2018. február 18. vasárnap Bernadett

Giganyugdíj? Ugyan már: több százezer magyar aggódhat a jövőjéért

Miközben nőtt a minimálbér, a táppénz és a nyugdíj, bizonyos szociális juttatások szemernyit sem változtak. A családoknak járó támogatási rendszer átalakulása épp a tehetősebbeknek kedvezett, a szegényebb családok még inkább leszakadnak. Szikra Dorottyával, az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpontjának tudományos főmunkatársával és Elek Zsuzsannával, az MTA tudományos segédmunkatársával arról beszélgettünk, hogyan lehetne csökkenteni a társadalmi egyenlőtlenségeket, fenntartható-e hosszú távon a mostani nyugdíjrendszer és a népesedéspolitikai intézkedések hatására vajon nőni fog-e a születések száma.


Ha megnézzük, hogyan alakult a családoknak járó támogatások rendszere, azt láthatjuk, hogy hiába nőtt egyes szociális támogatások összege, más juttatások szemernyit sem változtak. A változtatások tehát nem egyformán érintik a magyar családokat.

Szikra Dorottya:

Igen, a jobb helyzetben élők több pénzt kapnak az államtól, míg a szegényebb családok még inkább leszakadnak, nekik egyre kevesebb jut a támogatásokból.

Ezt példával is könnyen illusztrálhatjuk: vegyünk egy kétgyermekes családot, ahol a fiatalabb gyerek még nincs 2 éves. A szülők az első esetben munkanélküliek, vagyis egyikőjüknek sincs legális, bejelentett jövedelme. A második esetben a család minimálbért kap, vagyis bruttó 138 ezer forintot. A harmadik családban a szülők a novemberi átlagfizetést, vagyis a KSH adatai alapján bruttó 323 ezer forintot visznek haza, a negyedik esetben pedig bruttó 500 ezer forintot keresnek havonta.

A munkanélküli családban az anya GYES-en van, a minimálbéres családban az anya minimálbér után GYED-en, apa minimálbér után veszi igénybe az adó- és járulékkedvezményt, az átlagbéres családban az anya az átlagbér után GYED-en, az apa átlagbér után veszi igénybe az adókedvezményt, és a bruttó 500 ezret kereső szülők esetén is hasonló a helyzet.

Az első esetben a család kap családi pótlékot, aminek összege egy két gyermekes család esetén gyerekenként bruttó 13300 forint, valamint az anyuka kap GYES-t, aminek összege az öregségi nyugdíminimum összege, vagyis 28500 forint. GYED-et nem kaphat, hiszen nincs munkája, és így a családi adókedvezmény sem illeti meg őket. Összesen havonta bruttó 55100 forint támogatást kapnak.

A minimálbéres családnál szintén számolhatnak a családi pótlékkal, itt már jár GYED is (GYES viszont nem), valamint igényelhetnek családi adókedvezményt. Összesen havonta bruttó 158 200 forint szociális juttatást kapnak, és igényelhetnek CSED-et is. Ezt azok kaphatják meg, akik a szülést megelőző két évben legalább 365 napnyi munkaviszonnyal rendelkeznek, összege a napi átlagkereset 70 százaléka. Ezt a juttatást a GYED előtt kaphatják a kismamák, már a szülés előtt 28 nappal megkezdhető a folyósítása.

Ha a bruttó 323 ezret és a bruttó 500 ezret kereső családokat vesszük szemügyre, azt találjuk, hogy mind a két esetben bruttó 254800 forintnyi támogatást kapnak a családok, plusz ebben az esetben is igényelhetik a csecsemőgondozási díj kifizetését is.

A jó helyzetű család tehát mintegy 200 ezer forinttal többet kap az államtól havonta a gyerekei felnevelésére, mint a szegény család, de a minimálbéres is 100 ezer forinttal kevesebb támogatásban részesül, mint a magasabb keresetű.

Mit gondol, mi lenne a megoldás, hogyan lehetne támogatni a szegényebb családokat, csökkenteni az egyenlőtlenségeket?

Szikra Dorottya:

Nem tudok arról, hogy lenne még egy ország, ahol nincs felső korlátja a családi adókedvezménynek, így a legmagasabb jövedelmű családok is ugyanolyan mértékben igényelhetnek vissza adókedvezményt, mint a szegényebbek.

