46 év hallgatás után beszélt az angol klub úttörő futballistája: évekig meccset sem tudott nézni

Negyvenhat év hallgatás után szólalt meg Roly Gregoire, a Sunderland első fekete labdarúgója. Pályafutása során olyan súlyos rasszista bántalmazás érte, hogy évekig még meccseket sem tudott nézni - vallotta most egy interjúban.

Gregoire csaknem ötven esztendeje, 1977 novemberében igazolt a negyedosztályú Halifax Town csapatától a Sunderlandhez, mindössze ötezer fontért. A gyors és magabiztos csatár 1978. január 2-án, 19 évesen mutatkozott be az első csapatban a Hull City elleni másodosztályú bajnoki mérkőzésen, ahol gólpasszal járult hozzá a 2–0-s győzelemhez.

Az viszont, ami ezután következett, örökre beárnyékolta a bemutatkozását. A mérkőzésre kilátogató testvéreit a stadion melletti parkban egy csoport férfi vette üldözőbe, téglákkal dobálták őket, miközben rasszista szidalmakat kiabáltak.

Édesanyám attól a naptól kezdve a haláláig soha többé nem ejtette ki a Sunderland nevet

– emlékezett vissza Gregoire a BBC-nek adott interjújában.

A problémák tovább mélyültek az 1978-as kenyai nyári edzőtáborban. Gregoire felidézte, hogy az egyik mérkőzés után, a helyi gyerekekkel való találkozást követően egy csapattársa tüntetőleg az ő mezébe törölte a kezét, egy fogadáson pedig a házigazda őt kihagyva rázott kezet a többi játékossal. Gregoire ekkor kisétált, de senki sem ment utána, hogy megkérdezze, mi baj van.

Teljesen magamra maradtam

– fogalmazott erről az időszakról Gregorie.

Az öltözőben is előfordult, hogy egy játékostársa rasszista sértésekkel illette, mire Gregoire dühében a szekrényhez szorította az illetőt – ám a jelenlévők közül ezt követően sem kérdezte meg senki, mi történt.

Pályafutását a szurkolók emlékezetében leginkább egyetlen mérkőzés határozta meg, mégpedig az 1979-es húsvéthétfői, a sereghajtó Blackburn elleni hazai találkozó, amelyen a feljutásért küzdő Sunderland 1–0-s vereséget szenvedett. Gregoire-t meglepetésre nevezték a kezdőcsapatba, ám kihagyott egy nagy helyzetet, a saját szurkolói pedig ellene fordultak. A csapat végül egyetlen pont híján maradt le az első osztályba jutásról. Bár Gregoire tíz bajnoki és kupameccsen hat győzelmet és egy gólt ért el, a szurkolói szavazásokon azóta is rendszeresen a klub valaha volt leggyengébb csapatába választják be.

A következő szezon elején, egy tartalékbajnoki mérkőzésen súlyos térdsérülést szenvedett, így mindössze húszévesen véget ért a karrierje, és soha többé nem lépett pályára. Huszonegyedik születésnapját is a kórházban töltötte.

A klub a szerződése utolsó évének felbontásáért cserébe megígérte, hogy gondoskodik róla, ám végül mindössze 1500 font biztosítási kifizetést kapott, és közel negyven éve rokkantsági ellátásból él. A Sunderland a BBC megkeresésére közölte, hogy nem tud állást foglalni az adott korszak történelmi ügyeiben, ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a klub határozottan elutasítja a rasszizmus és a diszkrimináció minden formáját.

Gregoire egy időre a karib-térségi Dominika szigetére költözött a nagyapjához, ahol felvette a rasztafári vallást, majd később Bradfordban dolgozott önkéntes tanácsadóként, a kilencvenes években pedig drogellenes jótékonysági szervezetet alapított. Egy évtizeden át még a Match of the Day című televíziós futballműsort is képtelen volt megnézni. Az utóbbi hetekben azonban a Sunderland meghívására visszatért Wearside-ra, találkozott a jelenlegi kerettel – köztük Brian Brobbeyvel –, meglátogatta egykori lakhelyét Seaburnben, és a Manchester United elleni hazai mérkőzésen a klub díszvendége volt, ahol szurkolókkal fényképezkedett és autogramokat osztott.

Gary Bennett, a klub második fekete labdarúgója – aki 1984-ben igazolt a csapathoz, és antirasszista tevékenységéért a Brit Birodalom Rendjének tagja (MBE) kitüntetést is megkapta – valóságos úttörőnek nevezte Gregoire-t. A Sunderland közleményében jelezte, hogy a 2026–2027-es szezonban méltó módon szeretnék elismerni Gregoire hozzájárulását a klub történetéhez.

Megtisztultam... Boldog vagyok

– mondta Gregoire a látogatás után.