Jön a „szuper El Niño”: az egész bolygó időjárása megváltozhat, erre jobb még most felkészülni

Hivatalosan is lezárult a több éven át tartó La Niña-jelenség a Csendes-óceán térségében, és helyét egy gyorsan fejlődő El Niño veszi át. A legfrissebb óceáni elemzések szerint a trópusi Csendes-óceán felszín alatti rétegeiben jelentős felmelegedés indult el, amely a következő hónapokban meghatározó hatással lehet a globális időjárási mintázatokra.

A váltást erőteljes nyugatias szélbetörések indították el a trópusi Csendes-óceán felett. Ezek a légköri folyamatok megbontották a La Niñára jellemző hideg víztömegeket, és egy hatalmas óceáni Kelvin-hullámot is létrehoztak.

Ez a hullám a felszín alatt, mintegy 100–250 méteres mélységben halad kelet felé, és fokozatosan felszámolja a hideg vízréteget. A felszíni mérések már most is jól látható változásokat jeleznek: a keleti térségekben a vízhőmérséklet helyenként két Celsius-fokkal is meghaladja az átlagos értékeket.

A meteorológiai modellek egybehangzó előrejelzése szerint az El Niño gyorsan erősödhet a nyár folyamán. Egyre nagyobb az esélye annak, hogy a jelenség eléri az úgynevezett szuper El Niño küszöbét, amelyhez az szükséges, hogy a tengerfelszín hőmérsékleti anomáliája tartósan a +2 Celsius-fokos szezonális átlag fölött maradjon. A szakértők szerint a rendszer csúcspontját a 2026–2027-es tél idején érheti el, amikor a légköri hatások is a legerősebbek lehetnek.

A korábbi hasonló időszakok tapasztalatai alapján az Egyesült Államok északi és keleti területein, valamint Nyugat-Európában az átlagosnál hűvösebb vagy azzal megegyező nyári hőmérséklet alakulhat ki. A hosszabb távú modellek jelenleg is hasonló légnyomási mintázatot jeleznek: Kelet-Kanada és az Azori-szigetek térségében alacsony nyomású rendszerek alakulhatnak ki, ami megfelel a korábbi El Niño-évek tapasztalatainak.

A jelenség az atlanti hurrikánszezonra is hatással lehet. Az El Niño rendszerint magasabb légnyomást, erősebb vertikális szélnyírást és stabilabb légköri viszonyokat eredményez az Atlanti-óceán trópusi térségében. Ezek a tényezők jelentősen csökkentik a trópusi viharok kialakulásának és megerősödésének esélyét. A hosszú távú csapadék-előrejelzések szintén szárazabb viszonyokat mutatnak a hurrikánok fő fejlődési zónájában, ami mérsékelheti a pusztító viharok kockázatát az Egyesült Államok partvidékén.

A legerőteljesebb hatások azonban a 2026–2027-es téli időszakban jelentkezhetnek. A korábbi El Niño-évek adatai szerint Kanada és az Egyesült Államok északi területein enyhébb tél várható, míg a nyugati, déli és keleti államokban hűvösebb időszakok fordulhatnak elő. A déli régiókban a Csendes-óceán felől érkező futóáramlás megerősödése miatt több ciklon alakulhat ki, ami csapadékosabb időjárást és nagyobb havazási esélyt hozhat.

Európában az El Niño hatása általában közvetettebb, de a történelmi adatok alapján az északi területeken hidegebb periódusok jelentkezhetnek, míg Nyugat- és Közép-Európába időnként hűvösebb légtömegek törhetnek be. Az előttünk álló hónapokban a meteorológusok kiemelt figyelemmel követik a Csendes-óceán térségében zajló folyamatokat, mivel azok világszerte befolyásolhatják az időjárás alakulását.