Hamarosan kezdetét veszi a Purim, a zsidó örömünnep, vagyis a "zsidó farsang": ezek a szokások kapcsolódnak hozzá

Hamarosan kezdetét veszi a Purim, a zsidó örömünnep, ebből az alkalomból a Nemzeti Archívum Sajtóarchívumának anyagát közöljük. A hagyományosan karneválokkal és társas összejövetelekkel együtt járó ünnepen a zsidók arra emlékeznek, hogy Eszter, Ahasvérus (Artaxerxész) perzsa király zsidó származású felesége megakadályozta, hogy a király főembere, Hámán elpusztítsa a Perzsiában élő zsidókat. A leírt események időpontja bizonytalan, a legvalószínűbb, hogy mindez i. e. 450 körül játszódhatott le.

Az Eszter könyvében elbeszélt bibliai történet szerint Hámán, a király kegyeltje és minisztere meggyűlölte a zsidókat, és az egész nemzetet ki akarta irtani. Naponta vetettek neki sorsot, hogy melyik nap kedvező a terv megvalósítására, innen az ünnep neve (a "pur" sorsvetést jelent, ennek többes száma a purim), és végül ádár hónap 13. napja mellett döntött. Hámánnak sikerült a királytól - a zsidókat a birodalom ellenségének beállítva - rendeletet kicsikarnia, amely szerint "egyetlen napon, a tizenkettedik hónap, vagyis ádár hónap tizenharmadikán pusztítsanak el, gyilkoljanak le és semmisítsenek meg minden zsidót: ifjakat és öregeket, gyermekeket és nőket egyaránt, vagyonuk pedig legyen szabad prédává".

Eszter nagybátyja, az Ahasvérus előtt nagy becsben álló Mordecháj (Márdokeus) tudomást szerzett a titkos parancsról és meggyőzte a királynét, hogy járjon közben nemzetéért. Eszternek ez sikerült, Hámán lelepleződött, és az általa Mordechájnak állított bitófára akasztották fel.

A király újabb rendeletet bocsátott ki, amely arra jogosította fel a zsidókat, hogy fegyverrel is megvédhessék magukat. Így aztán a nap, amely pusztulásuk napjának volt szánva, a bosszú napja lett, a zsidók megölték támadóikat, köztük Hámán tíz fiát. Asszony vagy gyermek nem volt az áldozatok között, és a legyilkoltak vagyonához sem nyúltak. Susában, a fővárosban a király még egy napig engedélyezte a zsidó közösségnek, hogy végezhessenek azokkal, akik velük akartak végezni. (Michelangelo a Sixtus-kápolna freskóin festett meg három epizódot a történetből.)

Mivel az ószövetségi Eszter könyve szerint a purim a zsidók számára a fény és a vigalom, az öröm és tisztesség ünnepe, ma is felszabadult jókedv jellemzi. Ádár haváról az áll a zsidó tanításokban, hogy ez az év legszerencsésebb hava.

Ádár 13-án, az ünnep előestéjén Eszter böjtje (táánit Eszter) van, ekkor és másnap reggel is felolvassák a zsinagógában a Megillat Esztert, vagyis az Eszter-tekercset. Ez az egyetlen alkalom, amikor az imaházban hangoskodni lehet, sőt kell is, például Hámán nevének említésekor.

Ádár hó 14. napja a tulajdonképpeni ünnep, majd 15-én a susán purimot ünneplik, emlékezve arra, hogy a hajdani perzsa fővárosban csak egy nappal később fejeződött be a harc. Purimkor előírás az ajándékok, finom ételek küldése a barátoknak, adakozás a szegényeknek, hogy ők se nélkülözzenek az örömünnepen.

EZ IS ÉRDEKELHET

Téli zsidó ünnepek 2025-ben és 2026-ban: itt az ünnepnaptár - Mikor van hanuka, milyen szokások, ételek kapcsolódanak hozzá?

Az alábbiakban bemutatjuk, milyen zsidó ünnepek kapcsolódnak a 2025-ös és 2026-os télhez, mikor kezdődnek, és mit jelentenek.

E napon böjtölni tilos, ünnepi vacsorát kell tartani, és érdemes annyi lechájimot ("az életre" héber pohárköszöntés) koccintani, hogy az ember ne tudjon különbséget tenni az átkozott Hámán és az áldott Mordecháj között. Purim hagyományos étele a töltött káposzta, a főzelék, a sütemények közül a flódni (almás, mákos, diós édesség), a kindli (mákos vagy diós tekercs), a hámántáska (mákkal vagy lekvárral töltött, háromszög alakú sütemény).

Purimkor szokás maskarába öltözni, így jelképezve a szerencse forgandóságát, tréfás színdarabokat előadni, sőt még kártyázni is.