Gyötrelmes álláskeresés: tippek a megkönnyítéshez

Egy kirúgás sokakat igen érzékenyen érint, nem csak az anyagi következmények miatt, de a lelkileg is, ha például azt a téves következtetést vonják le az esetből, hogy munkájukkal nem voltak megelégedve.

Ilyenkor azon is hajlamosak vagyunk túl sokat agonizálni, hogy mit mondjunk a következő állásinterjún az esetről, hogy miért mondott fel nekünk előző munkáltatónk. Egyesek dühöt, mások inkább bizonytalanságot, félelmet éreznek ilyenkor, azonban szakértők szerint ez normális ilyenkor, sőt, érdemes lehet esetleg egy kis időt várni is, mielőtt megírnánk önéletrajzunkat, motivációs levelünket a következő helyre.

Igyekezz minél szélesebb körben keresgélni!

Földrajzilag minél nagyobb területen keresgélsz állást, esetleg hajlandó vagy más településre, városba is elutazni egy új munka reményében, annál nagyobb eséllyel találsz magadnak valót. Ezzel persze nem sok újat mondtunk most, azonban egészen más stratégiát igényel egy túlkeresletes munkaerőpiacon állást találni, mint normál esetben, amikor még sokan még a három kerülettel odébb lévő céghez sem adják be önéletrajzukat, mondván, odáig már túl sokat kell utazni.

Sokan a munkahelyük elvesztése után még a napi rutinjukhoz hozzátartozó reggeli újságolvasást is elhagyják, holott ezek a lapok is tele lehetnek álláshirdetésekkel, ne feledjük, nincs minden ágazat mélyponton, így létszámstop sincs mindenütt. Léteznek kifejezetten prociklikus ágazatok is, mint például a gyógyászat, az oktatás, melyek dekonjunktúra idején sem csökkentik munkaerőigényüket, de a könyvvizsgálókra, pénzügyesekre is szükség lehet.

Az offline, vagy online médiumokban megjelent álláshirdetésekre történő jelentkezésen kívül a már sokat emlegetett networkingnek is óriási haszna lehet. Sok cég esetében a honlapon keresztül feltöltött önéletrajzzal juthatunk el a HR-esig, azt azonban mindenki tudja, hogy egy közvetlen kapcsolat aranyat ér. Ha ismerünk valakit, aki pár jó szót tud szólni rólunk egy személyzetisnél, már egy óriási lépéssel közelebb vagyunk a célhoz.

Felmérések igazolják, hogy az ismerősök által ajánlott embereket veszik fel legszívesebben, így aztán megéri több időt eltölteni a kapcsolataink feltérképezésére, talán még többet is, mint önéletrajzok, és motivációs levelek írására.

Magabiztosság mindenek előtt!

Ha már a motivációs leveleknél tartunk, akármilyen elkeseredetten keressük is a következő állást, soha ne írjunk bele olyan mondatokat, ami kifejezi ezt az érzésünket, vagy önsajnálatunkat. Még csak ne is írjuk bele, hogy milyen körülmények között veszítettük el állásunkat, erre úgyis meg lesz az alkalom az interjún.

Szintén ne írjunk bele olyan mondatokat a kísérő levélbe, amellyel túlontúl hálálkodnánk azért, ha behívnak interjúra, hiszen bármilyen kiszolgáltatottnak érezzük is magunkat, azt azért tartsuk fejben, hogy számukra is előnyt jelent, ha bennünk találják meg az ideális jelöltet.

Mennyit kérhetünk?

Sokan a munkájuk elvesztése, de különösen a hónapok óta tartó álláskeresés után azt a hibát követik el, hogy jóval alacsonyabb bért kérnek, vagy fogadnak el, mint amennyit korábban kerestek. Ez azt sugallhatja a munkáltatónak, hogy csak átmeneti megoldásként tekintesz a pozícióra, és később, ha a helyzetedet már biztosabbnak ítéled, fizetésemelést kérsz, vagy új állás után nézel.

A legjobb egyébként is inkább megvárni, hogy az interjúztató hozza fel a bérezés kérdését, és valami igen hangzatos választ találjunk ki arra az esetre, ha mégis rábólintunk az alacsonyabb fizetésre.

Ami pedig az előző munkahely elvesztését, illetve a hosszú álláskeresési időszakot illeti, készüljünk fel olyan magyarázattal, ami azt a látszatot kelti, hogy mindez csak a mi malmunkra hajtotta a vizet, hiszen már egyébként is váltani szerettünk volna, és a megfelelő munkahelyet kerestük, esetleg a családunkkal szerettünk volna időt eltölteni.

Természetesen az a legjobb, ha valóban így tudjuk felfogni az esetet, és megpróbálunk előnyt kovácsolni belőle, esetleg még régi vágyunkat is megvalósíthatjuk vállalkozás formájában, amire máskülönben nem lett volna merszünk.