Érik az összeomlás: nincs, aki gondoskodjon magyar nyugdíjasok százezreiről

A KSH által kiadott 2016-os mikrocenzus szerint 1,8 millió fő volt hazánkban a 65 év felettiek száma, akik közül 1,3 millió idős, vagyis 74 százalék él valamilyen fizikai korlátozottsággal. A leginkább a 80 év felettiek szorulnak szociális ellátásra, akik 412 ezren voltak 2016-ban. A legfrissebb KSH adatok szerint jelenleg 1,89 millió fő él Magyarország, 65 év felett, és 433 ezren vannak 80 év felett. A szociális szolgáltatásokat illetően az idősotthonok terén a legrosszabb a helyzet, amit mindössze az idősek 3 százaléka tud igénybe venni - írja az Idősödés, idősellátás Magyarországon című tanulmányában Gyarmati Andrea (Friedrich-Ebert-Stiftung).

A gondozási krízis okai

A tanulmányból az is kiderül, hogy a gondozási deficit egyre jobban növekszik Magyarországon, melynek egyik jele, hogy csökken a professzionális gondozók száma. Jelenleg 60 ezer fő dolgozik a teljes szociális ellátó rendszerben. Ennek egyik fő oka, mely miatt a krízis csak fokozódni fog, hogy szociális területen a legalacsonyabbak a bérek az egész nemzetgazdaságon belül:

Ráadásul a szakképzett gondozók átlagéletkora is 50 év körül van, tehát nemsokára a legtöbbjük nyugdíjba vonul. Eközben drasztikusan lecsökkent a szociális felsőfokú végzettek száma 2009 óta, tehát nincs utánpótlás. A tanulmány szerint a felnőtt családtagot ápoló családi gondozók becsült száma 400-600 ezer fő - akik közül csak nagyjából 20 ezren kapnak alanyi jogú ápolási díjat, mivel sokan nem tudják, hogy jogosultak rá. 

Mivel a gondozási feladatok mellett bár sokan szeretnének, nem tudnak munkát vállalni, így jellemző rájuk a jövedelmi szegénység. Azonban a családi gondozók száma is egyre csökken, amelynek oka, hogy az intenzív gondozás nagyon megviseli a - jellemzően szintén 50 feletti - családtagokat, nincsenek számukra tehermentesítő szolgáltatások, és anyagi, illetve egészségügyi problémákkal jár. Egyre több idősnek nincs már élő, vagy az országban élő gyermeke, rokona sem, aki gondozhatná. 

Itt lép be a képbe az önkéntesség, és főként az a tevékenység, amelyet az Idősek Barátai Program keretében végeznek. Maga a program 3 éve kezdődött el Budapesten a XI. kerületben, és a célkitűzésük, hogy segítséget nyújtsanak azoknak a magányos időseknek a számára, akik senki másra nem számíthatnak. 

- mondta el Somlai Katalin a Pénzcentrumnak a programról. Idősek gyakran kerülnek olyan élethelyzetbe, amikor már külső segítségre van szükségük az alapszükségleteikben is. Azt pedig be kell látni, hogy támogatásra minden idősnek szüksége van, vagy fizikálisan, sok esetben viszont mentálisan is - amit még nehezebb elfogadni. A programvezető beszélt lapunknak az úgynevezett magányossági spirálról, amelybe sok magára hagyott idős ember kerülhet bele, és ahonnan segítség nélkül nincs kiút.

Elvileg az olyan alapszolgáltatások biztosítása, mint az étkeztetés és házi segítségnyújtás minden önkormányzat számára kötelezően biztosítandó feladat, amelyről szintén csak a magyar idősek egyharmadának van egyáltalán tudomása. Azonban az alapszolgáltatások nem terjednek ki mentális egészségre, arra már valóban nincs kapacitás. 

