Rendkívüli változás jön a magyar lakásokban: aranyat érhet az ingatlan, ha van benne ez a berendezés

Bár idén nyáron is brutális hőség sújtotta Európát, a kontinens háztartásainak egyelőre alig ötödében található légkondicionáló, ami eltörpül az amerikai kilencven százalékos arány mellett. Ez jórészt a múltbeli adottságokkal magyarázható, hiszen az enyhébb északi nyarak és a hagyományos mediterrán építészet sokáig feleslegessé tették a mesterséges hűtést.

Európa idős épületállományában a klímaberendezések utólagos felszerelése komoly és drága beruházás, amelyet ráadásul a magas áramárak, valamint a szigorú homlokzat- és műemlékvédelmi, illetve zajszint-szabályozások is nehezítenek. Sokan ráadásul kulturális okokból, a megfázástól vagy a megnövekedett áramfogyasztás okozta környezeti terheléstől tartva is ódzkodtak a készülékektől. A passzív hűtés korszaka azonban egyértelműen lejárt, mivel Európa a világ leggyorsabban melegedő kontinense, a szélsőséges kánikulák pedig emberéletek tízezreit követelik, ami ugrásszerűen megnövelte a keresletet a hűtőberendezések iránt.

A robbanásszerű bővülés már javában tart. Az évtized végére várhatóan százmillió klímaberendezés működik majd az Európai Unióban, ami a 2020-as adatoknak csaknem a duplája. Bár ez óriási terhet ró az európai villamosenergia-hálózatokra, a piac értéke már most is több tízmilliárd euróra rúg, és kiugró ütemben növekszik. Ezt a hatalmas, folyamatosan duzzadó szektort jelenleg szinte kizárólag ázsiai, köztük kínai, japán és dél-koreai gyártók, valamint egy török vállalat uralják. Az európai piacon legkelendőbb márkák között egyáltalán nincs uniós tulajdonú cég. A kínai vállalatok pedig agresszív árazással és az európai szabályozásokhoz, például a homlokzatvédelmi tilalmakhoz igazodó, fúrás nélkül felszerelhető innovációkkal egyre nagyobb szeletet hasítanak ki maguknak a piacból.

A trendeket látva joggal merül fel a kérdés, hogy Európa lemarad-e a saját, most születő óriáspiacáról, és a klímaipar is az ázsiai cégek által letarolt napelemgyártás sorsára jut-e. Ezt a folyamatot igyekszik megállítani a német Bosch, amely történetének eddigi legnagyobb, mintegy hét és fél milliárd eurós tranzakciójával felvásárolt egy meghatározó, lakossági klímákkal foglalkozó amerikai-japán üzletágat. A fűtéstechnikában eleve piacvezető pozícióra törekvő európai vállalat célja az, hogy a meglévő hőszivattyús szakértelmet és az újonnan szerzett hűtési kapacitást ötvözve vegye fel a versenyt a távol-keleti riválisokkal, mind a lakossági értékesítésben, mind pedig az új építésű házak épületgépészeti piacán.

Magyarország eközben a felzárkózó európai középmezőnyben foglal helyet. A hazai háztartások durván negyedében működik már légkondicionáló, de a beépített állomány az elmúlt időszakban így is hatalmasat nőtt. A koronavírus-járvány, az energiaválság és az egyre elviselhetetlenebb hőségek együttes hatására megugrott a kereslet, így az évtized végére a jelenlegi másfél millióról akár meg is duplázódhat a hazai berendezések száma. Kiemelkedő hazai trend, hogy az új építésű lakásoknál már a hőszivattyús megoldások dominálnak a gázfűtéssel szemben, így a fűteni is képes klímák szerepe a nyári hűtés mellett egyre inkább kiterjed a téli hónapokra is. A kiélezett ázsiai árverseny jelenleg a magyar vásárlóknak kedvez, miközben a légkondicionáló megléte ma már érezhetően növeli az ingatlanok értékét a hazai piacon.

Európában tehát minden adott egy évtizedes klímás aranylázhoz. A kérdés már csak az, hogy a következő nyarak hőhullámait ázsiai berendezésekkel vagy a visszavágóra készülő európai technológiával vészelik-e át a kontinens lakói.