40 perc gyomorideg az APEH-ben: eredménytelen volt az idegtépő várakozás!

Folyamatban lévő ügyes-bajos dolgaim elintézése érdekében még az ebédszünetet megelőzően elindultam az egyik fővárosi APEH ügyfélszolgálati irodába, miután a Contact Center jó negyedóra beszélgetés után azt javasolta, hogy az ilyen ügyeket célszerű személyesen intézni és beküldtek egy "vélhetően kis ügyfélforgalmú" irodába.

A bejáratnál két biztonsági ember fogadott, az ügyféltérben első ránézésre több mint 20 várakozó ült. A két úriember megkérdezte, hogy milyen ügyben érkeztem, amit azonban ennyi ember előtt nem szívesen taglaltam volna fennhangon. A kérdéseimet röviden felvázoltam, de ők inkább elkérték a papírom, majd a közel kéttucat vadidegen ember előtt hangosan felolvasták az "ítéletet"!

Ekkor odaszegeződött minden tekintet, amit csak a "hát ezzel nem is biztos, hogy ide kellett volna jönni" megjegyzésük tett még kellemetlenebbé. Az 1-es gomb megnyomása után helyet foglaltam, majd megkezdődött az idegtépő várakozás. A várakozók száma egyre csak nőtt, a szűk térben fogyott a levegő és fokozódott a feszültség.

Amikor egy bácsi megkérdezte, hogy a 108-ast (őt) még miért nem szólították, miközben a 125-ös jóval utána jött és már bent van, elemi szigorral intették nyugalomra. Jómagam 40 perc után visszaadtam a sorszámot és közöltem, hogy sajnos ennyi várakozás fért bele az ebédszünetembe, amit a biztonságiak ezúttal hang nélkül tudomásul vettek.

Mikor megkérdeztem, hogy milyen időtájban érdemes jönni, amikor talán nincs ennyi várakozó, cinikusan csak annyit válaszoltak: "Ügyfélfogadási időben kell jönni!"

 Várakozási idő és udvariasság tekintetében "inkább elégedetlen" voltam ma!