Magas a vízszámla? - Íme egy megoldás

Drága a vízszámla? Szorít a csomag? Pedig egyszerű a megoldás, igaz nem minden esetben alkalmazható. A kulcs az esővíz! Igen-igen, így első hallásra sokaknak furcsának tűnhet a dolog, pedig némi utánajárással és egy kevés befektetéssel sokat spórolhatunk.

A legolcsóbb vízdíj köbméterenként 85, a legdrágább 588 forint volt tavaly a lakosság körében. A csatornadíjaknál ennél is szélesebb az olló: ott 27 és 630 forint között változnak az árak. És sejthetjük, hogy ezek a díjak a közeljövőben magasabbak lesznek, mintsem csökkennének. Tehát nézzük, mit tehetünk?!

Az esővíz gyűjtésére leginkább ott van mód és lehetőség, ahol kert, illetve udvar is tartozik a házhoz. A legegyszerűbb, esővízgyűjtő hordó alkalmazásától kezdve, a bonyolultabb és komplexebb technológiág elég széles a paletta és számtalan cég foglalkozik hazánkban ezek gyártásával, forgalmazásával, illetve telepítésével.

Legelső lépés, hogy eldöntsük, mire szeretnénk felhasználni az esővizet. Ez ugyanis nagyban meghatározza a későbbi költségeinket. Nem mindegy, hogy a kertet szeretnénk öntözni az összegyűjtött csapadékkal vagy a mosogató-, illetve mosógép üzemeltetését akarjuk vele megoldani, vagy ivóvizet szeretnénk megtakarítani.

Elsőként foglalkozzunk a legegyszerűbb és legolcsóbb megoldással! Az esővízgyűjtő hordót már igen régóta használják a kertes házban élők, ugyanis ezzel remekül megoldható a dísznövények öntözése az aszályos nyári napokon. Azonban, ezekből is gyártanak már speciálisan erre a célra termékeket. A sötétített hordókkal ugyanis elkerülhető a víz algásodása és a vashordókkal szemen még korrózióálló is. Egy ilyen 120 l termék ára 3700 és 8000 forint között mozog, kereskedőtől függően.

Ez a megoldás minimális megtakarítást jelent, de ha komolyabban vesszük a kérdést, sokkal jobban is járhatunk: egy 100 négyzetméteres tetőről ugyanis évente 50-60 köbméter esővíz is gyűjthető, és ennek teljes újrahasznosításával akár 50 százalékos ivóvíz-megtakarítás is elérhető.

Azonban ehhez már komolyabb technológiára van szükségünk. Mindenképpen tározót kell építenünk, szivattyút és víztisztítót kell vásárolnunk, és számolni kell a beépítés költségeivel is.

A rendszer lelke egy megfelelő méretű tározó, mely a háztetőről lefolyó csapadékot összegyűjti. Optimális esetben egy körülbelül 30-40 négyzetméteres tetőfelülethez 1 köbméteres tartálytérfogat szükséges. Efölé kerül az úgynevezett dóm, mely a fagyhatár alatti vízszint elérése miatt szükséges. A tartályhoz kapcsolódik a többlépcsős szűrőrendszer, a frissvíz-utántöltő és a kiemeléshez szükséges szivattyú. Ez utóbbi lehet egy egyszerű búvárszivattyúval, de természetesen professzionális megoldások is léteznek. Ez utóbbiak automatikus frissvíz utántöltéssel és vízellátórendszerrel, szintmérőkkel vannak ellátva.

Öt-hat köbméteresnél nagyobb tartályt nem érdemes alkalmazni, mert ebben az esetben nem biztosított a víz frissülése. A tartály túltöltődését elkerülendő szükséges az esővíz kivezetése is: ez történhet esővízcsatornába, élővízbe, vagy pedig szikkasztóba.

Maga az esővízgyűjtő lehet sorozatgyártott műanyagtartály, előre gyártott vasbeton tartály, vagy helyben készített betonozott víztározó.

Az előre gyártott vagy épített betontartály önmagában valamivel olcsóbb a műanyagnál: literenként 30 forinttól kezdődő árral kell számolnunk, amelyhez hozzájön még a telepítés költsége: Egy száz négyzetméteres családi házra számított 5-6 köbméteres betonciszterna telepítéssel együtt körülbelül 300 ezer forintból jön ki.

Házilag zsaluzással építhetünk víztározó betontartályt, melyet kívül és belül is vízzáró vakolattal kell bevonni. Ezek költsége 100-150 ezer forint körül mozog. A házilag ily módon készített tartályt néha javítgatni kell.

A sorozatgyártott műanyag tartályok egy kicsivel drágábbak: itt 40-50 forintos árral lehet számolni literenként. Ez egy száz négyzetméteres családi házhoz szükséges 6 köbméteres tartály esetén 3-400 ezer forintos beruházást jelent, viszont ehhez lényegesen kisebb telepítési költség járul. A műanyag tartályok önsúlya kicsi, ezért szállítási költségük alacsonyabb, beépítésük, kezelésük, pedig lényegesen könnyebb. Elhelyezésük lényegesen kisebb rombolással jár, így az utólagos telepítésük is nagyobb károkozás nélkül elvégezhető. A betontartállyal szembeni további előnyük, hogy a föld alá helyezve gyakorlatilag tökéletes vízzárást, és tartósságot biztosítnak.

Házi kivitelezés esetén sokkal, könnyebb ezekkel dolgozni, mivel telepítésük csak egy földmunkagépet és vízvezeték szerelőt igényel. A gyári csatlakozóknak köszönhetően az egész munka mindössze 6-8 óra alatt elkészül. A telepítésnél célszerű arra törekedni, hogy a tartály az épülettől ne kerüljön 5-10 méternél távolabb: ezzel lényegesen megkönnyíthetjük, és egyben olcsóbbá is tehetjük az ereszek csövezését, valamint a házba történő bekötést. Nagyon fontos, hogy a tározó vízszintes területre kerüljön: a lejtés nem haladhatja meg a 15 százalékot.

Ha a ciszternát a gépkocsibeálló alá helyezzük, speciális tartályt kell vásárolnunk, amely 20-30 százalékkal drágább. Ezek speciális, duplafalú és erősített műanyagtartályok, melyek kibírnak nagyobb terhelést is. A beton ciszternáknak ebben az esetben erősített födémet vagy áthidalást kell készíteni, hogy alkalmasak legyenek gépkocsiterhelésre is.

Az esővíz-újrahasznosítás történhet kizárólag házon belül is. Ebben az esetben a tartálytérfogat minimumát nem a tetőfelület alapján kell meghatározni, hanem a házban élők száma szerint: az egy főre eső körülbelül 800 literes fogyasztás alapján, egy 3-4 tagú család számára elegendő egy 2,5-3 köbméteres tartály. A megtakarítás ebben az esetben is számottevő, akár 40 százalék körüli is lehet. Irodaházak esetében még többet spórolhatunk: ilyenkor a felhasznált vízmennyiség 70-80 százaléka is lehet újrahasznosított.

Tehát, aki rendelkezik megfelelő hellyel és szeretné "megszorítani" a vízszámlát annak ezek a technológiák remek lehetőséget kínálnak.