Megszólalt a magyar klímakutató: tényleg sokkal kevesebb időnk van hátra, mint gondoltuk?

Az idei nyáron a rendkívüli hőhullámok és a hosszú, csapadékmentes időszakok miatt különösen aktuálissá vált a klímaváltozás kérdése. Ezért nem meglepő, hogy néhány nappal ezelőtti cikkünkre rengeteg olvasó volt kíváncsi. Abból kiderült, hogy Tim Palmer klímakutató szerint a Nyugat-Európa fölött megrekedt, rendkívül tartós anticiklonra két, egymással szögesen ellentétes magyarázat is létezhet: elképzelhető, hogy csupán a légkör természetes változékonyságának eredménye, de az is, hogy a klímaváltozás már magukat a légköri cirkulációs mintázatokat alakítja át.

Utóbbi esetben a helyzet a korábban feltételezettnél jóval súlyosabb lehet, miközben a jelenlegi klímamodellek nem adnak egyértelmű választ a kérdésre. Megkerestünk ezért egy magyar klímakutatót is – aki már többször nyilatkozott a Pénzcentrumnak hasonló témákban –, hogy elmondja, mennyire ért egyet Palmer következtetéseivel.

Ezt mondja a magyar klímaszakértő

Szabó Péter klimatológus, meteorológus, a Másfélfok szakértője alapvetően egyetért Palmer kiindulópontjával. Mint elmondta, az elmúlt évtizedekben Európában, ezen belül Közép-Európában is megfigyelhető, hogy gyakoribbá és tartósabbá váltak a meleg, száraz nyári időjárást okozó anticiklonális helyzetek.

Egy nemrég megjelent tanulmány szerint ráadásul a légköri cirkuláció változása lehet felelős az 1980 óta tapasztalt európai nyári talajnedvesség-csökkenés több mint feléért – hívta fel a figyelmet a kutató. Ezzel párhuzamosan viszont óvatosságra intett a legsúlyosabb következtetéssel kapcsolatban.

Azt még nem tudjuk biztosan, hogy ennek mekkora része a klímaváltozás, és mekkora része a légkör természetes, belső változékonysága. Ezért a tartós anticiklonok valamilyen közelgő billenőpontjáról szerintem egyelőre korai beszélni

– fogalmazott Szabó Péter.

Abban viszont már jóval nagyobb a szakmai egyetértés, hogy a felmelegedés tovább súlyosbítja az eleve száraz, anticiklonális nyarak következményeit. A magasabb hőmérséklet fokozza a légkör párologtató képességét, ezért ugyanakkora csapadékhiány napjainkban nagyobb talajnedvesség-csökkenést és súlyosabb aszályt idéz elő, mint korábban.

A következő hónapokra némi reményt adhat a rendkívül gyorsan erősödő El Niño

A meteorológus szakértő szerint ez az anomália jó eséllyel történelmi erejű lesz. A Másfélfok elemzései alapján az ilyen helyzetek Magyarországon valamelyest növelik a csapadékosabb késő ősz és tél esélyét, és a jelenlegi szezonális előrejelzések Európa egy részén ugyancsak nedvesebb időszakot valószínűsítenek

Ez azonban nem garancia, hiszen az El Niño és az európai időjárás kapcsolata, valamint a szezonális előrejelzések jele sem túl erős Európára vagy hazánkra nézve

– hangsúlyozta a klimatológus. Hozzátette: Magyarország számára most különösen nagy jelentősége lenne egy csapadékos téli félévnek. Az országban gyakorlatilag már több éve halmozódik a vízhiány, ezért a talajok és a felszín alatti vízkészletek megfelelő téli feltöltődése kulcsfontosságú lenne ahhoz, hogy kedvezőbb helyzetből várhassuk a következő nyarat.

De mi is az az El Niño?

Az utóbbi időben rengetegen emlegetik az El Niñót a médiában, de talán a tudósokon kívül kevesek számára egyértelmű, mi is zajlik most az időjárásban. Az El Niño valójában egy természetes éghajlati folyamat egyik szakasza, amely a trópusi Csendes-óceán vízhőmérsékletének és a fölötte elhelyezkedő légkör nyomásviszonyainak időszakos változásából alakul ki. A jellemzően két-hét évente jelentkező esemény rendszerint kilenc-tizenkét hónapig tart.

Semleges helyzetben a passzátszelek keletről nyugat felé tolják a Nap által felmelegített felszíni vizet, miközben Dél-Amerika partjainál hidegebb víz áramlik fel az óceán mélyéről. El Niño idején azonban ezek a szelek legyengülnek, esetenként akár meg is fordulnak, így a meleg víztömeg és a csapadékos időjárás kelet felé tolódik. Ellentétes fázisa a La Niña, amikor a passzátszelek a szokásosnál is erősebbé válnak, és a Csendes-óceán keleti részének felszíne lehűl.

Bár a folyamat az óceán egy meghatározott térségében kezdődik, képes alapjaiban átrendezni a bolygó légköri áramlásait, illetve hőmérsékleti és csapadékviszonyait. Hatására egyes régiókban aszály és rendkívüli hőség, máshol heves esőzések vagy akár szokatlan lehűlések következhetnek be. Az El Niño idején az óceán hatalmas mennyiségű hőt ad át a légkörnek, ezért az erős események rendszerint a globális átlaghőmérsékletet is megemelik. Erre rakódik rá az emberi tevékenység okozta hosszú távú felmelegedés.

Az amerikai Nemzeti Óceán- és Légkörkutatási Hivatal júniusban már megerősítette, hogy kialakultak az El Niño feltételei, a folyamat pedig várhatóan tovább erősödik az északi féltekén. Az előrejelzések alapján 50 százalék az esélye egy erős, 25 százalék pedig egy nagyon erős esemény kialakulásának. Előbbi esetben a Csendes-óceán érintett térségében a felszíni vízhőmérséklet legalább 1,5 Celsius-fokkal haladhatja meg az átlagot.

A kutatók műholdakkal és mélytengeri mérőbójákkal folyamatosan követik a folyamatot, mivel minél nagyobb a felmelegedés, annál erőteljesebbé válhat az El Niño. A rendkívüli esemény ugyanakkor paradox módon az előrejelzéseket is segítheti: mivel jellegzetes módon befolyásolja a globális légkört, a szakemberek pontosabban megbecsülhetik, hogy a következő hónapokban hol és milyen időjárási anomáliák alakulhatnak ki.

A jelenség neve egyébként 17. századi perui halászoktól ered, akik megfigyelték, hogy bizonyos években karácsony táján szokatlanul felmelegszik a part menti tengervíz, és eltűnnek a halak. Ezért nevezték el El Niño de Navidadnak, vagyis Karácsonyi Gyermeknek. A név tehát szelíden hangzik, a következmények azonban – különösen egy erős vagy nagyon erős esemény esetén – korántsem feltétlenül azok.