Sok szülő vállat von, ha arról van szó, hogyan használja a gyereke ezt a dolgot: most kiderült, óriási hibát követnek el!

Az utóbbi években a mesterséges intelligencia szinte észrevétlenül vált a mindennapok részévé, különösen a fiatalok életében. Miközben a felnőttek jelentős része még mindig próbálja értelmezni ezt az új technológiát, a tinédzserek már rutinszerűen használják.

Friss kutatások azonban azt mutatják, hogy a szülők és a gyerekek valósága között meglepően nagy szakadék tátong. Nem egyszerűen arról van szó, hogy máshogy látják a mesterséges intelligencia szerepét, hanem arról, hogy sok szülő egyáltalán nincs tisztában azzal, mire használják a gyerekei ezeket az eszközöket.

Láthatatlan szokások: amit a szülők nem látnak

Egy amerikai kutatás szerint a szülők alig több mint fele gondolja úgy, hogy a gyermeke használ mesterséges intelligenciát, miközben a valóságban közel kétharmaduk aktívan él ezekkel az eszközökkel. Ez a különbség nem pusztán statisztikai érdekesség, hanem komoly kommunikációs hiányosságra utal. A családok jelentős részében ugyanis egyáltalán nem beszélnek erről a témáról.

Ez részben érthető. A mesterséges intelligencia használata sokszor beépül a hétköznapi digitális tevékenységekbe: egy gyors keresés, egy házi feladat megoldása vagy egy szöveg megírása már nem feltétlenül tűnik különlegesnek. A szülők ezért könnyen alábecsülik a technológia jelenlétét. A gyerekek számára viszont ez már nem újdonság, hanem alapértelmezett eszköz.

A probléma ott kezdődik, hogy a szülők nemcsak a használat mértékét, hanem annak jellegét is félreértik. Sok esetben azt feltételezik, hogy a mesterséges intelligencia főként tanulási segédeszköz vagy éppen csalási lehetőség, miközben a valóság ennél jóval összetettebb.

A magyar fiatalok apphasználatáról a hazai tudományos szcénában is készült kutatás. Annak eredményeiről, valamint a mesterséges intelligencia hatásáról egy tavalyi interjúnkban Ságvári Bence szociológussal beszélgettünk.

Több mint házi feladat: érzelmi támasz egy algoritmustól

Az egyik legmeglepőbb felismerés, hogy a tinédzserek egy része nemcsak praktikus célokra használja a mesterséges intelligenciát, hanem érzelmi támogatásra is. Bár a szülők többsége ezt kifejezetten elutasítja, a gyakorlatban mégis jelen van.

A fiatalok egy része beszélget a chatbotokkal a problémáiról, tanácsot kér nehéz helyzetekben, vagy egyszerűen csak „kibeszéli” magából a gondjait. A mesterséges intelligencia ebben a szerepben egyfajta mindig elérhető, ítélkezésmentes partnerként működik. Ez különösen vonzó lehet azok számára, akik valamilyen okból nem találnak megfelelő emberi támogatást.

Arról, hogy egyre több fiatal használja például pszichológusként a mesterséges intelligenciát, nemrég részletes anyagot közöltünk. A cikkben megszólaló pszichológus szakértő a következőt mondta el kérdésünkre:

A terápiás munka egyik kulcsa a konfrontáció. Nem a konfliktuskeresés, hanem az, hogy szembesítsük az embert azokkal a működésmódjaival, amelyek gátolják őt a változásban. Egy AI erre nem képes – sőt, sok esetben épp megerősíti a meglévő torzításokat.

A szülői kontrollnak tehát igenis nagy szerepe van.

Fontos ugyanakkor, hogy a legtöbb tinédzser tisztában van a korlátokkal. Sokan felismerik, hogy a rendszer hajlamos azt mondani, amit hallani szeretnének, és nem tekintik valódi helyettesítőnek. Ennek ellenére a jelenség kockázatokat rejt. Ha a digitális interakciók elkezdik kiszorítani a valós emberi kapcsolatokat, az hosszabb távon problémákhoz vezethet.

A kutatások arra is rámutatnak, hogy nem minden csoport használja egyformán ezeket az eszközöket. Egyes társadalmi csoportokban magasabb azok aránya, akik érzelmi támogatásra fordulnak a mesterséges intelligenciához. Ennek okai egyelőre nem teljesen tisztázottak, de felmerül, hogy a háttérben az elérhető támogatási hálózatok különbségei állhatnak.