A legtöbb helyen van "plafonja" az ellátásoknak, egy bizonyos jövedelemhatár fölött már nem, vagy kevesebb adókedvezmény jár. De elterjedt európai gyakorlat például az ún. negatív jövedelemadó is: ha egy minimálbérre bejelentett kisgyermekes munkavállaló nem tudja a teljes összeget igénybe venni, akkor az állam kompenzálja ezt, kipótolja a hiányzó összeget. Az állam kiegyenlíti az igazságtalanságot. Nagy-Britanniában így működik, de máshol is van erre példa.

A 2011-ben Magyarországon bevezetett egykulcsos adó is egyedülálló.

Európában az országok többsége 0 kulcsos adót alkalmaz a minimálbér után, ez nálunk is így volt, most viszont a legszegényebbek és a leggazdagabbak (akik korábban a 36 százalékos felső adókulcsot kellett, hogy megfizessék) is 15 százalékos jövedelemadót fizet.

Ráadásul a minimálbérnél többet kereső, de alacsony keresetű családoknál korábban volt egy kompenzáló mechanizmus, az ún. adójóváírás, amelynek értelmében az állam a befizetett személyi jövedelemadó egy részét visszatérítette. Ez is megszűnt 2012-ben.


Szikra Dorottya

Ha ezeket a régi gyakorlatokat visszahoznák valamilyen szinten, azzal lehetne csökkenteni az egyenlőtlenséget?

Szikra Dorottya: Abszolút. Ugyanakkor ez még csak az adórendszer, nagyon fontos az áfa is. A magas áfa a nemzetközi szakirodalom szerint a szegényeket bünteti leginkább.

Az OECD-n belül pedig, miközben Magyarországon a legalacsonyabb a legfelső szja-kulcs, vagyis a legmagasabb keresetűek a legalacsonyabb személyi jövedelemadót fizetik, addig nálunk van a legmagasabb áfa-kulcs is.

Már a 23 százalékos áfa is magas volt, de a 27 százalékkal világelsők lettünk.

Sok termék áfája viszont csökkent az utóbbi időben, többek közt a baromfihúsé, a friss tejé, a halé, vagy a sertés tőkehúsé is.

Szikra Dorottya: Igen, szépen fokozatosan kompenzáljáka magas áfát bizonyos mértékig, azonban azt is látni kell, hogy nem abból indultak ki az áfacsökkentéskor, hogy a szegényebb családok fogyasztói kosarát alaposabban szemügyre vették volna. Persze, ez fontos lépés, de nem látszik mögötte az a koncepció, hogy a rosszabb helyzetűek terheit akarnák csökkenteni.

Elek Zsuzsanna:

Megoldás lehetne a családi pótlék növelése is, hiszen annak összege nem változott 2008 óta, így elvesztette reálértékének egyharmadát.Pedig ez az a támogatás, amit minden gyerekes család megkap, azok is, akiknek nincs bejelentett munkaviszonyuk. Itt látszik igazán a különbség a támogatási formák között.

Hiszen az adókedvezményt csak azok vehetik igénybe, akik bejelentett munkaviszonyban állnak, ezzel szemben kimaradnak azok, akik rossz munkaerő-piaci helyzetben vannak, és a családjukban senkinek sincs stabil, bejelentett állása. Nekik marad a családi pótlék és a gyes, aminek az összege szintén nem változott 2008 óta. Annak összege megegyezik az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegével.


Elek Zsuzsanna

Az adókedvezménnyel pótolnák a családi pótlékot?

Szikra Dorottya: Igen, és ezt azok a családok sínylik ezt meg, akik papíron nem dolgoznak. Hiszen valójában ők is dolgoznak, ezt több terepkutatás is alátámasztja, csak épp a vidéken élő szegények jelentős része feketemunkát végez vagy a közmunka programban dolgozik, különösen igaz ez azokban a régiókban, ahol nincs a képzetlenek számára bejelentett munkalehetőség.

Mi lehet az oka, hogy immár 10 éve nem emelik a GYES-t és az öregségi nyugdíjminimumot?

Elek Zsuzsanna: Valószínűleg az húzódik meg e mögött, hogy ha hozzányúlnának az öregségi nyugdíjminimumhoz, nagyon sok, attól függő ellátás összegét is emelni kellene (például az időskorúak járadékát, az anyasági támogatást, és persze a gyest is). Alapvetően úgy látjuk, hogy nem is feltétlenül ez az elsődleges ok.

