Szállodaválasztás mesterfokon: mire osztják a csillagokat?

A tájékoztatás a szállodák érdeke is, hiszen a tájékozatlan vendég könnyen érezheti úgy, hogy becsapták, mert a három csillagos szállodában nincs a szobában fürdőszoba és WC, nincs hajszárító, színes TV, telefon vagy nem cserélik naponta a textíliákat. Lehet, hogy nem is kell nekik, bár az itthoni viszonyok között könnyen hihetnénk, hogy kellene.

A következőkben ezért annak nézünk utána, hogy a néhány szomszédos, számunkra mérvadó, illetve kedvelt turisztikai célpontnak számító európai országban mit tartalmaz az osztálybasorolási rendelet, vagyis milyen feltételek mellett nevezheti többcsillagosnak magát egy szálloda. Mivel nincs általánosan elfogadott nemzetközi standard, ezért cikkünknek nem az a célja, hogy megmutassuk, hogyan tér el a magyar szabályozás a világon mindenhol elfogadottól (merthogy nincs ilyen), hanem az, hogy megmutassuk mekkorák lehetnek az első látásra nüansznyinak tűnő különbségek, lássuk!
Mitől látunk csillagokat?

Franciaország, Németország, Ausztria, Spanyolország, Csehország és Magyarország besorolási rendeleteit böngésztük végig ahhoz, hogy az alábbi táblázatban felvázolhassuk, milyen eltéréseket rejtenek magukban a jogszabályok. Egy azonban biztos, ezekben az országokban kötelező a minősítés, amelyet egyetlen valamire való szállásadó sem úszhat meg.

Európában csupán néhány skandináv ország, így Norvégia és Finnország esetében találkoztunk azzal a gyakorlattal, hogy sem a szövetség, sem a törvényhozók nem határoznak pontosan arról, milyen szolgáltatást kell nyújtania egy adott minősítésű szállodának.

Ez a jelenség azonban csak az első a furcsaságok sorában, vegyük például Franciaországot: a francia besorolás nulla csillaggal kezdődik, melyet mi az egyszerűség kedvéért az egy csillaghoz soroltunk. A francia rendszer emellett hat minősítést különböztet meg a szokásos öt helyett, a legfelső kategóriát a négy csillagos Luxe adja, amely azonban alig tér el néhány apró pontban a "normál" négy csillagostól.

Alapterület: itt se bízd a véletlenre!

A szobák minimális alapterületét tekintve még nagyobb különbségekkel szembesülünk, a legrosszabb helyzetben a francia, a legjobban pedig a hazai és a német szállodák esetében vagyunk. (Persze nem állíthatjuk, hogy egy ötcsillagos francia luxushotel minden esetben ilyen szűkre szabja a szobákat, sőt...)

Persze jelentősen növelheti vagy éppen csökkentheti a szabályozásban előírt méretet az a tényező, hogy a mellékhelyiségek mérete benne foglaltatik-e a minimális megszabott alapterületben. A besorolási rendeletek angol nyelvű változatai azonban a legtöbb esetben csakis egy bő összefoglalását jelentik az egyébként a hivatalos nyelven megszülető jogszabálynak, így nem térnek ki minden esetben erre az igencsak fontos apróságra.

Nem árulunk zsákbamacskát: mit kapsz itthon a pénzedért?