Hatalmas tévhit dőlt meg a gyerekek mesenézéséről: itt a szigorú szabály, amit minden magyar szülőnek ismernie kell

Az elmúlt években alig akad olyan téma a modern szülőségben, amely akkora bűntudatot és bizonytalanságot szülne, mint a gyermekek képernyőideje. Egy friss, a brit Oktatási Minisztérium által kiadott jelentés most egyértelmű iránymutatást fogalmazott meg: az öt év alatti gyermekek esetében a szülőknek törekedniük kell arra, hogy a napi képernyőidő ne haladja meg az egy órát. A kétévesnél fiatalabbak számára a javaslat még szigorúbb: esetükben a képernyőket teljesen kerülni kell, kivéve, ha azt közösen, interaktív módon használják a szülőkkel. Ugyanakkor a munka, a házimunka, a testvérek logisztikája – és tegyük hozzá őszintén: a saját képernyőidőnk – zsonglőrködése közben ez sok szülő számára szinte lehetetlen, irreális elvárásnak tűnhet.

Nemrég egyébként a digitális téren belül egy nagyon hasonló terület, a mesterséges intelligencia kapcsán tárgyaltuk a szülői felelősséget, illetve, hogy hogyan lehet képben lenni a gyerekeink AI-használatával kapcsolatban úgy, hogy az valóban segítő eszköz, és ne pedig kockázati tényező legyen.

Most egy tágabb kontextust vettünk alapul, és megvizsgáltuk a legújabb kutatásokat és ajánlásokat arról, hogy hogyan menedzselhető a képernyőidő a való életben, miért lehet káros hatással a fejlődő gyermeki elmére, és milyen gyakorlati lépéseket tehetünk a problémák enyhítésére.

Mi is az a „képernyőidő”?

A kifejezés ma már minden típusú képernyőhasználatot lefed: beletartoznak az asztali számítógépek, a tabletek, az okostelefonok és természetesen a televízió is. Hogy mennyire átszövi ez a mindennapokat, azt jól mutatja a brit kormányzat egy korábbi adata, miszerint a gyermekek 98%-a kétéves korára napi szinten néz valamilyen képernyőt.

Hogyan tartsuk kordában a gyerekek képernyőidejét?

A legfontosabb, de talán legnehezebb tanács: mutassunk jó példát. Az útmutató hangsúlyozza, hogy a gyerekek agya „olyan, mint a szivacs – lemásolják a szülők képernyőhasználati szokásait”. Arra bátorítják a szülőket, hogy legyenek jelen, és próbálják meg a saját telefonjukat is minél többször félretenni.

Bár a digitális eszközök elől nehéz kitérni, és teljesen érthető, ha olykor egy-egy eszközhöz nyúlunk a nyugalom érdekében, érdemes alternatívákat keresni, és bizonyos helyzetekben teljesen száműzni a képernyőket.

Volt olyan kutatás, ami hazai kontextusban kutatta a képernyőidőt

Korábban Ságvári Bence digitális szociológussal készítettünk interjút, aki a következőről mesélt:

A kutatás legfontosabb megállapítása az, hogy a 16-35 éves fiatalok átlagos napi képernyőideje nem a szokásos önbevallás és becslés, hanem a szoftveres mérés alapján 3 óra 49 perc, ami átlagosan 60 képernyő be- és kikapcsolási ciklushoz kötődik.

Magáról a képernyőidőről azt mondta, hogy annak túlnyomó részében inkább rutinszerű, gyors "mentális snack"-ről, ami csak jóindulattal tekinethető tudatos tartalomfogyasztásnak, és jó eséllyel máshonnan vonja el a figyelmet. A képernyőidő nagy része persze nem ezekből jön össze, főleg a 16-19 éves korosztályban, ahol a napi átlagos telefonos képernyőidő meghaladja az 5 órát. A hangsúly itt is az átlagon van, hiszen nem ritka a napi 8-10 órát meghaladó képernyőidő sem.

Napi hét-nyolc óra alvásidővel számolva az ébren töltött idő legalább negyedében a telefonok képernyője aktív, bekapcsolt állapotban van. És a legdurvább talán az, hogy nem nagyon tudok példát mondani olyan eszközre az emberiség történetében, ami ilyen gyorsan ilyen meghatározó része lett az életünknek.

