Színt vallott a mesterséges intelligenciáról a Microsoft magyar atyja: egészen elképesztő jövőt vázolt fel a világhírű informatikus

A korábban a Word és az Excel fejlesztését is irányító szakember jelenleg is egy nagy hatású, széles rétegeket célzó végfelhasználói alkalmazáson dolgozik, amelynek kódolásában már ő maga is intenzíven használja az MI-t. Meglátása szerint a technológia egy teljesen új világot teremt, ahol a kódolás klasszikus formája háttérbe szorul. A számítástechnika régi "bölcsek köve" válik valóra, hiszen elég csupán a szándékot közölni, és a gép megírja a programot. Ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a szándékok pontos kifejezése komoly erőfeszítést és nehéz szellemi munkát igényel. Ha nem vagyunk elégedettek a gép által adott eredménnyel, az kizárólag a mi hibánk, mert nem fogalmaztuk meg elég egyértelműen, hogy mit is akarunk.

Bár az MI már most is rendkívül hasznos és működőképes, Simonyi szerint a mögötte húzódó elméleti tudásunk még hiányos. A jelenlegi helyzetet a 18. és 19. század fordulójának gőzgépeihez hasonlítja, amikor a mérnökök már sikerrel használták és finomhangolták a technológiát, de a termodinamika elméleti alapjait még nem ismerték. Éppen e hiányos elméleti háttér miatt tartja korainak a mesterséges intelligencia fejlesztésének szigorú korlátozását. Úgy véli, a biztonsági kérdéseken természetesen gondolkodni kell, de a jelenlegi legfőbb prioritás az, hogy a rendszerek megbízhatóan működjenek, és egyáltalán megértsük a működési mechanizmusaikat. Kifejezetten rövidlátónak tartja, ha a biztonságra hivatkozva a kormányzati szervek próbálják adminisztratív eszközökkel akadályozni a versenyt és a technológiai fejlődést.

A fejlődés üteme kapcsán Simonyi egyetért Elon Muskkal – akit zseniális, szinte tökéletes mérnöknek tart – abban, hogy a jövőben a mesterséges intelligencia annyira proaktív és hatékony lesz, hogy az emberek egy idő után nem is tudják majd kifejezni, mit szeretnének még. Ezt a helyzetet a klasszikus mesékhez hasonlítja, ahol a főhős a sokadik kívánság után már megunja a lehetőségeket, és nem tud mit kérni a varázslatos lényektől.

Ez a rohamosan közeledő jövő azonban hatalmas erőforrásokat emészt fel. Simonyi rámutatott, hogy egy teljesen új, eddig ismeretlen korszakba léptünk, ahol a "gondolatot" már gigawattokban mérjük. Jelenleg az MI annyival több és azonnalibb hasznot hajt, mint a sarokban csendben várakozó, szintén teljes elméleti megértés nélkül működő kvantumszámítástechnika, hogy a világ energiatermelésének hamarosan túlnyomó része pusztán a gépi gondolkodás áramellátására fordulhat. Hogy ez a változás milyen arányokat ölt, az pusztán értékrend kérdése, hiszen mindez attól függ, mennyit ér majd az emberiség számára a tiszta intellektuális kapacitás a fizikai javakkal szemben.