mondta, általában az történik, hogy kijön egy új rendelet, a NAV ezután megbüntet egy szalont, és az ott dolgozó tetoválók körbetelefonálnak, hogy mi történt. 

„Így terjed, sehogy máshogy nem tud. Három évvel ezelőtt bejött a szalonba két 18 éves fiatal, és mondták, hogy fizessek be 500 ezer forintot, mert hoztak egy törvényt, és ezt visszamenőleg öt évre behajtják. Ez az ország. Itt minden így működik. Lehet, hogy holnap a főni kitalálja, hogy nem szereti a tetoválásokat, és betiltja az összes tetováló stúdiót. Egy kiszámíthatatlan rendszerbe kiszámíthatóságot várni el valamivel kapcsolatban naivitás. Egy jól működő országban ez a műfaj is jól működne.”

Újabb csapás

Komoly kihívás elé állította a szakma képviselőit, hogy 2022 januárjától az Európai Unió szigorította a tetováló- és sminktetováló festékekre vonatkozó szabályozást, és betiltott több ezer korábban használt festékanyagot. Az Európai Vegyianyag-ügynökség (ECHA) akkor már évek óta vizsgálta, hogy a festékeknek milyen hosszútávú hatásai vannak, és arra jutottak, hogy elsősorban a színes tintákban találhatóak rákkeltő anyagok.

Az új, engedélyezett festékek nem csak drágábbak, de jóval kevesebb gyártó kínálatában szerepelnek, ami egyfajta monopolhelyzetet teremtett, és sok művészt azt is kifogásolta, hogy problémás olyan festékekkel dolgozni, amit nem ők választottak, hanem rájuk kényszerítették.

Zsolt szerint a régi festékek nagyon jó minőségűek voltak, semmi gond nem volt velük, ezzel a szabályozással viszont „koholt vádra építve ellehetetlenítették az összes festékforgalmazót”. Mint mondta, ezek a REACH-nek megfelelő festékek ötször annyiba kerülnek, mint a régiek, ráadásul az új szabályok szerint maximum fél évig lehetnek nyitva, utána ki kell őket dobni.

Petra szerint is mindenki felesleges plusz ostobaságnak tartja a szabályozást, ami nagyon megviselte a szakmát. Mint mondta, hatalmas gond volt a festékek minőségével, sőt, van ami még a mai napig problémás.

„Amikor bevezették ezt a szabályozást, és gyerekcipőben járt az egész, akkor a pirosaim rózsaszínre gyógyultak. Minden második tetoválásomat korrekcióznom kellett. Sok festék még mai napig nem olyan, mint a régiek. Ez az egész REACH-nek megfelelő festékek bevezetése semmi másról nem szólt, csak a plusz bevételről. Eléggé kiszolgáltatottak lettünk.”

Hashtag tattoo

Az online térben való jelenlét mára elengedhetetlenné vált a tetoválók és a szalonok számára, a legtöbben ugyanis a digitális térben keresnek tetoválót, elsősorban az Instagramon, TikTokon vagy a Facebookon. A közösségi médiás felületeken ugyanis egyfajta portfolióként és reklámfelületként is működnek, itt mind a tetováló stílusa, mind az ügyfélvisszajelzések, mind a referenciafotók megtalálhatóak, melyek mindegyike meghatározó.

De ezek a platformok többek közt arra is remekül használhatóak, hogy a művészek megmutassák az alkotás mögötti folyamatokat, flash-eket (előre elkészített minták) vagy különböző akciókat hirdessenek, vagy hogy itt tartsák a kapcsolatot ügyfeleikkel. A leendő vendégek sokszor az itt látottak alapján döntenek arról, kit választanak.

Petra is megerősíti, hogy az online jelenlét rendkívül fontos, mint mondta, a vendégköre 80%-a az Instagramról és TikTokról ismerte meg. Szerinte az online világ térnyerésének vannak előnyei, de árnyoldalai is.

„Mindenkinek ugyanannyi esélye van befutni. Akinek van otthon internet, annak van lehetősége kiraknia a kis munkáit. De amekkora áldás, akkora átok is, mivel jelenleg minden tetoválónak aktívnak kell lennie az Instagramon, Facebookon és TikTokon, hiába senkinek sincs se kedve és energiája hozzá.”

Megjegyezte, hogy szerinte az, hogy valaki aktív legyen az interneten, az plusz egy emberes munka.

Sokan gyomorideggel gondolnak rá, amit megértek. A tetoválók 80%-a introvertált. Nem akarnak szerepelni. Régen nem is kellett. Ez a modern kor sajátossága.

Zsolt elmondta, hogy ugyan alkat kérdése, de többen vannak, akik az Instagramon keresgélnek tetoválók után, ugyanakkor ő örülne, ha visszatérne a weboldalak időszaka. Azt is megjegyezte, hogy ma már a közösségi médiában csupán pár másodpercig néznek egy tetoválást az emberek, régen viszont a közönség szeretett elmerülni a portfólióban, és akár negyed óráig is nézegetni egy egész hátas tetoválást. „Ma már nem akarják megfejteni, nem akarják megnézni, hogy hú, ez vajon miről szól.”

A tetoválás továbbra is népszerű, és az önkifejezés egyik legfontosabb formája, de a mögötte álló szakma átalakulóban van: a tetoválóknak a művészi önkifejezés mellett gazdasági, jogi és társadalmi akadályokkal is meg kell küzdeniük nap mint nap. Aki ma ebben a világban szeretne érvényesülni, annak nemcsak tehetségesnek kell lennie. A szabályozások, piaci viszonyok és társadalmi elvárások gyorsan változnak, a kérdés az, ki tudja mindezt követni, és ki marad a partvonalon.