- mesélte akkor Ságvári Bence.

EZ IS ÉRDEKELHET

Veszélyes új "drog" terjed a magyar fiatalok között: szinte már mindenki zsebében ott lapulhat – drasztikus a hatása az egészségre

A digitális eszközök problémás használata, avagy a függőség mindig több tényező együttjárása nyomán alakul ki.

Néhány alapszabály a mindennapokra:

• Étkezések: A telefont és a tabletet váltsa fel a háttérzene, a beszélgetés, a rajzolás, vagy egy egyszerű kitalálós játék (például a barkóba).
• Alvásidő: A képernyők helyett olvassunk közösen esti mesét. Lefekvés előtt egy órával már érdemes kikapcsolni az eszközöket, mivel a kék fény és az ingerek negatívan befolyásolják az alvás minőségét.
• Háttérzaj: Kerüljük a tévé folyamatos „háttérben futását”, különösen a közös, családi idősávokban.

Danielle Matthews, a Sheffieldi Egyetem pszichológiaprofesszora egy rendkívül hasznos tippet is megosztott: kezeljük a gyerekeket egyenrangú beszélgetőpartnerként, már csecsemőkoruktól kezdve.

Ez egy kiváló módja annak, hogy értékes interakciót építsünk ki anélkül, hogy plusz időt kellene szakítanunk rá a napunkból. Legyen szó egy buszutazásról vagy a tiszta ruhák teregetéséről, egyszerűen csak meséljünk nekik arról, mit csinálunk éppen.

A kutatások azt mutatják, sokat segít, ha lelassítjuk a saját tempónkat, teret adva a kisgyerekeknek, hogy bekapcsolódjanak a beszélgetésbe. Ha az érdeklődésükre hangolódva válaszolunk nekik, az óriási mértékben segíti a beszédfejlődésüket

– magyarázta a professzor a BBC kérdésére.

A technológia is a segítségünkre lehet: a legtöbb okostelefon (mind az Apple, mind az Android készülékek) rendelkezik beépített eszközökkel, például időzítőkkel és PIN-kódos alkalmazás-korlátozásokkal, ráadásul a képernyőidő és az applikációk használata is pontosan nyomon követhető.

(Fontos kivétel: Az iránymutatás kiemeli, hogy az időkorlátok nem alkalmazhatók ugyanolyan szigorral a Sajátos Nevelési Igényű (SNI) gyermekeket támogató, képernyőalapú asszisztív technológiák esetében.)

Mi a hatása a túl sok képernyőidőnek?

Bár a szociális készségekre gyakorolt hatás nagyban függ a gyermek fejlődési szakaszától, egy adat mindent felülír: az agy növekedésének 90%-a ötéves kor előtt megy végbe.

A túlzott képernyőhasználat egyértelműen negatív hatásokkal hozható összefüggésbe. Befolyásolhatja a szociális, érzelmi és nyelvi fejlődést, az agyi hálózatok kialakulását, az alvást, a látást, sőt, a túlsúly kialakulásához is hozzájárulhat. Mivel a gyerekek az első életévükben sajátítják el a legkritikusabb alapkészségeket, ebben az időszakban az emberi interakció szó szerint pótolhatatlan.

Egy idén publikált, "A 2020-as évek gyermekei" (Children of the 2020s) című nagyszabású brit kormányzati kutatás megdöbbentő eredményt hozott: azok a gyerekek, akik a legtöbb képernyőidővel (napi körülbelül 5 óra) rendelkeztek, szignifikánsan kevesebb szót tudtak kimondani, mint azok, akik a skála másik végén helyezkedtek el, és csak napi mintegy 44 percet töltöttek a képernyők előtt.

Ugyanakkor Prof. Sam Wass (University of East London) rámutat egy érdekes szülői aspektusra is: a rohanó online világból való kiszakadás, és a gyermek tempójához való lelassulás a felnőttek mentális egészségének és érzelemszabályozásának is jót tesz.

Nem minden képernyőidő egyforma

Az útmutató egyik legfontosabb megállapítása, hogy a közös tartalomfogyasztás (amikor egy felnőtt bevonódva, együtt nézi a mesét a gyerekkel) sokkal jobb hatással van a kognitív fejlődésre, mint a magányos képernyőnézés.