A szociálpolitikai intézkedések a közép- és a felsőosztályt támogatják, nem az alsó-és alsó-középosztály megsegítése a cél.

Erre jó példa a GYED is, ami alapesetben a jövedelem 70 százaléka. Vagyis aki munkanélküli, vagy nem bejelentve dolgozik, vagy az igénylést megelőző két évben nem volt 365 napig biztosított, az ebből is kiesik, viszont az eleve jobb helyzetben lévő családok a szükséges jogosultsági időt is könnyebben meg tudják szerezni akkor is, ha az anyuka esetleg nem dolgozott: könnyen el lehet intézni, hogy bejelentsenek valakit egy családi vállalkozásba.

Szikra Dorottya: Pedig mindez kizárólag politikai akarat kérdése. Felmerülhet, hogy van ezen lépések mögött egy rejtett üzenet: hogy a cigány családok családtámogatási ellátásai ne nőjenek. Persze, valamennyit kapnak, nem vonják meg tőlük teljesen, de a juttatásokat minimális szinten tartják. Ugyan, a szegények között arányaiban valóban több a roma, mint a teljes lakosságon belül, azért a szegénységi statisztikákból látható, hogy a szegénységben érintettek többsége nem roma. Az Eurostat szerint Magyarországon a 18 év alattiak harmada él mély szegénységben vagy társadalmi kirekesztettségben. Az uniós statisztika alapján csak Görögországban, Bulgáriában és Romániában rosszabb a helyzet.

Másfelől a gazdaságnak sem tesz jót, hogy a szegényebb rétegek egyre kevesebb támogatást kapnak.

Amikor az európai országok, valamint az USA a gazdasági világválságból igyekeztek kilábalni 2009 után, a legtöbb helyen a politika inkább az alsóbb osztályoknak osztott többet, mert az növelte a belső fogyasztást. Nálunk ennek pont az ellenkezője történt. Az egykulcsos adótól azt várták, hogy majd a fölül lévők fogyasztását fogja megnövelni, de a közgazdászok azóta kimutatták, hogy ez nem történt meg. Ha gazdasági szándékokat nézünk, akkor is inkább lefelé kellene bővíteni az ellátásokat.

2030-ra az a cél, hogy elérjük a 2,1-es termékenységi arányszámot, ennek érdekében számos intézkedést hoztak. Gondolok itt többek között a CSOK-ra, vagy, hogy a jelzáloghiteles három- vagy többgyerekes családok egy-egy milliót leírhatnak tartozásukból. Mégis, a cél kicsit irreálisnak tűnik. Van erre reális esély? Élénkül Magyarországon a gyerekvállalási kedv?

Szikra Dorottya: Azt lehet látni, hogy valamelyest élénkül a gyermekvállalási kedv, de azért nagyon komoly korlátok vannak. Most fut ki a Ratkó-unokák generációja (A legtöbb gyerek 1952-1954 között született, a korábbi 186 ezer helyett évi több mint 220 ezer. Ez volt a Ratkó-korszak, az akkor születetteket hívjuk Ratkó-gyerekeknek - a szerk.), akik még viszonylag sokan voltak, de ott nagyon kevés gyerek született. Az a női generáció, amelyik most lép be a szülőképes korba már sokkal kisebb létszámú. A 2013-’15-ös adatokból úgy tűnik, mintha valamelyest csökkent volna a 8 osztályt végzettek körében a születések száma, viszont a magasabb végzettségű, ergo jobb helyzetű, gazdagabb rétegek körében meg valamelyest nőtt. De ezek minimális elmozdulások. Azt már lehet tudni, hogy a befejezett termékenységi ráta 2012-ben volt a legalacsonyabb Magyarországon, 1,2-vel, sőt, ekkor a világon a legalacsonyabb érték volt, most pedig 1,4-nél tartunk. De nagyon valószínűtlen, hogy ebből 2,1 legyen. Ráadásul több százezer fiatal ment külföldre is, sokan ott alapítanak családot. Ahhoz, hogy több gyerek legyen, vagy vissza kellene csábítani a fiatalokat, vagy tenni kellene az ellen, hogy elhagyják az országot.