És hogy egy egészen más érzelmi aspektusról is essen szó: fontos felidézni Dessewffy Tibor szociálpszichológus egy, a Pénzcentrumnak néhány hónapja adott interjúját, amelyben így fogalmazott:

Az elmúlt 15–20 évben meghatározó trend volt a fiatalok körében, hogy az ismerkedés, a párválasztás, a „dating” egyre inkább áttevődött az online térbe. Azt gondoltuk, ez egy megállíthatatlan folyamat. Ehhez képest mit látunk most? A Match Group, amely gyakorlatilag az összes nagy randioldalt birtokolja az angol nyelvű világban, részvényárfolyama korábbi értékének nagyjából tizedére esett vissza. Ez szorosan összefügg azzal, hogy az emberek elkezdték nem használni ezeket a platformokat. Hiába van Tinder és még számos más alkalmazás, sokan egyszerűen lejönnek róluk. Igaz, ez két irányba történik: egyrészt valódi tendencia, hogy újra felfedezik a személyes kapcsolatok jelentőségét; másrészt viszont, sokan elmennek a digitális pornó vagy az OnlyFans irányába.

Tanulás, csalás és a szürke zóna

A mesterséges intelligencia iskolai használata külön fejezetet érdemel. A diákok jelentős része tanulási segédeszközként tekint rá: magyarázatokat kér, gyakorlófeladatokat generáltat, vagy segítséget kap szövegalkotáshoz. Ebben a szerepben a technológia kifejezetten hasznos lehet, és sok tanár már tudatosan be is építi az oktatásba.

Ugyanakkor létezik egy kevésbé ideális felhasználási mód is. A diákok jelentős része szerint az iskolákban elterjedt a mesterséges intelligenciával való csalás, még ha ezt személyesen kevesen is vallják be. Ez egyfajta kettős valóságot teremt: mindenki tud róla, de kevesen beszélnek nyíltan róla.

Ez a helyzet rámutat egy mélyebb problémára. A technológia gyorsabban változik, mint az oktatási rendszerek szabályai és normái. A diákok gyakran saját maguk alakítják ki, mi számít elfogadható használatnak, miközben a felnőttek próbálják utólag meghúzni a határokat.

Generációs szakadék: félelem és optimizmus között
A kutatások egyik legérdekesebb eredménye a generációs különbségek éles kirajzolódása. A szülők jelentős része etikai problémát lát a mesterséges intelligencia használatában, különösen az iskolai feladatok esetében. A tinédzserek ezzel szemben sokkal inkább innovációként tekintenek rá.

Ez nem egyszerűen véleménykülönbség, hanem eltérő tapasztalatból fakad. A fiatalok már egy olyan világban nőnek fel, ahol ezek az eszközök természetesek. Magabiztosabban használják őket, és gyakran jobban értik a működésüket is. A többségük képes megkülönböztetni az emberi és a mesterséges kommunikációt, és tisztában van az alapvető kockázatokkal.

Ezzel szemben sok felnőtt számára a mesterséges intelligencia inkább fenyegetésként jelenik meg, amelynek hatásai kiszámíthatatlanok. Ez a félelem részben indokolt, de ha kizárólag erre épül, akkor megnehezíti az érdemi párbeszédet.

A legfontosabb hiány: a beszélgetés

A helyzet egyik legnagyobb tanulsága, hogy nem maga a technológia jelenti a fő problémát, hanem a kommunikáció hiánya. Ha a családok nem beszélnek arról, hogyan és mire használják a mesterséges intelligenciát, akkor a gyerekek magukra maradnak ezekkel a döntésekkel.

Pedig nem az lenne a cél, hogy a szülők minden részletet kontrolláljanak. Sokkal inkább az, hogy megértsék, mi történik, és képesek legyenek iránymutatást adni. Ehhez viszont kérdezni kell, nem pedig feltételezni.

Egy egyszerű beszélgetés, például arról, hogy a gyerek mire használja a chatbotokat egy átlagos nap során, már önmagában közelebb hozhatja a két világot. Nem azért, hogy ellenőrzés alá vonják a használatot, hanem hogy közösen alakítsák ki a határokat.

A mesterséges intelligencia nem fog eltűnni, és a fiatalok továbbra is az elsők között lesznek, akik felfedezik az új lehetőségeket. A kérdés az, hogy a felnőttek képesek-e lépést tartani velük legalább annyira, hogy megértsék, mi történik.