Így keresnek naponta 80 ezer forintot Magyarország sztármelósai: bárki belevághat, kell az ember

Az ipari alpinista szakma egy különleges, nagy odafigyelést igénylő hivatás, amely lehetővé teszi, hogy szakemberek biztonságosan dolgozzanak olyan helyeken, ahol hagyományos módszerekkel nehéz vagy lehetetlen lenne elvégezni a feladatokat. De vajon milyen lehetőségeik vannak ma az ipari alpinistáknak? Mennyire jövedelmező ez a szakma, és milyen kihívásokkal néznek szembe a mindennapokban? Két tapasztalt alpinista, Kun Tamás és Szabó Dénes válaszai alapján jártunk utána a kérdéseknek.

Az alpintechnika, vagyis a kötéltechnikai módszerek alkalmazása a műszaki mentések során egyre nagyobb jelentőséggel bír a katasztrófavédelem és a tűzoltóság munkájában. A 90-es évek eleje óta Magyarországon is megjelentek ezek az eszközök a tűzoltóságoknál, azonban a képzési rendszerbe való integrálásuk még nem teljes körű. A technológia széles körű alkalmazásának igénye folyamatosan növekszik, ezért elengedhetetlen az alpintechnika mélyebb megismerése és alkalmazási lehetőségeinek vizsgálata.

Az alpintechnika Magyarországon az 1970-es évek elején jelent meg, kezdetben hegymászó technika néven az iparban. Az első ilyen jellegű munkákat barlangászok és hegymászók végezték, akik sporttevékenységük során szerzett tapasztalataikat hasznosították. Az eszközök minősége és a szakmai felkészültség ekkor még változó szinten volt. Az 1980-as évektől kezdve a tevékenység vállalkozási formában is megjelent, de a szabályozás és a képzés csak később, a 2000-es években vált hivatalossá.

Van-e elég ipari alpinista a piacon?

A szakma iránti kereslet és kínálat időről időre változik. Kun Tamás, az Acél Alpin Kft. ügyvezetője és tulajdonosa szerint jelenleg túlkínálat alakult ki „az építőipar lassulása miatt szerintem túl sokan lettek, különösen a faápolók és arboristák között.” Szabó Dénes ezzel szemben úgy véli, hogy az ipari alpinisták továbbra is keresettek, de a munka jellege meghatározza a keresletet

bár a képzések folyamatosak, még sincs elég ipari alpinista a piacon. Egy-egy nagyobb projekt hosszú időre leköti a csapatokat, és sokan külföldön keresnek munkát

- tette hozzá az Alpintechnika munkatársa. Tehát a szakmában való elhelyezkedés függ az építőipari megrendelésektől.

Sok kisebb munka is van, és ezekre nehéz embert találni, mert mindenki inkább hosszabb projektekre szerződik

- magyarázta Szabó Dénes. Ez azt mutatja, hogy bizonyos területeken továbbra is munkaerőhiány tapasztalható. Így nem csoda, hogy a bérezés igen széles skálán mozog, és nagyban függ a tapasztalattól, a szakértelemtől és a munkajellegtől.

Az ipari alpinisták napi bérezése nettó 35 000–80 000 forint között mozog

- árulta el Kun Tamás, majd Szabó Dénes ezt megerősítte, hogy „aki már nem kezdő, az nettó 50 000 forintot megkeres egy nap.”

Egyéni vállalkozás vagy céges alkalmazás?

Kun Tamás szerint a magyarországi ipari alpinisták 60%-a egyéni vállalkozóként dolgozik, elmondása szerint

sokan a kapcsolati tőkéjük és az internetes hirdetések révén jutnak munkához

- magyarázta, azonban Szabó Dénes ezzel szemben úgy látja, hogy a legtöbben cégeken keresztül végzik a munkát, és a közvetítő cégek alkalmazása nem igazán jellemző. A munka veszélyességét illetően kifejtették a szakértők, hogy bár kívülállók számára a szakma különösen veszélyesnek tűnhet, Kun Tamás, aki korábban hivatásos tűzoltóként is dolgozott, ezt másképp látja:

Nem gondolnám, hogy veszélyesebb szakma, mint bármely másik építőipari terület.

