Óriási tévúton jár rengeteg magyar munkavállaló: sokkal többet dolgoznak észrevétlenül, garantált a kiégés?

John Maynard Keynes, a híres közgazdász 1930-ban úgy jósolta, hogy egy évszázaddal később a technológiai fejlődésnek köszönhetően egy átlagos munkavállalónak nem kell majd heti 15 óránál többet dolgoznia. 2026-ban, mindössze négy évvel a határidő lejárta előtt, kijelenthetjük: ez a fogadás elúszott. Az átlagos teljes munkaidős alkalmazott ma heti 36,7 órát tölt munkával.

Ez a szám több mint a duplája a közgazdász által jósoltnak, és az elmúlt 30 évben szinte semmit sem változott. Amikor a számítógépek, a fejlett gépezetek és az azonnali kommunikáció megadta nekünk a választást a kevesebb munka és a több feladat elvégzése között, mi az utóbbit választottuk.

Most, a mesterséges intelligencia forradalmával újra megjelentek azok a hangok, amelyek a hagyományos „kilenctől ötig” tartó munkanap eltűnését vizionálják. De vajon tényleg elhozza az MI a várva várt felszabadulást, vagy csak egy újabb, még kimerítőbb mókuskerékbe taszít minket? Ezzel a kérdéssel foglalkozott érintettek, valamint kutatók bevonásával a Telegraph cikke. 

Az elmaradt utópia: Több technológia, kevesebb szabadidő?

Az olyan mesterséges intelligencia rendszerek, mint a ChatGPT vagy a Claude, amelyek képesek e-maileket írni, jelentéseket készíteni, sőt, akár részt venni helyettünk az online megbeszéléseken, elméletileg boldogabbá és produktívabbá kellene, hogy tegyék a dolgozókat.

A London School of Economics kutatói tavaly arról számoltak be, hogy az MI heti egy egész munkanapnyi időt spórol meg az alkalmazottaknak. Elon Musk egyenesen odáig ment, hogy a jövőben a munka „opcionális” lesz.

Nem csoda, hogy a cégvezetők és a menedzserek egyre inkább arra ösztönzik (vagy éppen kényszerítik) beosztottjaikat, hogy szervezzék ki a feladataikat a botoknak. A valóság azonban kiábrándító képet fest: ahelyett, hogy csökkenne a teher, sokan az MI-eszközök miatt még többet dolgoznak, egyre stresszesebbek, és meglepő módon gyakran kevesebbet érnek el.

Mi is az az „MI-agyégés”?

A Harvard Business Review nemrégiben alkotta meg az „MI-agyégés” (AI brain fry) kifejezést. A kutatók definíciója szerint ez nem más, mint:

Mentális kimerültség, amely az MI-eszközök túlzott használatából vagy felügyeletéből fakad, és amely meghaladja az egyén kognitív kapacitását.

A leggyakoribb tünetek közé tartoznak:

• A fókusz elvesztése
• Növekvő stressz-szint
• Egyre több elkövetett hiba
• Az az állandó, nyomasztó érzés, hogy sosem végzünk elég munkával

Ez az állapot ismerős lehet mindenkinek, aki töltött már el órákat azzal, hogy megpróbálja a feladatait rábízni egy botra. Bár az MI egyre bonyolultabb dolgokat képes elvégezni, ezen botok menedzselése, instruálása és a munkájuk ellenőrzése legalább akkora, ha nem nagyobb erőfeszítést igényel, mint a feladat hagyományos elvégzése. Az e-mailek megválaszolása vagy az adatelemzés így sokszor átalakul egyfajta szorongásokkal teli zsonglőrködéssé, ahol az ember próbálja kordában tartani a „digitális asszisztensek” seregét.

A hatékonyság illúziója: Amikor a kevesebb több lenne

A Boston Consulting Group (BCG) kutatása rávilágított egy súlyos ellentmondásra. Bár az MI kezdetben valóban javította a termelékenységet, azok a „nehézsúlyú” felhasználók, akik egyszerre négy vagy több MI-eszközt alkalmaztak, valójában kevésbé voltak hatékonyak, mint a mérsékelt felhasználók. Sőt, az MI-t aktívan használók 39%-kal több jelentős hibát vétettek.

