Jelentős változások előtt a magánnyugdíjpénztárak

2007-től törvényi előírások maximálják a nyugdíjpénztárak működési költségszintjét; január 1-től a működési költségek nem haladhatják meg a 6%-ot és 2008. január 1-vel a limit 4,5%-ra csökken. A szabályozó által törvényi szinten megfogalmazott "hatékonyság javulás" egyébként illeszkedik a pénztári rendszer normál működési fejlődéséhez, a mérethatékonyság javulásával az előírt limitek elérése nem jelenthet problémát a szektor szereplői számára. A vagyonkezelői díjak terén az erősen polarizált mezőnyben már inkább a "költséghatékonyság javulás" felgyorsulását kényszeríti ki a szabályozó; a 2005. évi 0.95%-os átlagos vagyonkezelési díj mértéke 2007-ben már nem haladhatja meg a 0.9%-ot és 2008-ban a 0,8%-ot.

A pénztári megtakarításokat érintő legjelentősebb változás a választható portfóliók kötelező bevezetése. 2009. évtől a magánnyugdíjpénztárak kötelesek három választási alternatívát kínálni a tagoknak: 1) klasszikus, 2) kiegyensúlyozott és 3) növekedési portfólió formájában, melyek értelemszerűen eltérő kockázati és várható hozamszinttel rendelkeznek majd. Amennyiben a pénztártag nem választ önkéntesen portfóliót, úgy a nyugdíjazásig hátralévő évek száma alapján automatikusan besorolásra kerül; 0-5 évig: klasszikus, 5-15 évig kiegyensúlyozott és 15 év felett növekedési portfóliót kap. A választható portfóliók bevezetése lehetőséget teremt arra, hogy a pénztárak a közgazdaságilag is indokolható módon az egyes csoportok számára az életpályához igazodó befektetési struktúrát alakítsanak ki. Az Évgyűrűk Magánnyugdíjpénztár vezetősége szerint a változással az átlagos részvényarány növekedni fog. A nemzetközi példák alapján megállapítható, hogy nincs egységes gyakorlat sem földrajzi, sem gazdasági fejlettség alapján nem állapítható meg szűken értelmezhető átlag a részvényarányokra, így a hármas portfólió bevezetése a szakmai körökben is folyamatos vita tárgyát képező "mekkora részvényarány indokolt?" kérdésre rugalmas válaszadás lehetőségét biztosítja. Az egyes portfóliókhoz tartozó befektetési limitek megállapítására a későbbiekben egy kormányrendelet keretében kerül sor.

Befektetési politika hangsúly eltolódása az Évgyűrűknél

Az Évgyűrűk Magánnyugdíjpénztár a tagok érdekeit szem előtt tartva a részvényarány portfólión belüli súlyának jelentős növeléséről döntött. Az Évgyűrűk részvényhányada augusztus 30.-ra 30,8%-ot ért el.

A döntés hátterében elsősorban nem a nyilvánosság előtt hosszú ideje zajló, magasabb részvényarányról szóló viták álltak, hanem az erőteljes részvénypiaci korrekcióban rejlő lehetőség kiaknázása és a várhatóan gyenge 2006. évi állampapírhozamok húzódnak meg. A Pénztár vezetőségének megítélése szerint ugyanis a sikeres befektetési politika egyik kulcseleme az időzítés és nem önmaga a részvényarány. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy a Pénztár számításai szerint ha 1998-óta 30%-os átlagos részvényaránnyal dolgozott volna a nyugdíjpénztári szektor, akkor az mindössze 0,2%pont alatti éves átlagos nominális hozamnövekedést eredményezett volna.

Az Évgyűrűk meggyőződése, hogy a sikeres befektetési tevékenység részeként a befektetési portfólió további diverzifikálása szükséges, egyes alternatív elemek súlyának (pl. ingatlan) növelésével. A választható portfóliók rendszerének bevezetése 2009-től minderre nagyobb mozgásteret enged a pénztáraknak.