- mondta el a program vezetője, és kiemelte, hogy elsősorban ezt a tevékenységet végzik az önkéntesek: társaságot nyújtanak aszerint, mire van az idősnek szüksége. Ez lehet egyszerű beszélgetés, felolvasás, közös kertészkedés, társasjátékozás is. Viszont sokaknak a közös séta is nagy segítség, mert fizikálisan nincsenek olyan állapotban, hogy egyedül ki merjenek menni az utcára, így ha csak valaki annyit megtesz, hogy elkíséri őket, már rengeteget tud javítani a közérzeten, életminőségen, mert rögtön nem olyan elszigeteltek. Sokan hónapokig vannak a négy fal között, mert a családjuk messze él, a szociális gondozónak pedig nincs ideje sétálni menni az idősekkel. Somlai Katalin azt is elmondta, hogy ebben az esetben nem kell hibáztatni senkit, sem az időset, sem a családot, hanem belátni, hogy ez a helyzet, és találni rá megoldást. 

Miért más egy önkéntes, mint egy családtag?

"Valahogy az önkéntesen érzik, hogy nem jelentenek terhet a számára. Tudják, hogy az idegen eleve azért jön, mert jönni szeretne és így sokkal könnyebben elfogadják azt, hogy az az ember az idejét, meg az energiáját rájuk áldozza. [...] Érzelmileg jobban el tudják ezt fogadni, mint mondjuk terhelni a saját családtagjaikat" - válaszolta a programvezető, de azt is elmondta, hogy a legtöbb esetben, amikor egy önkéntes idősekhez jár látogatni, nincsenek családtagok sem, akikre számíthatnak. Ha mégis van családtag, aki időnként látogatja az időst, aki bekerül a programba, akkor őt igyekeznek bevonni, megismerkedni vele, elérhetőséget cserélni. Ugyanúgy bárkit szívesen bevonnak, aki figyel az idősre: szomszédot, szociális munkást, gondozót, hogy együtt tudjanak törődni vele, és támogatni.

Hogyan kerülnek be az idősek a programba?

A jelenlegi keretek között úgy kerülhet be valaki a programba, ha egy intézmény - idősek otthona, családsegítő vagy szociális munkás, gondozó - jelzi az Idősek Barátainak, hogy az idősnek szüksége lenne egy önkéntes segítségére. Tehát egyelőre szomszédoktól, távoli rokontól, vagy idegenektől érkező jelzést nem tudnak kezelni, csak ha egy intézményen keresztül történik. 

Ugyanis ha az idős már otthonban van, vagy gondozó, családsegítő jár hozzá, akkor ott már eleve adott egy szakember, aki vele foglalkozik, ismeri a hátterét. Ők azok, akik elsősorban fel tudják mérni, hogy az idős ember milyen állapotban van fizikailag és mentálisan, és hogy részt tud-e egyáltalán venni a programban. Még ez sem jelent automatikusan bekerülést a programba, hanem több beszélgetés, személyes találkozás dönt arról, hogy kinek lesz lehetősége, hogy önkéntes járjon hozzá. 

Egyelőre a jogi feltételek sem adottak ahhoz, hogy intézményi háttér nélkül önkéntes járjon magányos idősekhez, de Somlai Katalin elmondása alapján külföldön ez már működik, és törekszenek is rá, hogy megteremtsék az ehhez szükséges hátteret. Hiszen rengeteg az elszigetelt idős ember, aki önmagától éppen az izoláltsága miatt nem fog ilyen programba jelentkezni. 

- mondta Somlai Katalin, és azt is hozzátette, hogy az eseti önkéntességre sokkal könnyebb vállalkozókat találni. Náluk nagy a lemorzsolódás, 10-ből 1 ember marad általában hosszú távon önkéntesként a programban, viszont az, aki marad, az általában évekre elköteleződik. Aki ebben a programban részt vesz önkéntesként, általában hetente jár látogatni, viszont próbálnak ebben is nagyon rugalmasak lenni: van hogy 2-3 önkéntes jár egy idős emberhez, így jobban megoszlik a teher. Ilyen feladatot hosszú távra kevesen vállalnak, de egész mást is nyújt magának az önkéntesnek ez a program, mint egy egyszeri önkéntesség: élettapasztalatot, önismeretet, és megbecsültség élményt, nem rövidtávú sikert.