Jól példázza a helyzetet az Amazon esete: a cégvezér Andy Jassy, aki lelkesen fogadott az MI-re (és ennek fényében több ezer munkahelyet szüntetett meg), a múlt héten kénytelen volt összehívni a munkatársakat, hogy kezeljenek egy sor olyan felhőszolgáltatás-leállást, amelyet részben pont az MI-eszközök helytelen használata okozott.

Megnövekedett elvárások és az elmélyült munka halála

Még azokban az esetekben is, amikor a mesterséges intelligencia ténylegesen növeli a produktivitást, ez ritkán vezet több szabadidőhöz. Ehelyett magasabb elvárásokat szül. Mivel a munkaidő jelentős része abból áll, hogy utasításokat adunk a botoknak, várunk a feldolgozásra, majd finomhangoljuk a végeredményt, az emberek folyamatosan multitaszkolnak, ahelyett, hogy elmélyülnének egyetlen feladatban.

Az ActivTrak adatelemző cég kutatása szerint az MI-felhasználók jelentősen kevesebb időt töltenek fókuszált, zavartalan munkával, mint azok a kollégáik, akik elzárkóznak ezektől az eszközöktől.

Anna Cox, a University College London (UCL) ember-számítógép interakciót vizsgáló kutatója így fogalmaz:

Gyakran eladják nekünk azt az ötletet, hogy a digitális technológia termelékenyebbé tesz minket, és ezáltal több szabadidőnk lesz. De a valóságban az történik, hogy megnőnek az elvárások azzal kapcsolatban, hogy mit tudsz letenni az asztalra adott idő alatt, és végül még többet dolgozol.

Cox hozzáteszi, hogy a feladatok és rendszerek közötti folyamatos ugrálás miatt a nap végére a dolgozóknak sokszor fogalmuk sincs, mit fejeztek be valójában.

Érzelmi kimerültség: Egy disztópikus érzés a mindennapokban

A folyamatos technológiai nyomás nem újkeletű (gondoljunk csak az állandóan csipogó e-mailekre vagy az okostelefonokra, amikkel hazavisszük az irodát), de az MI fejlődési üteme soha nem látott méreteket öltött.

Victor Dibia, a Microsoft kutatója arról számolt be, hogy az új áttörésekkel való lépéstartás akkora mentális terhet jelentett számára, hogy a kimerültségtől elfelejtette a saját laptopja jelszavát.

Egy technológiai szektorban dolgozó kismama, aki nemrég tért vissza a szülési szabadságáról, a közösségi médiában panaszkodott arról, hogy túlterheltnek érzi magát: "Ezt a rengeteg MI-eszközt egyszerűen letolják a torkunkon, az egész kissé disztópikusnak hat." - panaszkodott.

Elizabeth Marsh digitális munkahelyi kutató szerint a munkavállalók érzelmi kimerültségtől szenvednek. A különböző alkalmazások közötti váltás, az információáradat és a lemaradástól való félelem (FOMO) egy olyan ördögi kört hoz létre, amelyet az MI csak tovább súlyosbít.

Van kiút, de a kultúrán múlik

Természetesen nem mindenkinek sül ki az agya a mesterséges intelligenciától. Az Anthropic nevű MI-fejlesztő cég egyik alkalmazottja például irigylésre méltó munkarendet alakított ki: kiadja a feladatokat egy csoport botnak, elmegy futni, visszatérve ellenőrzi az elvégzett munkát, megnyom még néhány gombot a finomhangoláshoz, majd elmegy sétálni egyet.

A kérdés csak az, hogy a cégvezetők és a munkahelyi kultúrák többsége nyitott-e egy ilyen modellre? A valóság jelenleg azt mutatja, hogy nem. A legtöbb munkavállaló számára az MI felügyeletével járó stressz – kiegészülve azzal a húsba vágó egzisztenciális rettegéssel, hogy a gép egy napon teljesen feleslegessé teszi és leváltja őket – továbbra is az íróasztalhoz láncolja őket, esélyt sem hagyva Keynes 15 órás munkahétének megvalósulására.

Pénzcentrum kutatás a mesterséges intelligenciáról!

A Pénzcentrum és a Miskolci Egyetem közös kutatásra arra a kérdésre keresi a választ, hogy milyen a kapcsolata jelenleg az embereknek a mesterséges intelligenciához, mire használják, mire nem használják, és hogy milyen attitűddel közelítenek hozzá. Töltsd ki te is a teljesen anonim kutatásunk.