Egyre durvább az azbesztkrízis Magyarországon: kiderült, mi miatt terjedt el a veszélyes méreg az ország területén

Az elmúlt hetek híreit uralta a Nyugat-Magyarországot és Ausztriát érintő azbesztbotrány, amely több mint kétszázötven magyarországi települést is érinthet. Az elmúlt évtizedben sok tízezer tonna, osztrák bányákból származó azbeszttartalmú kőzúzalék kerülhetett utakra, autóbeállókra, parkokba és játszóterekre. 

Európai léptékű ügy lett a nyugat-magyarországi azbesztprobléma

A tudományos podcastban Weiszburg Tamás elmondta: jelenleg nem érkezik több azbeszttartalmú kőszállítmány Magyarországra. A négy, szerpentinitet bányászó burgenlandi bánya tevékenysége december 31. óta szünetel, a rohonci bánya pedig önkéntesen felfüggesztette a magyarországi szállításokat mindaddig, amíg a kőzetanyagról hiteles, egyértelműen negatív magyarországi vizsgálati eredmény nem születik.
A szakember elmondta: az azbeszt többféle ásvány gyűjtőneve, és az érintett négy bányában a szerpentinitben természetesen előforduló krizotil mellett a veszélyesebb amfibol azbeszt is megjelent. Ezért különösen fontos a minták alapos vizsgálata.

A probléma kiterjedése Weiszburg szerint európai léptékben is rendkívüli: azóta, hogy ismert az azbeszt veszélyessége, nem volt példa hasonló nagyságrendű ügyre sem a mennyiség, sem a földrajzi érintettség alapján. A Burgenlandból származó kő főként a nyugat-magyarországi határ mentén, nagyjából 50-60 kilométeres sávban fordulhat elő, elsősorban Zala, Vas és Győr-Moson-Sopron érintett területein.

A szakember kiemelte:

nem illegálisan eladott hulladékról van szó, hanem széles körben forgalmazott kőzetről, amely alacsony szállítási költsége miatt terjedhetett el a térségben. Ritkábban az ország belsőbb részeire is kerülhetett belőle, főként díszítőkőként.

Pósfai Mihály szerint az Akadémia egyik fontos feladata az lehet, hogy gyorsan összehívjon egy interdiszciplináris szakértői fórumot az ügy tudományos hátterének tisztázására. Egy ilyen témanapon ásványtani, műszaki, egészségügyi és jogi szakemberek vizsgálhatnák meg közösen, hogyan alakult ki a helyzet, mit lehet tenni a porzó utak és kőzúzalékok kezelésére, ki viselhet felelősséget, és milyen szabályozási lépések előzhetnék meg a hasonló eseteket.

Pósfai úgy fogalmazott:

ritka alkalom, amikor a tudomány nemcsak közvetve, hanem egészen közvetlenül segíthet a társadalomnak.

A beépített azbeszt szabályozott, a természetes előfordulású azbeszt kezelése viszont jogi vakfolt

A beszélgetés nemzetközi összefüggéseket is érint. Weiszburg Tamás felidézte, hogy a szigorú azbesztszabályozás az Egyesült Államokból indult az 1960-as években, miután kimondták az összefüggést az azbesztüzemekben és -bányákban dolgozók megbetegedései, különösen a mezotelióma és a tüdőrák, valamint a munkahelyi ártalom között. A fejlett világban ezt követően fokozatosan elterjedt az azbeszttilalom; Magyarország 2005-ben vezette ki az azbeszttartalmú termékek forgalmazását.

Az ügy ugyanakkor fontos szabályozási hiányosságra is rámutat. Míg a beépített azbeszt eltávolítása szigorúan szabályozott, a természetes előfordulású azbesztre gyakorlatilag nincs külön európai jogi keret. Weiszburg szerint Európa geológiája alapján azonosíthatók lennének azok a kőzettani képződmények, ahol azbeszt előfordulhat, és ezekre bányászati, építési vagy földhasználati korlátozásokat lehetne előírni.
Mint elmondta, nem önmagában az azbeszt jelenléte jelent veszélyt, hanem az, ha a szálak a levegőbe jutnak.