Mennyire megterhelő lelkileg az idősekkel való foglalkozás?

A programvezető szerint, az idősekkel való hosszú távú önkéntes foglalkozást a beteg kisgyermekekkel való foglalkozáshoz lehetne legjobban hasonlítani, lelki megerőltetés szempontjából. Természetesen más aspektusból megterhelő idős emberekkel foglalkozni, mint gyermekkel - legfőképpen az a nehéz, hogy az önkéntesek szembesülnek az idősödés, testi és nem ritkán szellemi leépülés folyamatával.

Somlai Katalin szerint a médiában, munkahelyen, de akár a baráti társaságokban sem foglalkoznak annyit ezzel a kérdéssel, amennyit kellene: az öregedés még mindig egyfajta tabu Magyarországon. Pedig amikor már 40-60 év körül jár az ember, akkor már érdemes felkészülni a következő évekre:

Az önkéntességnek talán ez a legnehezebb része, hogy ezzel szembe kell nézni, nem csak a látogatott idős ember, hanem a saját éltünk kapcsán is. 

Mi a szerepe a programnak az idősgondozás helyzetében Magyarországon?

Fontos része az időslátogatásnak, hogy az önkéntesek felismerjék, hogy az idős ember állapotában változás következett be. Mivel gyakran az önkéntes az egyetlen, aki rendszeresen jár az idős emberhez, és érdemi időt tölt nála, ő sokszor az egyetlen, aki ezt észre tudja venni. 

Somlai Katalin elmondta, az önkéntesek - mivel legtöbbször beszélgetni mennek - észrevehetik, hogy az idős furcsa szavakat használ, vagy nem kontextusban beszél, vagy azt mondja, hogy valaki állandóan bejárkál hozzá. Ezért az önkénteseket a program fel is készíti arra, hogy mire figyeljenek, és ha változást tapasztalnak, mi a teendő.

A programvezető arról is beszélt, hogy nagyon fontos, ha bármilyen veszély fenyegeti az időseket, mint például az unokázós csalók, vagy hasonló esetek, akkor egyrészt van kinek szólnia a programban részt vevőknek, másrészt az önkéntesek is felhívják a figyelmüket rá, hogy vigyázzanak. Ez is sokat számat egy olyan idős embernek, aki tényleg magára van hagyva, és elszigetelten él, hiszen ők vannak a leginkább veszélyben. 

Azt is megkérdeztük az Idősek Barátai programmal kapcsolatban, hogy enyhítheti-e az ilyen jellegű önkéntes tevékenység a szakemberhiány okozta terhet a szociális ellátórendszeren.

- mondta a programvezető, és kiemelte, hogy sokan hiszik, hogy az önkéntesek miatt a szociális munkásokra már nem lesz szükség, pedig erről szó sincs: az önkéntesség teljesen mást jelent. Az önkéntesek nem szakképzett idősgondozók, sem szociális, sem egészségügyi végzettséggel nem rendelkeznek  a legtöbben, éppen ezért az önkéntesek nem tudnak átvenni semmi ilyen képzettséget igénylő feladatot: például gyógyszerekhez sem nyúlhatnak, sem az idős, sem saját érdekükben.

Viszont arra felhívta a figyelmet Somlai Katalin, hogy a gondozókra, szociális munkásokra, családsegítőkre nehezedő a lelki terhelést képes enyhíteni a program. Elmondta, hogy a szociális munkások túlterheltsége - alulfizetettsége - és a rászorulók így is magas és egyre növekvő száma miatt, nagyon kevés idő jut egy-egy gondozottra. Viszont a hivatástudat a legtöbbektől többet követelne, ezen a lelki terhen segít az, hogy tudják a szociális munkások, hogy nem egyedül foglalkoznak az időssel. Akihez önkéntes jár, azt az idős embert abban a tudatban gondozhatják, hogy van még, aki odafigyel rá, szól, ha probléma van: az önkéntes.