Milyen szociálpolitikai intézkedéseket lehetne hozni ennek érdekében?

Szikra Dorottya: A demográfusok szerint az lenne célravezető, ha egy nagyobb, összehangolt intézkedési "csomag" támogathatná hatékonyan, hogy a párok gyereket vállaljanak, vagy megszülessen a második, harmadik gyerek. Volt is tervben 2014-re egy ilyen családtámogatási, népesedési csomag, de ez eredeti formájában nem valósult meg, hanem lett belőle GYED extra, ami munka mellett is lehetővé teszi a családtámogatás folyósítását, és CSOK. Azt gondolom, hogy így, külön-külön támogatási formaként nem feltétlenül hatnak olyan szinten ösztönzőleg, hogy ez a számokban megmutatkozzon.

Elek Zsuzsanna:

Ráadásul a CSOK is alapvetően a magánlakás-szerzést vagy-bővítést támogatja, ami sokakat eleve kizár a támogatás igénybevételéből.

Azok tudnak élni a lehetőséggel, akiknek van annyi megtakarításuk, hogy a CSOK segítségével lakást tudjanak venni, építeni vagy bővíteni (ha emellett minden előírt feltételnek meg tudnak felelni), vagy stabil és magasabb jövedelmük miatt hitelképesek. 

Magyarországon ma a lakástámogatások 90 százaléka nem szociális célzású,

tehát alapvetően a lakásszerzést, - építést, -felújítást támogatják. Szerintem a lakáspolitika nagyon analóg a családtámogatásokkal: az új lakások vásárlásához vagy építéséhez igénybe vehető 10+10 milliós CSOK-ból például rendeletileg kizárják az összes munkanélkülit és közfoglalkoztatottat, ráadásul két év biztosítotti jogviszonyra van hozzá szükség. Plusz a CSOK felvételéhez számos olyan feltételt írnak elő a rendeletek, amiknek sokan nem tudnak megfelelni.

Szikra Dorottya: A 2018-as költségvetésben 101 milliárd forint az előirányzat a CSOK-ra, de ha hozzávesszük az adó-visszatérítést meg a kamattámogatást, akkor 129 milliárdnál tartunk, miközben megszüntették a rosszabb helyzetű családoknak korábban járó adósságkezelési szolgáltatást, ami azt segítette volna, hogy ne kapcsolják ki a közműveket, vagy visszakapcsolják ezeket, illetve a lakásfenntartási támogatást, amit 500 ezer ember igényelt, nem csak a legszegényebbek. Nagyjából havi 3800 forintot vettek igénybe a családok, ez egy nagyon pici összeg, összességében is 20 milliárd forintról beszélünk. A költségvetés 17 milliárdot spórolt azzal 2015-ben, hogy megszüntette ezen ellátások normatív támogatását, ami a töredéke a jobb helyzetűeknek nyújtott CSOK-ra fordított állami kiadásoknak.

Elek Zsuzsanna: Sok helyen persze az önkormányzat próbálta tovább folyósítani a lakásfenntartási támogatást, de alacsonyabb összegben, és szigorúbb jogosultsági feltétekkel. A kutatások azt mutatják, hogy a legrászorultabbak esnek ki a támogatásból.

Szikra Dorottya:

valóban ugyanazt láthatjuk a CSOK-nál, mint a családi adókedvezménynél: a legtehetősebb családok kapják a pénzt. Szociálpolitikai szempontból elfogadhatatlan, hogy azok a családok is megkapják a CSOK-ot, akiknek 2, 3, 5 ingatlanjuk van, miközben a legalsóbb rétegeknek korábban járó, lakásfenntartási támogatást megszünteti az állam. Ez a kettősség abszurd és nem is nagyon van rá példa sehol Európában.

Nagy-Britanniában is van például lakásfenntartási támogatás, de azt rászorultsági alapon határozzák meg, vagyis annál magasabb az összeg, minél alacsonyabb az illető keresete, és minél több az eltartott.  A cél, hogy megelőzzék az eladósodást, így végső soron azt, hogy utcára kerülhessen a család.

Elek Zsuzsanna: Nincs igazi bérlakás-politika sem: miközben a lakásállomány csak 1,5 százaléka szociális bérlakás, tehát nagyon nehezen jutnak lakáshoz azok, akik nem tudják igénybe venni a számukra objektíven elérhetetlen támogatásokat, a kettő között gyakorlatilag nincs semmilyen központi normatív támogatás. 

