Lenin és Reagan közös barátja: ilyen egy igazán dörzsölt üzletember

A Hammer család generációi érdekes sormintát mutatnak, ami a sikerességet illeti: Armad Hammer ükapja Vladimir, I. Miklós cár hadiflotta építőjeként jócskán dúskált a rubelben, mígnem fia, egy merész karrierváltással a sóbizniszre nem adta a fejét és a Kaszpi-tenger partjainál tárolt só készlet teljes egészét el nem mosta a víz. A család nincstelenné vált, nem láttak más választást, mint kivándorolni az ígéret földjére.

Armand Hammer

Most ugorjunk a történelemben két generációt!

Armand 1875-ben látta meg a napvilágot Manhattanben. Ugyan gyakran mondogatta, hogy Dumas "A kaméliás hölgy" főhőséről kapta a nevét, több önéletrajzíró inkább, azt a kevésbé poetikus verziót valószínűsíti, miszerint az amerikai politikai paletta baloldalán álló Arm & Hammer szocialista pártjának jelképe ihlette névadáskor a szüleit.

Armand, követve édesapja nyomdokait orvosnak tanult, de soha életében nem praktizált hivatalosan. Briliáns üzleti érzéke már egyetemi évei alatt felszínre tört. Mikor édesapját, Juliust 1919-ben a Sing Sing börtönbe zárták 2 és fél évre - egy orosz diplomata feleségén végzett tiltott abortusz miatt -, gyógyszerüzeme a tönk szélére került. (Julius azzal védekezett a bíróság előtt, hogy a spanyol nátha járvány következtében orvosi indokok miatt volt kénytelen végrehajtani a műtétet, azonban számos forrás azt látszik alátámasztani, hogy nem is ő, hanem fia volt vétkes a tragikus kimenetelű műhibában.) A még egyetemista Armand apja cége megmentésére sietett, ami olyannyira jól sikerült, hogy a 12 fős gyógyszeripari vállalatot alig pár esztendő leforgása alatt felduzzasztotta 1500 főre. Már a diplomaosztó előtt sikerült begyűjteni az első millióját!

Lényegében a gyógyszergyártás vezette vissza az ifjú Armandot gyökereihez, vagyis a cári Oroszországba. A polgárháború, szélsőséges időjárás, szegénység és éhínség igencsak megtizedelte a lakosságot, ezért úgy döntött, hogy gyógyszert visz nekik. Édesapja gyógyszerüzemét eladta és a kapott 60 ezer dollárból orvosi felszerelést vásárolt.

Armandot sokkolta az Oroszországban látott elképesztő kettősség. Egyrészről elkeserítette a kolera, tífusz, nyomor, és a háború által megtépázott sínylődő lakosság, másrészről felvillanyozta az Urál hegyeiben rejlő kiaknázatlan kincskészlet : smaragd, platina, drágakövek és prémek.
Hammernek ezt látva az a zseniális ötlete támadt, hogy az imént felsorolt luxuscikkeket el kéne cserélni búzára. Ez kiváltképp, azért bizonyult fantasztikus ötletnek, mert 1921-ben olyannyira túltermelés volt az Egyesült Államokban, hogy a farmerek elkeseredésükben felégették a felesleges tartalékokat, nehogy tovább zuhanjon a búza ára, ezért jóval áron alul tudott hozzájutni a pusztításra ítélt nyersanyaghoz.

Ez a tranzakció emblémájává vált Armand Hammer csaknem 70 évig töretlen üzleti sikertörténetének: villámgyors helyzetfelismerés, piaci ismeret, racionális haszon igény.
Az üzlet villámgyorsan Lenin fülébe jutott, aki személyes találkozót javasolt az ifjú amerikai titánnal. A beszélgetés során Lenin hirtelen előhúzta a Scientific American legfrissebb számát, és hozzácsatolásként rögtön ki is fejtette, hogy Oroszországnak úgy kéne a technológiai fejlődés, mint egy falat kenyér. Hammernek több se kellett, emlékeiben rögtön felidéződött az elhagyatott, lepusztított és kihasználatlan uráli gyárak képe, ezért azbesztkoncessziót ajánlott. Hammer ebben is úttörő volt, ő volt az első külföldi vállalkozó, aki Oroszországban koncessziót kapott. Merészségét és határtalan önbizalmát misem bizonyítja jobban, hogy orosz-amerikai üzleti tevékenységéhez a hírhedten "vörös ellenes" Henry Fordot is sikerült megnyernie, mely triumf eredményeképpen Oroszországban felépült az első traktorgyár. Olyan üzletek fűződnek még a nevéhez, mint a Parker töltőtoll gyár, valamint National Supply olajfúró felszerelést gyártó mamut vállalat.

Az 1930'as években egyre kényelmetlenebbé vált, ahogy az oroszok nevezték dr. Hammer, vagyis dr. Kalapács jelenléte, ezért a szovjet kormány egy gáláns gesztussal (felvásárolták a gyárait, és a Romanov műkincseket 15%-os adó kifizetése után kivihette az országból) finoman, ámbár ellentmondást nem tűrően útilaput kötött az amerikai lábára.

Amerikában sem burkolózott tétlenségbe: 1940-ben ő dolgozta ki azt a tervet, melynek értelmében a Hitlerrel már korábban háborúban álló Angliát egyes brit támaszpontok használati jogáért cserébe gazdasági segélyben részesítették. 75 évesen úgy döntött, hogy visszavonul 24 szobás, műkincsekkel telezsúfolt kaliforniai otthonába, ezért leült a tőzsdeügynökeivel, hogy egy olyan befektetést találjanak, ami az öreg napjaira is biztosítja a megszokott életszínvonalát. A brókerek egyöntetűen az olajipari befektetéseket ajánlották, ugyanis ha találnak olajat, ha nem, óriási adóleírási lehetőségeket biztosított akkoriban ez a szektor. Rövidesen a teljes csőd felé lavírozó Occidental olajtársaság felé terelődött a figyelme.Nem volt túlságosan derülátó a cég jövőjével kapcsolatban, de mivel-mint korábban említettük- a sikertelen fúrások díját is le lehetett vonni az adóból, kölcsönadott a cégnek 50 ezer dollárt.

Hihetetlen, de mindkét próbafúrás alkalmával, hatalmas erővel tört a fekete arany a felszínre. Az Occidental részvények árfolyama 18 centről 1 dollárra ugrott a tőzsdén. Hammer késlekedés nélkül megkezdte a részvények felvásárlását, és néhány hónappal később kezében volt az Occidental ellenőrzése. Ettől kezdve a szerencse homlokon csókolta Armandot. Jóformán minden fúrás sikeres volt.

A  sors fura fintora, hogy voltaképp akkor vált Armand Hammer elképesztően gazdag emberré, amikor vissza akart vonulni az ületi élettől.

És, hogy mit tanít a jövő befektetőinek az öreg Hammer:
villámgyors helyzetfelismerés, piaci ismeret, racionális haszon igény
A PC tőzsdesuli segítségével mindezeket elsajátíthatja. Látogasson el ingyenes előadásainkra!

{{PCTOZSDESULI}}