Ennek ellenére a biztosítás nem mindenhol megoldott, és leginkább az egyéni felelősségvállalásra épül. A műszaki mentések során az alpintechnikai eszközök számos területen alkalmazhatók. Ide tartozik például a magasból vagy mélyből történő mentés, ahol a hagyományos módszerek nem elegendőek. Az alpintechnika lehetővé teszi a nehezen megközelíthető helyek elérését, valamint a sérültek biztonságos kiemelését és szállítását. Ezen kívül az önmentés és az életmentés korszerű módszerei is az alpintechnikai eszközök használatán alapulnak. Szabó Dénes azt is hozzátette, hogy

kevés ipari alpinistának van biztosítása. A képzés magas színvonalú, ezért ritkák a balesetek, de ha mégis megtörténnek, azok általában nagyon súlyosak

- fejtette ki. Ezért is elengedhetetlen a biztonságos felszerelés. Az alpintechnikai eszközök biztonságos alkalmazása alapelvekhez kötött. Fontos a megfelelő felszerelés kiválasztása és rendszeres ellenőrzése, a helyes technikák elsajátítása, valamint a folyamatos képzés és gyakorlás. A balesetek elkerülése érdekében elengedhetetlen a biztonsági szabályok betartása és a kockázatok felmérése. A tapasztalatok szerint a legtöbb baleset a biztonsági előírások figyelmen kívül hagyásából ered, ezért a munkavédelmi szemlélet fejlesztése kiemelt jelentőségű.

Mennyibe kerül a felszerelés, és ki biztosítja azt?

A biztonságos munkavégzéshez elengedhetetlen a megfelelő felszerelés, amelynek költsége jelentős lehet. Kun Tamás szerint egy alapfelszerelés ára bruttó 500-700 ezer forint, de a hatékony munkavégzéshez inkább 1 millió forint körüli beruházás szükséges, amihez 

az egyéni vállalkozók maguk szerzik be és intézik a szükséges dokumentációkat.

Szabó Dénes hozzátette, hogy

általában a beülő, kantár, ereszkedő, karabinerek és a 2x60 méteres kötelek saját tulajdonban vannak, a többit a cégek biztosítják.

Nők is lehetnek ipari alpinisták? 

A szakma továbbra is férfiak dominálta terület. Kun Tamás szerint „Magyarországon kb. 99% férfi, 1% nő az arány. Én személyesen csak egy nőt ismerek, és nagyjából tízről tudok.” Szabó Dénes valamivel magasabb arányt említ, de így is csupán „95% férfi, 5% nő” az eloszlás. Az alacsony női jelenlét egyik oka, hogy a munkák jelentős fizikai terhelést jelentenek. A végzettségre vonatkozóan Kun Tamás szerint az ipari alpinisták között sokan vannak, akik nem rendelkeznek kapcsolódó szakmával, míg mások építőipari háttérrel érkeznek

kőműves, bádogos, tetőfedő/ács, festő, lakatos, hegesztő, villanyszerelő szakmák különösen keresettek.

Azonban Szabó Dénes szerint a megfelelő képesítés az „ipari alpinista vagy alpinista segéd végzettség.” Az ipari alpinista szakma különleges és kihívásokkal teli hivatás, amely folyamatos fejlődést és magas szintű biztonsági előírások betartását követeli meg. Bár a szakma nem mentes a kockázatoktól, a megfelelő képzés és felszerelés csökkentheti a veszélyeket. A bérezés vonzó lehet azok számára, akik szeretik a kihívásokat és a magasságokat, azonban a szakma szépségei mellett érdemes mérlegelni annak fizikai és anyagi kihívásait is.

Összegzésül elmondható, hogy az alpintechnika alkalmazása a műszaki mentésekben számos előnnyel jár, különösen a nehezen megközelíthető helyeken történő beavatkozások során. A technológia folyamatos fejlődése és az eszközök korszerűsítése mellett kiemelten fontos a megfelelő képzés és a biztonsági előírások betartása. A tűzoltóságok és a katasztrófavédelem számára az alpintechnika integrálása a mindennapi gyakorlatba hozzájárulhat a mentési műveletek hatékonyságának növeléséhez és a beavatkozó állomány biztonságának fokozásához.

Ez lenne a legveszélyesebb szakma?

A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) 2022-es adatai szerint Magyarországon összesen 21 273 munkabalesetet jelentettek, amelyek közül 68 végződött halálos kimenetellel. Az adatok elemzése alapján az építőipar bizonyult a legveszélyesebb ágazatnak, ahol 21 halálos baleset történt az év során.

Ez azt jelenti, hogy az összes halálos munkabaleset közel egyharmada ebben a szektorban következett be.

A halálos kimenetelű balesetek leggyakoribb okai közé tartozott az anyagi tényezők törése, repedése, csúszása vagy dőlése, valamint a gépek és anyagmozgató eszközök feletti irányítás elvesztése.

Területi megoszlás szerint Budapest vezette a halálos munkabalesetek számát, ezt követte Pest megye, majd Bács-Kiskun és Csongrád-Csanád megye. Érdekes megjegyezni, hogy Heves, Nógrád és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyékben nem történt halálos kimenetelű munkabaleset ebben az évben.

A vállalatok méretét tekintve a legtöbb haláleset az 1-9 főt foglalkoztató kisvállalkozásoknál fordult elő, míg a 250 főnél több munkavállalót foglalkoztató nagyvállalatoknál csupán három halálos balesetet regisztráltak. Korosztályi bontásban a 45 év feletti munkavállalók voltak a leginkább érintettek, közülük 42-en vesztették életüket munkavégzés közben.