Kevés még itthon a részmunkaidőben dolgozó

Az EU-ban elsősorban a nők és fiatalok körében kedvelt a részmunkaidős foglalkoztatás, sokszor nem is marad más alternatíva számukra. A 2004 előtti tagállamok átlagában 1986-ban még csak a foglalkoztatottak 12,8 százaléka dolgozott heti 30 óránál kevesebbet, 20 év alatt ez 18 százalékra nőtt.

Egyes országokban, mint például Hollandiában, ahol ez az arány már eléri a 35,5 százalékot, problémákat is szülhet a részmunkaidős foglalkoztatási forma. Maria Van Der Hoeven holland gazdasági miniszter már azon is gondolkodik, hogy a 36 órás munkahetet 40 órásra emeli, nehogy a gazdasági növekedés és versenyképesség rovására menjen.

Hiába az alacsony munkanélküliségi ráta, illetve az aktív nők és fiatalok aránya, munkaerőhiánnyal is küzd egy-egy ágazat, mivel nem akarják betölteni a teljes idős állásokat.

Térségünkre a másik véglet jellemző, kevesen tekintik "rendes" állásnak a részmunkaidőset, holott ezzel javítani lehetne a foglalkoztatási rátán. A dolgozóknak ez azért előnyös, mert jobban össze tudják egyeztetni a munkát a családi élettel, a munkáltatónak pedig rugalmasabb munkaszervezést jelenthet.

Gátolja a kialakulást azonban hazánkban a fejlettebb tagállamokéinál alacsonyabb jövedelemviszonyok, hiszen közel annyit keresünk itthon teljes állásban, mint a holland részmunkaidőben dolgozók.

A munkaügyi szolgáltatások fejlesztésére irányuló EU-program keretében a Távmunka és rugalmas foglalkoztatás című projekt célja, hogy aktivizálja a vállalkozásokat az említett foglalkoztatási formák kiszélesítésére. A kormányzat is támogatja ezt a formát azzal, hogy kevesebb fix összegű egészségügyi hozzájárulást kell a vállalkozásoknak fizetniük, a Prémiumévek programmal pedig az idősek körében próbálják kedvezőbbé tenni a részmunkaidős foglalkozást.