Önkéntesség helyzete Magyarországon

A magyar felnőtt lakosság bő negyede, 27,4 százaléka, azaz megközelítőleg 2 millió 209 ezer felnőtt végzett önkéntes tevékenységet a megkérdezést megelőző 12 hónap során - az Önkéntesség Magyarországon 2018 című Új Nemzedék Központ Nonprofit Kft. megrendelésére készült kutatás szerint. A felmérés során rákérdeztek arra is, hogy ha most nem is, az elmúlt egy évet megelőzően végeztek-e a válaszadók önkéntességet. Erre a további 17,4 százaléka mondott igent, tehát a magyar felnőttek összességében közel felének, 44,8 százalékának vannak már önkéntes tapasztalatai.

Az önkéntesek körében szignifikánsan magasabb a nők aránya, akár aktívak, akár egykor voltak azok. A jelenleg is tevékenyek átlagéletkora közel 46 év. Érthető okokból az egykori önkéntesek körében valamivel magasabb az idősebbek aránya, átlagban 52 évesekről van szó. Somlai Katalin is úgy nyilatkozott: a legtöbb önkéntes náluk is nyugdíjasok köréből kerül ki.

Hogy milyen gyakran végeznek a magyarok önkéntes tevékenységet, arra a kérdezettek átlagosan valamivel több mint 24 napnyi, azaz közel egy hónapnyi aktivitásról adtak számot. (A medián 10 napnál kevesebb.) A legaktívabbaknak a 18-29 éves fiatalok, valamint a nyugdíj előtt álló, de még aktív korú 50-59 évesek bizonyultak, amely két csoport átlagosan 29, illetve 33 napnyi tevékenységről adott számot. Rajtuk kívül a 32 napos átlaggal kiemelkednek a diplomások is.

Kinek segítettek, és kiknek segítenének szívesen a magyar önkéntesek?

Az önkéntes tevékenység ún. haszonélvezői, akiken vagy akiknek az önkéntesek segítenek valamilyen módon, nemcsak civil szervezetek vagy alkalmi önkéntes akciók célcsoportjai lehetnek, hanem magánszemélyek, állami intézmények, szomszédok, akár nagyobb lokális közösségek is. A felmérés eredményeiből az tűnik ki, hogy az önkéntes identitással történő segítségnyújtás elsősorban egyáltalán nem a nonprofit vagy más intézményeket éri el.

Azok, akik szeretnének önkénteskedni a jövőben (is), azoknak a harmada szociális területen, illetve negyedük környezetvédelmi akciókban venne részt szívesen, ugyanakkor jelentős még az egészségügyi önkéntességben és a szabadidőre építő aktivitásban gondolkodók aránya is, az előbbiek a jövőben is önkénteskedni vágyók ötödét, az utóbbiak pedig kilencedüket teszik ki.

A jövőbeli önkéntességben gondolkodók fele időseknek, másik felük pedig általában a szegényeken szeretne segíteni valamilyen módon. Bő harmaduk említette meg a fiatalokat, közel ugyanennyien pedig állatvédelemben vagy állatgondozásban gondolkodnak. Több mint negyedük jelölte meg a fogyatékossággal élőket, és mindössze a válaszadók kevesebb, mint egy ötöde gondolkodik környezetvédelemben. A hajléktalanokat, illetve a nőket nyolcaduk jelölte meg.

Összegezve a fentieket: egyre égetőbb problémává fog válni Magyarországon az idősek helyzete, mind az egészségügyben, mind a szociális ellátó rendszerben. Ugyanakkor az önkéntességre meg van a magyarokban a hajlandóság, és az is kiderült, hogy sokan szeretnének időseken segíteni. Ezért is fontosak az olyan programok, mint amilyen az Idősek Barátai, akik összekötik a tenni akarókat azokkal, akiknek valóban szükségük van rá.