Janet Cooper beszéd- és nyelvterapeuta szerint az agyunk rendelkezik egy beépített "keresőrendszerrel", amelyet a körülöttünk lévő emberek aktiválnak. Ha egy felnőtt négyszemközt beszél a gyerekhez, rámutat érdekes dolgokra, az motiválja a gyermeket a világ felfedezésére. A képernyőnek tehát – ahogy Kate Morton, a CBeebies (a BBC gyermekcsatornája) munkatársa is fogalmaz – támogatnia kell a kapcsolódást, a beszélgetést és a játékot, nem pedig helyettesítenie azt.

EZ IS ÉRDEKELHET

Egyre mélyül a digitális válság Magyarországon: a fiatalok fizethetik meg a mobilfüggőség árát, sokak szülei teljesen tehetetlenek

A mobiltelefonok iskolai kitiltása csak a kezdet, a valódi probléma a digitális szocializáció mélyrétegeiben húzódik.

Tényleg mindig rossz a képernyő?

A rövid válasz: nem. Prof. Pasco Fearon, az iránymutatás egyik kidolgozója szerint árnyalni kell a képet. "A nagyon kevés, vagy mérsékelt mennyiségű képernyőidő, különösen a kétévesnél idősebb gyerekek esetében, nem tűnik károsnak" – állítja.

Sőt, bizonyos tartalmak kifejezetten hasznosak is lehetnek. A klasszikus Szezám utca (Sesame Street) például kifejezetten edukációs céllal jött létre, és bizonyítékok támasztják alá, hogy javíthatja a korai tanulást és a nyelvhasználatot. A szakértő hangsúlyozza, hogy az iránymutatás nem kőbe vésett szabályrendszer, hiszen minden gyermek igényei és hajlamai mások.

Az SNI-s (Sajátos Nevelési Igényű) gyerekek esetében pedig a digitális eszközök kifejezetten segíthetnek a másokkal való interakcióban vagy akár a megnyugvásban, érzelemszabályozásban is.

Milyen tartalmakat válasszunk?

Ha már a képernyő mellett döntünk, a szakemberek szerint az öt év alattiaknak szóló videóknak és műsoroknak a következő kritériumoknak kell megfelelniük:

• Lassú tempójú
• Egyszerű
• Ismétlődő
• Kifejezetten az adott korosztálynak készült
• Felismerhető történetvezetéssel rendelkezik (van eleje, közepe és vége)

Amit kerülni kell: A túlzottan stimuláló, gyors vágású, "közösségi média stílusú" videókat. Prof. Sam Wass szerint ezek a gyors tempójú tartalmak a gyermek agyában az úgynevezett "üss vagy fuss" (fight-or-flight) stresszreakciót indítják be. Ilyenkor a szívverés felgyorsul, és az izmok felkészülnek a fizikai reakcióra – miközben a gyerek valójában csak a kanapén ül.

A nyugodt, lassú történetmesélésre épülő, a világot érthető formában bemutató mesék (a magyar kontextusban is rendkívül népszerű Bluey, vagy épp a Hey Duggee típusú műsorok) sokkal jobban szolgálják a gyermekek idegrendszeri fejlődését.

Összességében a brit oktatási miniszter, Bridget Phillipson szavai összegzik a legjobban a jelenlegi hivatalos álláspontot: mivel a képernyőhasználat hosszú távú hatásai sok szempontból még mindig ismeretlenek, a szabályozás egyelőre egy elővigyázatossági megközelítést tükröz. A lényeg nem a tökéletesség hajszolása, hanem az informált, tudatos döntéshozatal, ami működik a család mindennapjaiban.

(via BBC)

Pénzcentrum kutatás a mesterséges intelligenciáról!

A Pénzcentrum és a Miskolci Egyetem közös kutatásra arra a kérdésre keresi a választ, hogy milyen a kapcsolata jelenleg az embereknek a mesterséges intelligenciához, mire használják, mire nem használják, és hogy milyen attitűddel közelítenek hozzá. Töltsd ki te is a teljesen anonim kutatásunk.