Dorottya, a nyáron egy interjúban arról beszélt, hogy nincs ok pánikra, a nyugdíjrendszer összeomlásától nem kell félni. Ugyanakkor sok szakember úgy véli, a jelenlegi nyugdíjrendszer nem sokáig tartható már fenn.

Szikra Dorottya:

Nincsenek arra utaló jelek, hogy a nyugdíjrendszert összeomlás fenyegetné.

Amíg működött a magán-nyugdíjpénztári tagság, akkor valóban, óriási hiány keletkezett az állami rendszerben. Akkor veszélyes mértékű hiányról beszélhetünk, tudniillik az állami nyugdíjrendszerből fizették ki az összes akkori nyugdíjast, miközben kevesebb járulék folyt be, hiszen a befizetett járulék jelentős része a magánnyugdíj-péntárakban landolt. Erre a helyzetre több válaszreakciót is lehetett volna adni: csökkenthették volna például az akkori nyugdíjasok nyugdíját, e helyett 13. havi nyugdíjat adtak, és járulékcsökkentés is történt. Mindez együttesen komoly terhet rótt a költségvetésre, amelynek az akkori törvény alapján is ki kellett pótolnia a nyugdíjrendszer hiányát. Ez pedig óriási költségvetési hiányt okozott. Azzal, hogy megszüntették a kötelező magán-nyugdíjpénztári tagságot, és most már a teljes járulék az állami rendszerbe áramlik be, kihúzták ennek a dolognak a méregfogát. Sőt, a reformok eredménye az lett, hogy a nyugdíjrendszer pluszpénzt kezdett termelni a költségvetés számára.

Ugyanakkor, amit már említett is, rengetegen mennek külföldre, a magyar társadalom elöregedik, idővel nem lesz elég aktívan dolgozó, aki fizetni tudná a terheket.

Szikra DorottyaJelen pillanatban semmi ok a pánikra. Hogy 15-20 év múlva mi lesz, az más kérdés, hiszen annak a generációnak, aki a ’90-es években kezdett el dolgozni, a munkapályája a rendszerváltás utáni, bizonytalanabb időszakra esik. Sokan vannak, akiknek szaggatott volt a munkaerőpiaci jelenlétük, mert például elvesztették az állásukat, hosszabb ideig munka nélkül maradtak, majd visszatértek a munkaerőpiacra, vagy feketén dolgoznak, netán nem is tudják, hogy a munkáltatójuk nem a megfelelően jelentette be őket. Emiatt sokan lesznek, akik nem a teljes nyugdíjat kapják, hanem csak a résznyugdíjra lesznek jogosultak, vagy még arra sem.

Tehát ami szerintem igazán aggasztó, az azoknak az embereknek a sorsa, akiknek nem lesz meg a 20 év munkaviszonyuk. Ezek éppen azok az emberek, akikről a családtámogatási rendszer kapcsán beszéltünk: az a több százezer ember, akik már a mostani szociális juttatásokhoz sem jutnak hozzá, és gondban vannak, ha a gyermekeiknek méltó életet akarnak teremteni.

A nyugdíjrendszer kapcsán meg kell jegyeznem, hogy gond az is, hogy egyre nőnek az egyenlőtlenségek a nyugdíjrendszeren belül, igaz, egyelőre nem beszélhetünk szélsőséges különbségekről. Viszont a járulékfizetés plafonjának és ezzel együtt a nyugdíjplafon eltörlése kedvez az egyenlőtlenségek növekedésének.

Címlapkép: Koszticsák Szilárd / MTI

Hozzászólások száma: 6 - Hozzászólok a fórumhoz
Ezt olvastad már?
11
22
33
 Kedvelem az oldalt

A címlapról ajánljuk


Feliratkozom a hírlevélre!

 

NÉPSZERŰ
FRISS

Interspar

02.15-02.21
Országos

Spar

02.15-02.21
Országos

Lidl

02.15-02.21
Országos

Auchan

02.15-02.21
Országos

Aldi

02.15-02.21
Országos

Tesco

02.15-02.21
Országos

Auchan

Műszaki cikkek
02.08-02.21
Országos

Praktiker

02.08-02.21
Országos